Gólyáink a nagyvilágban – egy tari fehér gólya kalandos útja 2019.07.09. 14:36

Észak-Németország után nemrég Lengyelországban figyeltek meg egy Taron gyűrűzött fehér gólyát.

A köztudat a gólyát a hűség mintaképeként tartja számon, hiszen évről évre visszatér a fészkére, és párjához is erősen ragaszkodik. Ha azonban tudományos alapossággal (a modern technika nyújtotta lehetőségeket is kihasználva) alaposabban elmélyedünk a gólyák életében, jó néhány érdekességet fedezhetünk fel, amelyek itt-ott ellentmondanak a hagyományos vélekedéseknek.

A gólyáknál egyáltalán nem szokatlan az a jelenség, hogy kikelési helyüktől távolabb kezdenek költésbe. Ez lehet a szomszéd falu, a szomszéd megye, de akár egy másik ország is. A fehér gólyák ugyanis csak 3-5 évesen válnak ivaréretté, addig ún. kajtár csapatokba verődve kóborolnak. Ilyenkor nagy területeket bejárnak, messzi tájakra is elvetődhetnek, ahogyan az alábbi eset is tanúsítja.

A Zagyva partjáról a Warta mellé – egy tari gólyafióka világjárásának állomásai

(Forrás: Tringa Adatbázis, MME)

A PH07080 gyűrűszámú fehér gólyát 2014-ben fiókaként gyűrűzték Tar községben. Kirepülését követően nem sokat tudunk arról, hogy merre járt. A nyár folyamán többször megfigyelték a közeli gyepeken és mezőgazdasági területeken, amint fészektársaival együtt táplálkozott. Mind a 4 tari fiatal gólya kapott egy messziről is leolvasható színes gyűrűt a szokásos fém gyűrű mellett, amely jelentősen megkönnyíti az azonosítást. A mi madarunk a HGN0 számú színes gyűrűt viseli.

Veszélyes vizeken: a középfeszültségű oszlopok minden évben sok fiatal gólya pusztulását okozzák. A képen látható 4 tari fióka közül az egyik elpusztult az oszlopkapcsoló alatt...

… de a HGN0 szerencsésen elkerülte az áramütést. (Fotók: Papp Ferenc)

Annyi bizonyos, hogy gólyánk többször is sikeresen teljesítette a hosszú vándorutat az afrikai telelőhely és Európa között. Ez azért is említésre méltó tény, mert a fiatal gólyák mintegy 2/3-a elpusztul az első vonulás során. A másodéves madarak sokszor nem is térnek vissza Európába, jellemzően Kis-Ázsiában vagy a Közel-Keleten tartózkodnak a tavaszi-nyári időszakban, majd ősszel a vonuló csapatokkal együtt az afrikai kontinens felé veszik az irányt. Éppen ezért nem volt teljesen meglepő, hogy csak 2017-ben „hallottunk” ismét a tari gólyafióka felől. Az ekkor már 4. naptári éves madarat az észak-németországi Bützow mellett figyelték meg egy mezőgazdasági területen. Gólyánk tehát a jelek szerint a Balti-tenger partvidékére is elvetődött; arról azonban, hogy költésbe kezdett volna, nem tudunk.

A tari gólyafióka fészektestvérei között 2014-ben. (Fotó: Papp Ferenc)

2019 júniusának elején – újabb meglepetésként – madarunk immár Lengyelországban tűnt fel a Warta folyó közelében, Sieradz városától északra. A folyót szinte teljes hosszában végigkísérik a Natura 2000 hálózathoz tartozó madárvédelmi és természetmegőrzési területek. A madarat a Warta felső szakaszán található Zbiornik Jeziorsko Különleges Madárvédelmi Területen figyelték meg Biskupice település közelében, ahol a folyót kísérő nedves rétek ideális táplálkozóhelyet biztosítanak a fehér gólya számára.

Tavaszi életkép a Zbiornik Jeziorsko Natura 2000 területen.

(Forrás: GDOS – lengyel környezetvédelmi főigazgatóság)

A tari gólyafióka tehát kalandos utat járt be a Zagyva partjától Lengyelországig, és minden valószínűség szerint most már Európa legtöbb gólyával rendelkező országának fészkelő állományát gazdagítja génjeivel.

Kapcsolódó