Különleges vízterek

A jelenkori magyarországi halfaunát 86 állandó előfordulású halfaj alkotja, amelyek közül a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén 57 faj jelenléte ismert.

A halfauna sokszínűségének egyik oka a földrajzi elhelyezkedés, hiszen az Igazgatóság működési területén alföldi és dombvidéki szakaszjellegű vízfolyások egyaránt megtalálhatók. Emellett azonban az élőhelyek természetes állapotának védelme is elengedhetetlen, ami e vízterek jellegzetes halközösségeinek megőrzését szolgálja – a területen ugyanis olyan fokozottan védett, veszélyeztetett halfajok is élnek, mint a kárpáti márna (Barbus carpathicus) és a lápi póc (Umbra krameri).

E fajok mellett azonban védett halak is nagy számban megtalálhatók a működési területünkön. A dombvidéki vízfolyásainkra a domolykózóna fajainak, a kövicsíknak (Barbatula barbatula), a keleti küllőnek (Gobio carpathicus), a sujtásos küsznek (Alburnoides bipunctatus), vagy a fürge csellének (Phoxinus phoxinus) az előfordulása jellemző, de ilyen vizekben él a törpecsík (Sabanejewia aurata), a nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus), illetve a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) is. A síkvidéki vízfolyásainkban, illetve állóvizeinkben a sügérzóna halai, a vágócsík (Cobitis elongatoides) és a réticsík (Misgurnus fossilis), valamint a szivárványos ökle (Rhodeus amarus) és a kurta baing (Leucaspius delineatus) találják meg a számukra kedvező élőhelyi feltételeket.

Az értékes halfauna megőrzése szempontjából az Igazgatóság működési területén található kisvízfolyások közül elsősorban azok emelhetők ki, amelyek emberi hatások által kevésbé érintettek, így halközösségük is közel természetes állapotú és összetételű.

Ilyen vízfolyás többek között a Mátrai Tájegységben található Csörgő- és Kövecses-patak, vagy a Parádi-Tarna, de ide sorolható a Rédei-Nagy-patak, a Bene-patak és a Gyöngyös-patak is – utóbbi teljes forrásrégiói vízgyűjtő rendszerével, a betorkolló kisebb patakokkal együtt. A Tarna-Lázbérc, valamint a Nyugat-bükki Tájegység is bővelkedik értékes kisvízfolyásokban, amelyek közül több védett, vagy fokozottan védett területet is érint. Itt meg kell említenünk a Csernely- és a Bán-patakot, amelyeket a kárpáti márna (Barbus carpathicus) legfontosabb élőhelyei közt tartunk számon az Igazgatóság működési területén.

A Kelet-bükki és a Dél-borsodi Tájegységben már a síkvidéki vízfolyások dominálnak, a halállomány összetétele is ennek megfelelő. E területeken több víztérben is ismert a lápi póc (Umbra krameri) előfordulása – a legnagyobb állományok a Rigós-csatornában és a Hejő-főcsatornában élnek, de a Peres-Kígyós-ér, az Inérháti-főcsatorna és a Keringő-csatorna is kulcsfontosságú ennek a kihalófélben lévő Kárpát-medencei bennszülött fajnak a fennmaradásában.

E vízfolyások természetvédelmi értéke azonban a halfauna megőrzésében játszott szerepükön is túlmutat, hiszen további védett, vagy fokozottan védett gerinces állatfajoknak is élő- és táplálkozóhelyet biztosítanak. A kétéltűek közül az alpesi (Triturus alpestris) és tarajos gőte (Triturus cristatus), az emlősök közül a vidra (Lutra lutra) és az eurázsiai hód (Castor fiber), a madarak közül pedig a cigányréce (Aythya nyroca), a vörös gém (Ardea purpurea), a törpegém (Ixobrychus minutus), a kanalasgém (Platalea leucoridia), a nagy kócsag (Egretta alba), a gólyatöcs (Himantopus himantopus), a fekete gólya (Ciconia nigra), a kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus), a rétisas (Haliaeetus albicilla) és a kígyászölyv (Circaetus gallicus) példányai is megtalálhatók a patakok mentén.