Amit a madárinfluenzáról tudni kell 2021.02.08. 10:25

Télen a be nem fagyott állóvizeken vízimadarak egész seregét figyelhetjük meg: récék, hattyúk, ludak nagy számban pihennek, táplálkoznak és éjszakáznak ezeken a helyeken. A nagy egyedsűrűség egyfelől biztonságot jelent számukra, másrészt viszont kedvező lehetőséget biztosít egyes betegségek terjedésére is. Ezek közé tartozik a madárinfluenza.

Miért éppen télen?

Az emberi influenzához hasonlóan Európában a madárinfluenza is erős szezonalitást mutat, főként a téli hónapokban és kora tavasszal üti fel a fejét. A kérdést globális szinten vizsgálva azonban nem mutatható ki egyértelmű ok-okozati összefüggés egyes időjárási tényezők és a fertőzések között. Indonézia például (trópusi éghajlata ellenére) egész évben érintett, bár jelentős hullámzás tapasztalható az esetek számában. A kutatók azt feltételezik, hogy a napsütéses órák száma (az emberekhez hasonlóan) a madaraknál is hatással van az immunrendszer állapotára. Vízimadarak esetében pedig a telelőhelyeken rendelkezésre álló táplálék mennyisége és minősége szintén befolyásolja az egyedek általános kondícióját és ellenállóképességét.

Téli életkép az Ipoly-völgyből: bütykös hattyúk és néhány tőkés réce egy sekély vízfolton. (Fotó: Papp Ferenc)

A madárinfluenza téli megjelenésének másik oka a madarak közötti érintkezések (a fertőzés átadási lehetőségének) növekvő számában keresendő. Ez egyrészt a vonulás során valósul meg, másrészt pedig a telelőhelyeken összeverődő vízimadár-csapatoknak köszönhető.

A récefélék nagy csapatokba verődnek a be nem fagyott tavakon, tározókon. A jégen való „sziesztázás” a récék napi programjának részét képezi. (Fotó: Papp Ferenc)

A tavakon, víztározókon összeverődő madárcsapatok változatos összetételűek: a hazánkban költő példányok mellett nagy számban jelennek meg főként az északabbi tájakról származó, a Kárpát-medencébe telelés céljából érkező madarak is. A vonulás során az egyedek nagy távolságokat tesznek meg, így távoli tájakról is behurcolhatják a fertőzést. A nagy létszámú madárcsapatok pedig kiváló lehetőséget kínálnak a betegség terjedésére.

Nem csak egy megfázás!

A madárinfluenza nem a hideg időjárás vagy a megfázás „terméke”, hanem egy vírusok által kiváltott megbetegedés. Vadon élő madarak és házi baromfik között egyaránt előfordul. A természetben élő madarak közül leginkább a vízimadarak (récék, ludak, hattyúk) körében figyelhető meg, ők a fertőzés fő terjesztői. A baromfiállományokban megjelenő madárinfluenza szinte minden esetben a vadon élő madarakkal való közvetlen vagy közvetett érintkezés következménye. Ezt támasztja alá az is, hogy a szabadon tartott baromfiállományokban jóval gyakoribb a megbetegedés, mint zárt tartásban.

Sok más vírushoz hasonlóan a madárinfluenzánál is megfigyelhető a tünetmentes hordozók jelensége, amely nehezíti a betegség időbeni felismerését és a sikeres védekezést.

A tőkés récék között nagyarányú fertőzöttséget mutattak ki, bár többségük csak hordozója a vírusnak. (Fotó: Papp Ferenc)

Mennyire veszélyes?

Az emberi influenzához hasonlóan a madaraknál is lázzal, bágyadtsággal, légzőszervi és emésztőrendszeri panaszokkal jár a betegség. Egyes esetekben idegrendszeri tünetek (koordinálatlan mozgás, egyensúlyvesztés, fejrázás, a fej és a nyak abnormális pozícióban vagy mereven tartása, körözés) is kísérik a madárinfluenza megjelenését. A betegség gyors lefolyású, a fertőzés következtében legyengülő madarak néhány nap alatt elhullanak. Léteznek kevésbé veszélyes vírustörzsek is, melyek alig észlelhető tüneteket okoznak, de akár teljesen tünetmentes is lehet a megfertőződött madár. Egy tőkés récéken végzett kutatás szerint a gyengébb variánsokkal való találkozás a madarak számára természetes védettséget nyújt más vírustörzsekkel szemben is.

A filmen látható bütykös hattyú állatorvosi vélemény szerint madárinfluenza-gyanús viselkedést mutat, de bevizsgáltatására nem volt lehetőségünk. (Videó: Papp Ferenc)


Hogyan terjed?

A fertőzés főként az ürülékkel (bélsárral), illetve különböző váladékokkal való érintkezés útján terjed. Házi baromfikra a fertőzött takarmány és ivóvíz jelent leginkább veszélyt. A madárinfluenza fő terjesztői a vízimadarak: főként tőkés récék és más vadréce-fajok, valamint ludak, hattyúk és sirályok. A vírus a bélrendszerben, illetve a kloáka hámsejtjeiben szaporodik, és az ürülékkel jut a vízbe. A fertőzés a vad populációk közvetítésével a baromfiállományokban is megjelenik. A vírus esetenként az embert is megfertőzheti, és az emberről emberre terjedés lehetősége sem zárható ki. A madárinfluenzától önmagában nem kell félnünk, de fontos, hogy komolyan vegyük – az igazán veszélyes fenyegetést a madárinfluenza és az emberi influenzavírus kombinálódásának lehetősége, és az ily módon esetleg létrejövő új humán influenzavírus jelenti.

Magányos nagy kócsag – a többi gémféléhez hasonlóan a természetvédelem címermadarát is érinti a madárinfluenza. (Fotó: Papp Ferenc)

Mit tehetünk ellene?

Mivel a vándormadarak a fertőzés fő terjesztői, így a madárinfluenza gyakorlatilag kivédhetetlen. Ha a vad madarak fertőzöttségét időben felismerjük, megakadályozhatjuk a betegség átterjedését a baromfiállományokra, illetve az emberre való átterjedés lehetőségét is minimalizálni tudjuk. A védekezés nem csupán a szakembereken múlik: a természetszerető emberek főleg a vízimadarak etetésének mellőzésével segíthetik a betegség terjedésének megakadályozását.

Kérünk valamennyi madárbarátot és természetszeretőt, hogy a madarak egészségére való tekintettel mellőzze a vízimadarak (récék, hattyúk, sirályok) etetését a téli időszakban.

A vadkacsák és más vízimadarak etetése egy szép gesztus, ám a madarak szempontjából fölösleges, sőt szeretetünk és gondoskodásunk ilyen módon való kifejezése kimondottan káros is lehet – gondoljunk például a madárinfluenzára. Az ember által biztosított rendszeres táplálék ugyanis egy helyre koncentrálja a madarakat, így azok nem vonulnak tovább, a csoportosulás pedig a fertőzés melegágyául szolgálhat.

A madárinfluenza egyértelmű megállapításához, kimutatásához laboratóriumi vizsgálatok szükségesek. Az esetek felderítésében számítunk a laikusok, madárbarátok segítségére is. Kérjük, hogy ha beteg, furcsán viselkedő, netán elhullott vízi- vagy gázlómadarat (réce, hattyú, sirály, ill. gém, kócsag) talál, értesítsen minket! A bejelentéseket az alábbi felületeken tudjuk fogadni:

- Természetvédelmi ügyeleti telefonszám: +36 30 861-3808

- Email: titkarsag@bnpi.hu

Figyelem!

A fertőzött és elhullott madarakkal való érintkezés által mi magunk is megfertőződhetünk vagy továbbhurcolhatjuk a betegséget! Beteg madár vagy tetem begyűjtését lehetőség szerint bízza szakemberre! Ha elkerülhetetlen a madár megfogása, azt védőkesztyűben tegye!

Az énekesmadarak téli etetéséről

Egyelőre nincs tudomásunk arról, hogy a madárinfluenza az énekesmadarakat is érintené. Ettől függetlenül kérjük a madárbarátokat, hogy fordítsanak figyelmet a madáretető és itató tisztán tartására – a pintyfélék és más énekesmadarak körében terjedő sárgagomb-betegség (Trichomonas fertőzés) ellen is sokat tehetünk néhány egyszerű higiéniai szabály betartásával.

További információk itt:

Téli madáretetés helyesen

Veszélyben vannak a zöldikéink?!


Felhasznált irodalom:

- Tájékoztató a madárinfluenza megbetegedésről. Összeállította: Prof. Dr. Mészáros János akadémikus, Dr. Dobi Ákos, Dr. Gönczi Gábor, Dr. Nagy Attila

http://www.bel1.semmelweis.hu/upload/seaok1bel/doc...

- Keawcharoen et al.: Wild Ducks as Long-Distance Vectors of Highly Pathogenic Avian Influenza Virus (H5N1). Emerg Infect Dis. 2008 Apr; 14(4)

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC25709...

- N. Tuncer and M. Martcheva: Modeling seasonality in avian influenza H5N1. Journal of Biological SystemsVol. 21, No. 04, 1340004 (2013). Special Issue on Modelling in Infectious Diseases

https://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi...

- Latorre-Margalef et al.: Competition between influenza A virus subtypes through heterosubtypic immunity modulates re-infection and antibody dynamics in the mallard duck. PLOS Pathogens, 2017; 13 (6)

https://journals.plos.org/plospathogens/article?id...

- MME: Ne etessük a vízimadarakat!

https://www.mme.hu/a-vizimadarakat-soha-ne-etessuk

Bócsó Anita
Bócsó Anita
környezeti nevelő

Kapcsolódó

2023/1 1. Sziasztok!

2023/1 1. Sziasztok!

2023.04.19. 14:34
Hallo zusammen! Mein Name ist Hanna und ich bin die neue Freiwillige der Organisation kulturweit aus Deutschland. Ich werde bis Ende August dieses Jahres in Eger bleiben. Hier sind ein paar Fakten über mich: Aufgewachsen bin ich in einem kleinen Dorf namens Trautmannshofen in Bayern, das in der Nähe der Stadt Neumarkt in der Oberpfalz liegt. Die nächstgrößere Stadt ist Nürnberg (Vielleicht habt ihr schon mal davon gehört.) Im Februar bin ich 23 Jahre alt geworden. Zusammen mit meinen Eltern wohne ich noch in Trautmannshofen. Mein älterer Bruder Lukas wohnt in Neumarkt. In meiner Freizeit bin ich gerne draußen, gehe wandern oder fahre mit dem Fahrrad. Außerdem lese ich gerne spannende Romane oder Krimis und gehe an den Wochenenden mit Freunden aus. Nachdem ich 2016 meinen Realschulabschluss gemacht habe, habe ich eine Ausbildung zur Industriekauffrau bei der örtlichen Öko-Brauerei "Neumarkter Lammsbrau" gemacht. Seit 2019 war ich bei der Thule GmbH in Neumarkt im technischen Kundendienst tätig. Nun war es Zeit für ein neues Abenteuer! Da ich schon immer mal für eine gewisse Zeit im Ausland arbeiten wollte, nutzte ich die Gelegenheit und bewarb mich für den Naturfreiwilligendienst bei kulturweit. Glücklicherweise wurde ich angenommen und mir wurde angeboten, den Freiwilligendienst im Bükk-Region Geopark in Eger, Ungarn zu absolvieren. Ich habe das Angebot angenommen und bin nun glücklich und neugierig, welche Erfahrungen dieser neue Lebensabschnitt für mich bringen wird!
Tovább olvasom
2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom