Amit a madárinfluenzáról tudni kell 2021.02.08. 10:25

Télen a be nem fagyott állóvizeken vízimadarak egész seregét figyelhetjük meg: récék, hattyúk, ludak nagy számban pihennek, táplálkoznak és éjszakáznak ezeken a helyeken. A nagy egyedsűrűség egyfelől biztonságot jelent számukra, másrészt viszont kedvező lehetőséget biztosít egyes betegségek terjedésére is. Ezek közé tartozik a madárinfluenza.

Miért éppen télen?

Az emberi influenzához hasonlóan Európában a madárinfluenza is erős szezonalitást mutat, főként a téli hónapokban és kora tavasszal üti fel a fejét. A kérdést globális szinten vizsgálva azonban nem mutatható ki egyértelmű ok-okozati összefüggés egyes időjárási tényezők és a fertőzések között. Indonézia például (trópusi éghajlata ellenére) egész évben érintett, bár jelentős hullámzás tapasztalható az esetek számában. A kutatók azt feltételezik, hogy a napsütéses órák száma (az emberekhez hasonlóan) a madaraknál is hatással van az immunrendszer állapotára. Vízimadarak esetében pedig a telelőhelyeken rendelkezésre álló táplálék mennyisége és minősége szintén befolyásolja az egyedek általános kondícióját és ellenállóképességét.

Téli életkép az Ipoly-völgyből: bütykös hattyúk és néhány tőkés réce egy sekély vízfolton. (Fotó: Papp Ferenc)

A madárinfluenza téli megjelenésének másik oka a madarak közötti érintkezések (a fertőzés átadási lehetőségének) növekvő számában keresendő. Ez egyrészt a vonulás során valósul meg, másrészt pedig a telelőhelyeken összeverődő vízimadár-csapatoknak köszönhető.

A récefélék nagy csapatokba verődnek a be nem fagyott tavakon, tározókon. A jégen való „sziesztázás” a récék napi programjának részét képezi. (Fotó: Papp Ferenc)

A tavakon, víztározókon összeverődő madárcsapatok változatos összetételűek: a hazánkban költő példányok mellett nagy számban jelennek meg főként az északabbi tájakról származó, a Kárpát-medencébe telelés céljából érkező madarak is. A vonulás során az egyedek nagy távolságokat tesznek meg, így távoli tájakról is behurcolhatják a fertőzést. A nagy létszámú madárcsapatok pedig kiváló lehetőséget kínálnak a betegség terjedésére.

Nem csak egy megfázás!

A madárinfluenza nem a hideg időjárás vagy a megfázás „terméke”, hanem egy vírusok által kiváltott megbetegedés. Vadon élő madarak és házi baromfik között egyaránt előfordul. A természetben élő madarak közül leginkább a vízimadarak (récék, ludak, hattyúk) körében figyelhető meg, ők a fertőzés fő terjesztői. A baromfiállományokban megjelenő madárinfluenza szinte minden esetben a vadon élő madarakkal való közvetlen vagy közvetett érintkezés következménye. Ezt támasztja alá az is, hogy a szabadon tartott baromfiállományokban jóval gyakoribb a megbetegedés, mint zárt tartásban.

Sok más vírushoz hasonlóan a madárinfluenzánál is megfigyelhető a tünetmentes hordozók jelensége, amely nehezíti a betegség időbeni felismerését és a sikeres védekezést.

A tőkés récék között nagyarányú fertőzöttséget mutattak ki, bár többségük csak hordozója a vírusnak. (Fotó: Papp Ferenc)

Mennyire veszélyes?

Az emberi influenzához hasonlóan a madaraknál is lázzal, bágyadtsággal, légzőszervi és emésztőrendszeri panaszokkal jár a betegség. Egyes esetekben idegrendszeri tünetek (koordinálatlan mozgás, egyensúlyvesztés, fejrázás, a fej és a nyak abnormális pozícióban vagy mereven tartása, körözés) is kísérik a madárinfluenza megjelenését. A betegség gyors lefolyású, a fertőzés következtében legyengülő madarak néhány nap alatt elhullanak. Léteznek kevésbé veszélyes vírustörzsek is, melyek alig észlelhető tüneteket okoznak, de akár teljesen tünetmentes is lehet a megfertőződött madár. Egy tőkés récéken végzett kutatás szerint a gyengébb variánsokkal való találkozás a madarak számára természetes védettséget nyújt más vírustörzsekkel szemben is.

A filmen látható bütykös hattyú állatorvosi vélemény szerint madárinfluenza-gyanús viselkedést mutat, de bevizsgáltatására nem volt lehetőségünk. (Videó: Papp Ferenc)


Hogyan terjed?

A fertőzés főként az ürülékkel (bélsárral), illetve különböző váladékokkal való érintkezés útján terjed. Házi baromfikra a fertőzött takarmány és ivóvíz jelent leginkább veszélyt. A madárinfluenza fő terjesztői a vízimadarak: főként tőkés récék és más vadréce-fajok, valamint ludak, hattyúk és sirályok. A vírus a bélrendszerben, illetve a kloáka hámsejtjeiben szaporodik, és az ürülékkel jut a vízbe. A fertőzés a vad populációk közvetítésével a baromfiállományokban is megjelenik. A vírus esetenként az embert is megfertőzheti, és az emberről emberre terjedés lehetősége sem zárható ki. A madárinfluenzától önmagában nem kell félnünk, de fontos, hogy komolyan vegyük – az igazán veszélyes fenyegetést a madárinfluenza és az emberi influenzavírus kombinálódásának lehetősége, és az ily módon esetleg létrejövő új humán influenzavírus jelenti.

Magányos nagy kócsag – a többi gémféléhez hasonlóan a természetvédelem címermadarát is érinti a madárinfluenza. (Fotó: Papp Ferenc)

Mit tehetünk ellene?

Mivel a vándormadarak a fertőzés fő terjesztői, így a madárinfluenza gyakorlatilag kivédhetetlen. Ha a vad madarak fertőzöttségét időben felismerjük, megakadályozhatjuk a betegség átterjedését a baromfiállományokra, illetve az emberre való átterjedés lehetőségét is minimalizálni tudjuk. A védekezés nem csupán a szakembereken múlik: a természetszerető emberek főleg a vízimadarak etetésének mellőzésével segíthetik a betegség terjedésének megakadályozását.

Kérünk valamennyi madárbarátot és természetszeretőt, hogy a madarak egészségére való tekintettel mellőzze a vízimadarak (récék, hattyúk, sirályok) etetését a téli időszakban.

A vadkacsák és más vízimadarak etetése egy szép gesztus, ám a madarak szempontjából fölösleges, sőt szeretetünk és gondoskodásunk ilyen módon való kifejezése kimondottan káros is lehet – gondoljunk például a madárinfluenzára. Az ember által biztosított rendszeres táplálék ugyanis egy helyre koncentrálja a madarakat, így azok nem vonulnak tovább, a csoportosulás pedig a fertőzés melegágyául szolgálhat.

A madárinfluenza egyértelmű megállapításához, kimutatásához laboratóriumi vizsgálatok szükségesek. Az esetek felderítésében számítunk a laikusok, madárbarátok segítségére is. Kérjük, hogy ha beteg, furcsán viselkedő, netán elhullott vízi- vagy gázlómadarat (réce, hattyú, sirály, ill. gém, kócsag) talál, értesítsen minket! A bejelentéseket az alábbi felületeken tudjuk fogadni:

- Természetvédelmi ügyeleti telefonszám: +36 30 861-3808

- Email: titkarsag@bnpi.hu

Figyelem!

A fertőzött és elhullott madarakkal való érintkezés által mi magunk is megfertőződhetünk vagy továbbhurcolhatjuk a betegséget! Beteg madár vagy tetem begyűjtését lehetőség szerint bízza szakemberre! Ha elkerülhetetlen a madár megfogása, azt védőkesztyűben tegye!

Az énekesmadarak téli etetéséről

Egyelőre nincs tudomásunk arról, hogy a madárinfluenza az énekesmadarakat is érintené. Ettől függetlenül kérjük a madárbarátokat, hogy fordítsanak figyelmet a madáretető és itató tisztán tartására – a pintyfélék és más énekesmadarak körében terjedő sárgagomb-betegség (Trichomonas fertőzés) ellen is sokat tehetünk néhány egyszerű higiéniai szabály betartásával.

További információk itt:

Téli madáretetés helyesen

Veszélyben vannak a zöldikéink?!


Felhasznált irodalom:

- Tájékoztató a madárinfluenza megbetegedésről. Összeállította: Prof. Dr. Mészáros János akadémikus, Dr. Dobi Ákos, Dr. Gönczi Gábor, Dr. Nagy Attila

http://www.bel1.semmelweis.hu/upload/seaok1bel/doc...

- Keawcharoen et al.: Wild Ducks as Long-Distance Vectors of Highly Pathogenic Avian Influenza Virus (H5N1). Emerg Infect Dis. 2008 Apr; 14(4)

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC25709...

- N. Tuncer and M. Martcheva: Modeling seasonality in avian influenza H5N1. Journal of Biological SystemsVol. 21, No. 04, 1340004 (2013). Special Issue on Modelling in Infectious Diseases

https://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi...

- Latorre-Margalef et al.: Competition between influenza A virus subtypes through heterosubtypic immunity modulates re-infection and antibody dynamics in the mallard duck. PLOS Pathogens, 2017; 13 (6)

https://journals.plos.org/plospathogens/article?id...

- MME: Ne etessük a vízimadarakat!

https://www.mme.hu/a-vizimadarakat-soha-ne-etessuk

Bócsó Anita
Bócsó Anita
környezeti nevelő

Kapcsolódó

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27
Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot[21.03.2022-26.03.2022]Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen. Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft. Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.
Tovább olvasom