Veszélyben vannak a zöldikéink?! 2020.07.23. 12:46

Új betegség fenyegeti a kertek, parkok egyik jól ismert madarát, a zöldikét.

Az elmúlt időszakban Magyarország több pontján észleltek olyan beteg egyedeket, amelyek Trichomonas-fertőzés jeleit mutatták. A fertőzés tényét később a laboratóriumi vizsgálatok is megerősítették. Mit tehetünk madárbarátként, madárvédőként a zöldikék védelmében?

A galambfélék körében már régóta ismert sárgagomb-betegség sajnos már nem csupán a parlagi galambok és postagalambok között szedi áldozatait. Az elmúlt két évtizedben a betegség több európai országban felütötte a fejét a pintyfélék körében is. Az eddigi tapasztalatok alapján különösen a zöldikék veszélyeztettek, de nincsenek biztonságban az erdei pintyek, tengelicek, meggyvágók sem. Vadon élő galambféléink (pl. kék galamb) mellett egyes ragadozómadarakat (például sólyomféléket) és baglyokat is érinthet a fertőzés.

Mit kell tudni a sárgagomb-betegségről?

A sárgagomb-betegséget egy egysejtű ostoros parazita, a Trichomonas gallinae nevű baktérium okozza. Fő gazdaszervezetei a galambok, a házigalamb (postagalamb) állományokban általánosnak mondható a kórokozó jelenléte. A fertőzés többnyire elhullással végződik, de kevésbé virulens baktériumtörzs esetén előfordulhatnak egyedek, melyek túlélik, viszont továbbra is hordozók maradnak. A fertőzés veszélyességét jól mutatja, hogy már egyetlen parazita bejutása is képes megbetegíteni a madarat.

A Trichomonas gallinae mikroszkóp alatt. (Forrás: WikiVet)

A baktérium az emésztőrendszer felső szakaszának nyálkahártyáját támadja meg, jellegzetes hámsérüléseket okozva. A torokban, nyelőcsőben, begyben keletkező sebeken fehéres-sárgás elváltozás („sajtszerű” massza) figyelhető meg, amely részben vagy egészben akadályozza a táplálkozást és a folyadékbevitelt. Az éhezés miatt a madár általános kondíciója romlik, fokozatosan legyengül, végül pedig elpusztul. A fertőzés mértékétől függően néhány naptól több hétig terjedhet ez a folyamat. A kis termetű pintyféléknél, mint például a zöldikénél igen gyors lefolyású a betegség.

Hogyan terjed?

Galambok esetében már pár napos fiókakorban megfigyelhető a fertőződés, mivel a szülők az első hetekben kizárólag begytejjel táplálják a fiókáikat. Ragadozómadaraknál a fertőzött zsákmány (pl. galamb) jelenti a fő veszélyforrást, míg az énekesmadarak szervezetébe ivóvízzel, vagy fertőzött táplálékkal (magvakkal) juthat be a kórokozó. A sárgagomb-betegség tehát minden esetben a fertőzött nyákkal, torokváladékkal való érintkezés útján terjed.

Honnan ismerhetjük fel?

Az egészséges madár élénk, tollazata rendezett, az emberrel szemben pedig alapvetően távolságtartó és bizalmatlan. A fertőzött madarakon megfigyelhetjük a betegség általános jeleit: levertség, felborzolt tollak, menekülési ösztön hiánya. További jellegzetes tünet a csőr körül látható, sárgás színű visszaöklendezett táplálékmaradvány, valamint a légszomj (nyitott csőrrel tátogás, zihálás).

Ez a zöldike csak a befogás és a gyűrűzés miatt „idegeskedik”, egyébként teljesen egészséges. A madár csőrében nem látható olyan elváltozás, ami sárgagomb-betegségre utalna. (Fotó: Molnár Márton)

Beteg zöldike a Trichomonas-fertőzés jellegzetes tüneteivel: sárga elváltozások a csőrön, felborzolt tollak, fénytelen tekintet. (Forrás: The Royal Society for the Protection of Birds, „Ask an expert” fórum link)

Mennyire veszélyes?

Amint már említettük, a betegség nem új keletű, azonban az énekesmadarak körében végzett pusztításra csak a 2000-es évek második felében derült fény. Nagy-Britanniában 2005-ben figyelték meg az első eseteket, pár évvel később pedig már Hollandiában és Franciaországban is beszámoltak hasonló jelenségről. Napjainkban már Európa számos országban igazolták a zöldikék érintettségét: pl. skandináv államok, Németország, Szlovénia. Magyarországon idén találták az első bizonyított Trichomonas-os zöldike eseteket. Elsőként Nyugat-Magyarországon számoltak be a jelenségről. Az elmúlt hónapban Igazgatóságunk területén, a salgótarjáni madármenhelyen is észlelték a fertőzést, de Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mályi Madármentő Állomásra is érkeztek beteg zöldikék.

A fertőzés terjedésével a 2010-es évektől több országban átfogó kutatások indultak, amelyek a pintyfélék, elsősorban a zöldikék érintettségét vizsgálták. A vizsgálatba bevont, elhullottan talált példányok szinte mindegyikénél kimutatták a Trichomonas baktériumok jelenlétét. Az adatok alapján egyértelmű összefüggés figyelhető meg pl. a zöldikék körében tapasztalt szokatlanul magas elhullási arány és a fészkelő állományok csökkenése között. Nagy-Britanniában tíz év alatt 66%-kal csökkent a költő párok száma!

A zöldike fészkelő állományának változása Magyarországon 1999-2019 között. Nehéz egyértelműen megmondani, mi állhat az utóbbi évek „hullámzása” mögött. (Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, MMM adatbázis / Trend adatok)

Érdekes jelenség, hogy Hollandiában a vizsgálatok szintén nagyfokú fertőzöttséget mutattak ki az elpusztult zöldikék között, ám az ottani fészkelő állomány létszámában nem érzékelhető jelentős változás. Egyes vizsgálatok szerint a fiatal korban (fiókaként) kevésbé virulens Trichomonas gallinae törzzsel megfertőződött madarakban immunitás alakulhat ki a fertőzőbb baktériumtörzsekkel szemben, illetve a fertőzést túlélve hordozókká válhatnak.

Mit tehetek madárbarátként?

A zöldike az áttelelő madárfajok közé tartozik, így télen gyakran feltűnik a madáretetőkön. Az etetés miatt egy helyre koncentrálódó madártömeg már önmagában is növeli a fertőzés kockázatát. A sárgagomb-betegség leggyakrabban tavasszal és nyáron üti fel a fejét a madarak között, de Franciaországban pl. 2016/17 telén figyelték meg a fertőzés nagy arányú terjedését, ami egyértelműen mutatja a kapcsolatot a betegség és a téli madáretetés (illetve a madáretető, mint potenciális fertőzési gócpont) között.

A zöldikék télen nagy számban keresik fel a madáretetőket. (Fotó: Molnár Márton)

A megelőzésben a legfontosabb kulcsszó (ebben az esetben is) a higiénia. A nem körültekintően végzett madáretetés több okból is káros lehet a madarakra nézve: nem csupán a Trichomonas-fertőzés, hanem a szalmonella, madárhimlő és különböző mikotoxinok is okozhatnak pusztulást az etető vendégei között. Néhány egyszerű gyakorlati tanács figyelembe vételével azonban jelentősen csökkenthetjük a fertőzésveszélyt:

  • Az etetőanyag (pl. a napraforgó) legyen tiszta, száraz. Az elázott, átnedvesedett magvak könnyen megbetegítik a madarakat. Rendszeresen távolítsuk el a táplálékmaradványokat (maghéjat) és az ürüléket az etetőből!
  • Fejezzük be időben az etetést! A tavasz beköszöntével szükségtelen a madarakat tovább etetni, hiszen a természetben is elegendő táplálék áll rendelkezésükre.
  • Rendszeresen tisztítsuk, fertőtlenítsük az itatókat és a fürdőedényeket! A szappanos víz tökéletesen megfelel erre a célra, de vízzel hígított fertőtlenítőszert is használhatunk az edények átmosására.

A nyári melegben nagy segítséget jelentenek a madaraknak a folyamatosan működtetett itató- és fürdőhelyek. Ha rendszeresen tisztítjuk, fertőtlenítjük az edényt, máris sokat tettünk a zöldikék és a pintyfélék védelmében. (Fotó: Orbán Zoltán, MME)

Bócsó Anita
Bócsó Anita
környezeti nevelő

Kapcsolódó

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

2023.04.19. 14:25
Marei Im Zeitraum vom 27. November bis zum 4. Dezember 2022 haben uns die beiden Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark besucht. Neben der Arbeit hatten wir aber auch die Gelegenheit, Höhlen zu besichtigen. Insgesamt beträgt die Zahl der bekannten Höhlen im Bükk-Gebirge fast 1200 und ist damit von besonderem Wert. Am 29. November 2022 hat uns unser Ansprechpartner im Geopark Balázs mit nach Lillafüred genommen, wo wir an einer Führung in der Anna-Höhle, einer Kalktuffsteinhöhle, teilgenommen haben. Vor dem Betreten sahen wir neben dem Eingang den Szinva-Wasserfall. Wie wir im Inneren feststellen konnten, sorgt dieser Wasserfall dafür, dass die sich an der Decke befindenden Baumwurzeln und Reste weiterer Pflanzen von Süßwasserkalkstein aus dem herunterfließenden Wasser bedeckt werden. Die Länge der Höhle beträgt 400 m. Anschließend ging es weiter zur St. Stephan-Höhle, die sich ebenfalls in Lillafüred befindet, aber mit 1514 m deutlich länger als die Anna-Höhle ist. Diese streng geschützte Höhle ist zudem eine Tropfsteinhöhle. Ein bestimmter Teil der Höhle ist für Besucher:innen selbst mit geführten Touren nicht betretbar. Aufgrund der besonders reinen Luft wird dieser Teil für Krankenhaus- und Therapie-Gruppen genutzt. Nachdem wir am 30. November 2022 zuerst Daten von Bäumen gesammelt hatten, die besonders wichtig für die Biodiversität sind, ist der Ranger Roland mit uns nach Cserépfalu gefahren. Von dort ging es für uns in die Szeleta-Höhle. Diese ist für Besucher:innen nach einem etwas anspruchsvolleren Anstieg zum Eingang frei zugänglich. Ihr besonderer Wert liegt in prähistorischen Funden, auf die Archäolog:innen bei Ausgrabungen gestoßen sind.
Tovább olvasom