Özönnövények a Sajó mentén 2022.10.26. 11:09

A nyár második felétől az első komoly fagyokig tartó őszi időszak ideális az inváziós növények iránt érdeklődők számára. Ilyenkor válnak feltűnővé, virágzanak, érlelnek termést azok a fajok, amelyeket elődeink, sokszor akár még nagyszüleink-szüleink sem ismertek.

Napjainkban már megközelítőleg 18 ezer olyan növényfaj él a Földön, amely eredeti hazáján kívül más kontinensen is megtelepedett. Ezeket, a természetben megjelenő idegenhonos fajokat nevezzük inváziósnak. Inváziósnak, mert valamilyen vélt vagy valós emberi érdek miatt új helyre kerülve, majd a kultúrából kiszabadulva, a természetes növényzetű tájakra behatolva annak képét megváltoztatják, sokszor végérvényesen átformálják.

Az elmúlt egy-két emberöltő alatt felgyorsult az új jövevények térhódítása hazánkban, amire otthonunk környékén nyitott szemmel járva is felfigyelhetünk.

Japán keserűfű Fotó: Bartha Csaba

Egy októberi, a Sajó folyó mentén tett kirándulás során több özönnövénnyel találkozhatunk. Az ártérhez közeledve, a gát mentén máris idegenhonos növények fogadnak. A bambuszra emlékeztető szárú, bokor benyomását keltő lágyszárú, a Kelet-Ázsiából származó japánkeserűfű (Fallopia japonica) mára szinte kiirthatatlanná vált vízfolyásaink, roncsterületeink mentén. Rendkívül gyors növekedésű, egy nyár során 3 méteres hajtást fejleszt és akár 1-2 cm-es szárdarabokból is képes kolonizálni új vidékeket. A mellette sárgálló sokvirágú napraforgó (Helianthus decapetalus) és amerikai őszirózsa (Aster lanceolatus agg.) dísznövényként került Európába és nagyon jól megtalálta a helyét.

Virágcsokor: amerikai őszirózsa és sokvirágú napraforgó Fotó: Bartha Csaba

Nincsenek jelen a rendszeresen kaszált gát koronáján – helyettük az őshonos, védett dunai szegfű (Dianthus collinus) másodvirágzásában gyönyörködhetünk, melyből még a mély fekvésű, őszi kikericses (Colchicum autumnale) réten is jócskán találni. A szomszédos „gazdátlan” részeket azonban az Újvilágból származó kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) sárga szőnyege lepte el. Az inváziós fajoknak kedvez, ha elmarad a rendszeres kaszálás, vagy bolygatás éri a földeket.

A kanadai aranyvessző jól ismert sárga szőnyege Fotó: Bartha Csaba

A folyót kísérő galériaerdőhöz tartva az Észak-Amerikából dísznövényként behozott akácra mindenki ráismer, de az ártereket elözönlő gyalogakácról (Amorpha fruticosa) és zöld juharról (Acer negundo) már kevesen gondolják, hogy szintén az Újvilágból származik. Az ecetfát (Rhus typhina) októberre bordóvá színeződő lombjáról messziről meglátni, díszítőértéke és termőhely iránti igénytelensége is hozzájárult betelepítéséhez.

Ecetfa Fotó: Bartha Csaba

Ha bemerészkedünk a csalános aljú fák közé, meglepve láthatjuk, hogy a zöldben egy impozáns megjelenésű, bíboribolya színű lágyszárú tarkállik. Ő a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) és a Himalája vidékéről emberi segítséggel érkezett hozzánk. A faágak közül a földekre kitekintve még egy amerikai betolakodó megtelepedésének lehetünk tanúi: a vaddohányként is ismert selyemkóró (Asclepias syriaca) az. Széles, élénkzöld leveleivel, nagy illatos virágzatával mutatós növény, nem csoda hát, hogy ő is díszítő értéke révén jutott el Európába. Mélyre lehatoló gyökere, ősz végére felnyíló tokterméséből messzire repülő magjai segítségével pillanatok alatt leuralja a vidéket. Nagyon nehéz megszabadulni tőle, az csak vegyszer segítségével évekig tartó erőfeszítéssel lehetséges.

És, hogy e szépségek elleni védekezésre miért van szükség? Természetvédőként elsődleges feladatunk páratlan kincsünk, a Kárpát-medence őshonos természeti értékeinek, vadon élő lényeinek megóvása, gazdálkodóként pedig legelőink, rétjeink fenntartható hasznosíthatóságának biztosítása. Ezen célok elérését az inváziós fajok veszélyeztetik.

Az özönnövények elleni sziszifuszi harcot egy-egy parcellán évekig kell folytatni, és az általuk jelentette probléma nagysága és összetettsége miatt a Sajó-völgyben is egyértelműen látszik, a jövőben a gazdálkodók, földtulajdonosok jóval aktívabb közreműködésére lesz szükség. Ez a közös összefogás mindannyiunk érdekét szolgálja.


Kapcsolódó

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

2023.04.19. 14:25
Marei Im Zeitraum vom 27. November bis zum 4. Dezember 2022 haben uns die beiden Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark besucht. Neben der Arbeit hatten wir aber auch die Gelegenheit, Höhlen zu besichtigen. Insgesamt beträgt die Zahl der bekannten Höhlen im Bükk-Gebirge fast 1200 und ist damit von besonderem Wert. Am 29. November 2022 hat uns unser Ansprechpartner im Geopark Balázs mit nach Lillafüred genommen, wo wir an einer Führung in der Anna-Höhle, einer Kalktuffsteinhöhle, teilgenommen haben. Vor dem Betreten sahen wir neben dem Eingang den Szinva-Wasserfall. Wie wir im Inneren feststellen konnten, sorgt dieser Wasserfall dafür, dass die sich an der Decke befindenden Baumwurzeln und Reste weiterer Pflanzen von Süßwasserkalkstein aus dem herunterfließenden Wasser bedeckt werden. Die Länge der Höhle beträgt 400 m. Anschließend ging es weiter zur St. Stephan-Höhle, die sich ebenfalls in Lillafüred befindet, aber mit 1514 m deutlich länger als die Anna-Höhle ist. Diese streng geschützte Höhle ist zudem eine Tropfsteinhöhle. Ein bestimmter Teil der Höhle ist für Besucher:innen selbst mit geführten Touren nicht betretbar. Aufgrund der besonders reinen Luft wird dieser Teil für Krankenhaus- und Therapie-Gruppen genutzt. Nachdem wir am 30. November 2022 zuerst Daten von Bäumen gesammelt hatten, die besonders wichtig für die Biodiversität sind, ist der Ranger Roland mit uns nach Cserépfalu gefahren. Von dort ging es für uns in die Szeleta-Höhle. Diese ist für Besucher:innen nach einem etwas anspruchsvolleren Anstieg zum Eingang frei zugänglich. Ihr besonderer Wert liegt in prähistorischen Funden, auf die Archäolog:innen bei Ausgrabungen gestoßen sind.
Tovább olvasom