Látogatható.
Luxemburgi Zsigmond híres főpohárnoka, Tari Lőrinc 1370 körül született Tar községben, a Rátót nemzetség Tari ágából.
Zsigmond a magyar trónt az Anjou-korban felemelkedett bárókkal kötött 1387-es megállapodás alapján foglalta el. Amikor az egyezség megszegése miatt 1401-ben, majd 1403-ban a bárók az egyezség megszegése miatt felháborodott bárók Zsigmondra támadtak, Tari Lőrinc élete kockáztatásával védte meg az uralkodót. Hűségének köszönhető, hogy 1405-ben és 1406-ban pohárnokmester lett, ezzel az ország zászlósurai közé emelkedett, ugyanekkor, 1405 és 1407 között a honti és a nógrádi főispán tisztségét is betölthette. 1408-ban az új királyné, Cillei Borbála udvartartásának egyik vezetője lett pohárnok- és asztalnokmesteri, valamint fősáfári minőségben.
A Sárkány lovagrend megalapítása után Lőrinc a lovagrend tagja lett, legalábbis erre következtethetünk Tar Lőrinc és feleségének a tari templom déli kapuja feletti címeréből.
1407. április 26-án Tari Lőrinc kéréssel fordult az uralkodóhoz, melynek hatására Zsigmond király városi kiváltságlevelet adományozott Pásztónak. E privilégiumlevélben a város lakóit a budai polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel az uralkodó.
Tari Lőrinc számos több külföldi diplomáciai útja mellett zarándokként ellátogatott Írországba is, ahol felkereste a mérges gőzökről híres Szent Patrik barlangot. Zarándoklata történetét és a barlangi hallucinációit később tollba mondja a vele utazó Jacobus Yonge ír jegyzőnek, amelynek másolatát ma egy, a British Library-ban található kódex, Magyarországon pedig a Gyöngyösi-kódex őrizte meg.
Udvarházának romjai Taron ma is látogathatóak.
