Élőhelykezelés a Bél-kőn 2018.11.12. 14:27

A Bél-kő természeti értékeit tekintve is a Bükk hegység az egyik legértékesebb bérce. Annak ellenére mondható ez el, hogy az elmúlt évszázad bányászata a hegyet jelentősen átalakította, és ott egy hatalmas tájsebet hagyott hátra. A 2000-ben történt bányabezárást és a 2003-ig folyó rekultivációt követően az addig ember formálta tájat ismét a természet és a természetes folyamatok vették birtokukba.

Ennek köszönhetően az addig csak a bánya peremein túlélt fokozottan védett növényfajok, mint a szirti pereszlény (Micromeria thymifolia) és a korai szegfű (Dianthus plumarius subsp. praecox) számára új élőhelyek keletkeztek. Ezek állománya az azóta eltelt 15 évben megsokszorozódott. A korai szegfű a 2003-ban ismert 390 egyedről 2016-ra több mint 3000 egyedre nőtt.

Korai szegfű a Bél-kőn (Baráz Csaba)

Ezek az újonnan létrejött élőhelyek nem csak a védett növényeknek, hanem más pionír és invazív növényfajoknak is megfelelő élőhelyet nyújtanak. Elkezdődött az egykor kopár felszín természetes szukcessziója (benövényesedése). A legnagyobb számban és területen a gyepalkotó csenkesz fajok jelentek meg, a fás szárúak közül pedig a rezgőnyár és a kecskefűz. Ezek mellett idegen honos fenyőfajok is nagy számban telepedtek meg, sőt, egyre nagyobb területet kezdtek elfoglalni. Mivel ezek nem őshonosak az Északi-középhegységben, terjedésük - főleg a védett területeken - nem kívánatos, hiszen az őshonos fajokat szorítják ki természetes élőhelyeikről. A fenyők terjedése a szél segítségével idesodort magoknak köszönhető. Mivel magjuk repítő készülékes, így nagy távolságokba is könnyen eljutnak, és telepednek meg új élőhelyeken. A terjedő fenyőfajok gyakran védett és fokozottan védett növényfajokat szorítanak ki élőhelyükről, vagy a ritka, védendő társulások helyét foglalják el, főleg a különböző típusú gyepeket, nyílt sziklás felszíneket.

Az erdei fenyő magja a széllel érkezik

Ennek a folyamatnak a visszafordítására a területen található nagyszámú (több száz), kis méretű (0,5-1,5 méteres) fenyőt mechanikus úton kivágással, kihúzással távolította el az őrszolgálat.Három fenyőfaj a lucfenyő, fekete fenyő és legnagyobb számban az erdei fenyő jelent meg a területen. Eltávolításukkal hosszabb távon biztosítható, hogy ezeknek a fajoknak a térnyerése ne veszélyeztesse a ritka és védett fajok állományát és azok élőhelyeit.

A fenyők mellett sajnálatos módon más invazív fajok is megtelepedtek a bércen, mint a kanadai aranyvessző. Ennek a visszaszorítása és irtása szintén mechanikus úton évente több alkalommal történik. A kezelés következtében ennek a fajnak a térhódítása jelentősen visszaesett. Ma már csak az ide vezető út mentén található kis számban a védett területen. Az utak menti terjedésének az oka, hogy a gépjárművek terjesztik leginkább. A korábbi években végzett kezelésnek köszönhetően pedig a rendkívül agresszíven terjedő, eddig csak egy helyen megjelent bálványfa is teljesen eltűnt a Bél-kő területéről.

Napjainkban jól látszik, hogy a védett területek - köztük a Bél-kő - élővilágának védelme, megőrzése sajnos nem képzelhető el az idegenhonos és az invazív fajok elleni folyamatos küzdelem nélkül.


Pongrácz Ádám

természetvédelmi őr

Kapcsolódó