Vissza a szeméttelepre! 2020.03.11. 10:02

Az emberek, ha „jó” madarászhelyet keresnek, akkor általában nem egy szeméttelepre és a mellette lévő bányatavakra gondolnak.

Pedig ez a számunkra kevéssé kellemes környezet számos állatfajnak tud megfelelő mennyiségű és minőségű betevőt nyújtani, különösen az ínségesebb téli hónapokban.

A kavicsbányatavon telelő, különböző korú sárgalábú és sztyeppi sirályok (Fotó: Balázsi Péter)

A Hejőpapi mellett található hulladéklerakónál és a szomszédságában lévő tavakon több ezer dankasirály (Chroicocephalus ridibundus) tölti az ősztől tavaszig tartó időszakot. Mellettük kisebb számban, de még így is százas, ritkán ezres nagyságrendben vannak jelen a vihar- (Larus canus) és a sztyeppi sirályok (L. cachinnans), továbbá rendszeresen megfigyelhetünk itt néhány példány sárgalábú (L. michahellis), hering- (L. fuscus) és ezüstsirályt (L. argentatus) is. A sirályok mellett egyéb madarak, így varjúfélék, egerészölyvek (Buteo buteo), vörös vércsék (Falco tinnunculus), sőt időnként parlagi sasok (Aquila heliaca) és kerecsensólymok (Falco cherrug) is megjelennek a területen. A kitermelés miatt be nem fagyó vizeken pedig réce- és gémfélék, szárcsák (Fulica atra) és nagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo) keresik táplálékukat.

A hejőkeresztúri templomnál sérülten talált, elsőteles viharsirály (Fotó: Soós Gábor)

Ahol ennyi madár összpontosul, ott elkerülhetetlen, hogy időnként egyik-másik példány megsérül, röpképtelenné válik. Ha egy ilyen egyedet egy jó szándékú ember talál meg, akkor ő vagy az illetékes nemzeti park igazgatóság szakembereit értesíti, vagy pedig saját maga szállítja el olyan helyre, ahol megfelelően gondoskodni tudnak a madár ellátásáról.

A fiatal sztyeppi sirály kézbevételéhez elkél a vastag kesztyű (Fotó: Mályi Madármentő Állomás)

Így járt az elmúlt hónapokban egy, a hejőkeresztúri templom udvarán bóklászó szárnysérült viharsirály, valamint egy, szintén ezen a településen talált sérült sztyeppi sirály, továbbá egy másik fiatal, ez utóbbi fajba tartozó sirály is, ami a Hejőpapit és Mezőcsátot összekötő út szélén, láthatóan kábultan álldogált. Valószínűleg mindhárman a kavicsbányató és a nyékládházi tavak közötti ingázásuk során szenvedtek balesetet.

A felgyógyult sztyeppi sirály szabadon engedése lassított felvételen (Videó: Mályi Madármentő Állomás)

Szerencséjükre a Mályi Madármentő Állomásra kerültek, ahol a szakszerű kezelésnek köszönhetően, hosszabb-rövidebb idő után felépültek, majd a szeméttelep mellett található szántón lettek szabadon engedve. Csakúgy, mint a szintén Mályiban megerősödött két egerészölyv is. Mindegyik madár - az ornitológiai fémgyűrű mellett - színes jelölőgyűrűt is kapott, így távcsővel, fényképezőgéppel is le lehet olvasni őket a jövőben.

A viharsirály első dolga a jó alapos fürdés volt (Videó: Mályi Madármentő Állomás)

Köszönet illeti a mentésben, gyógyításban résztvevőket!


Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom