Védetté nyilvánítás: 1998
Terület: 117,5 ha
Az Egri borvidék a magyar borászatnak az egyik fontos pillérét alkotja. Természetföldrajzi adottságai lehetővé teszik kiváló minőségű vörös- és fehérborok előállítását. A domborzati viszonyok, a talaj és a klimatikus jellemzők sokrétűsége a borok izgalmas sokszínűségében is megmutatkoznak. A táj geológiája szintén változatos, hiszen a földtörténeti középidőben lejátszódott üledékképződés, majd az erőteljes kéregmozgások és a harmadidőszak vulkáni tevékenysége egyaránt hatással voltak a terület kialakulásában. Borászati szempontból a vulkáni tevékenység egyik fontos „terméke” a Bükk délkeleti előterében húzódó tufavonulat, ami ideális közegéül szolgált a kiváló egri borok tárolására alkalmas pincék kialakítására. A természetvédelmi területet 1998-ban hozták létre annak érdekében, hogy a területen meglévő szőlő génbanki anyagokat és szőlő törzsültetvényeket megőrizzék. Az Eger déli határában húzódó többhektáros szőlőültetvény nem elsősorban az ökológiai illetve termőhelyi adottságok miatt figyelemreméltó, hanem a területen fellelhető szőlő génállománya miatt. A természetvédelem elsődleges célja a területen ezen génállomány és a törzsültetvények jogszabályokban, rendeletekben és előírásokban rögzített módon történő megtartása. Mivel a terület bizonyos szőlőfajták törzsültetvényeinek fenntartását és létesítését szolgálja, ezért bárminemű egyéb gazdálkodási tevékenység a területen nem engedélyezett. A Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről szóló törvény alapján a génforrások megőrzésére irányuló tevékenységek során nemzetközileg egyeztetett, standard módszertani ajánlásokat és előírásokat kell alkalmazni.
