Több mint 1000 szalakóta fióka kelt ki a Hevesi-síkon 2020.09.01. 13:37

Az idei évben ismét rekordszámú szalakóta költött a Hevesi-síkon!

A 2020-as évben, az első szalakótákat korán, már április 17-én megfigyeltük, májusban pedig megkezdtük az idei év terepi munkáit is. Mivel mostanra már az utolsó szalakótafiókák is régen elhagyták a kikelésük óta számukra biztonságot nyújtó odúkat, így hát ideje, hogy mi is számot vessünk a faj ez évi költési sikeréről.

Meggyűrűzött szalakóta (Coracias garrulus)

2020 májusától júliusáig sorra ellenőriztük a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) Dél-hevesi Tájegységének területén fellelhető 333 mesterséges szalakótaodút. Az ellenőrzések során 243 odúban regisztráltuk a faj sikeres költését, valamint további 68 szalakótafészkelést figyeltünk meg vércseládákban, illetve természetes odúkban. Az odúk foglalási aránya az idei évben volt a legmagasabb, az általunk ellenőrzött odúk közel 73 %-ában költött szalakóta. Az idei szezonban gyakoriak voltak a 4-5 fiókás fészekaljak, de 6 fiókással is találkoztunk. A "Szalakóta védelme a Kárpát-medencében" LIFE+ pályázat eredményességét bizonyítja, hogy ugyan már 2019-ben is rekordot jelentő 220 pár szalakóta költött mesterséges odúinkban, viszont 2020-ra ez a szám ismét jelentősen emelkedett! Az elvégzett felmérésünk alapján az állomány nagysága 311 pár a dél-hevesi területen. Az általunk, mesterséges odúkban és ládákban regisztrált fiókák száma meghaladta a 800-at, amely mellett még ott vannak a nehezen ellenőrizhető, természetes odúkban költő párok fiókái is. Ezért úgy becsüljük, hogy több, mint 1000 szalakótafióka kelt ki az idei évben a Hevesi-síkon. Természetesen a fiókák számában is emelkedést tapasztaltunk. Az általunk ellenőrzött odúkban szalakótán kívül más fajok is költöttek. Az elfoglalt odúk számát nézve idén is a seregély (Sturnus vulgaris) nyerte a „versenyt”, majd a sorban a mezei veréb (Passer montanus) következett. Emellett, az ellenőrzések során találkozhattunk még kuvikkal (Athene noctua), füleskuvikkal (Otus scops) és csókával (Corvus monedula) is. A nyílt tetejű odúkban előszeretettel költöttek vörös vércsék (Falco tinnunculus) (természetesen ezek az odúk javításra vagy lecserélésre kerülnek a jövőben). Méhes és darazsas odúkat is följegyeztünk, de szerencsére ezekből nagyon kevés volt. Az ősz beköszöntével kollégáink egyik fontos feladata lesz, hogy a terepi feljegyzések alapján, a következő költési időszakig kitisztítsák, megjavítsák, és ha kell, lecseréljék a hibás, megrongálódott odúkat.

Szalakóta odúban kotló füleskuvik (Otus scops)

Szalakótaodúban nevelkedett kuvik fióka (Athene noctua)

Mikor május-júliusban a BNPI munkatársai felkerekedtek, hogy felmérjék a faj költési sikerét, akkor – a későbbi nyomon követés érdekében - ornitológiai gyűrűvel is megjelölték a madarakat. A gyűrűzés segítségével nem csak a faj vonulásáról tudhatunk meg többet, hanem többek között arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy hogyan viselkedik a költési területen, vagyis mi az élőhelypreferenciája, mennyire területhű, továbbá milyen tényezők veszélyeztetik (pl. gázolás) stb. (A gyűrűzési eredményeinkről korábban már részletesen beszámoltunk ITT.) A "Szalakóta védelme a Kárpát-medencében" LIFE+ projekt során lehetőségünk volt nagyobb mennyiségű színes gyűrűt is beszerezni, majd felhelyezni a madarak lábára. Ezek segítségével még több információt nyerhetünk a visszatérő egyedekről, hiszen ezeket a nagy karakteres gyűrűket spektív (teleszkóp), vagy egy dokumentációs célt szolgáló fotó segítségével is be lehet azonosítani! Éppen ezért szívesen várjuk az adatokat azoktól, akik valamilyen módon (pl. fotók) le tudták olvasni a madarak lábán látható kódot! Kérjük, ez esetben a gyűrű kódját vagy a róla készült fotót, a megfigyelés helyével és dátumával a Madárgyűrűzési Központ ringers@mme.hu e-mail címére legyenek szívesek megküldeni!

Akinek felkeltettük az érdeklődését és szeretne szalakótát látni, kíváncsi az élőhelyükre, annak érdemes felírni a jövő nyári úti célok közé a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Szalakóta tanösvényét. A Tiszabábolnáról induló útvonal a szalakóták életét, védelmét és a Borsodi-Mezőség tájképi- és természeti értékeit mutatja be. Akinek lehetősége adódik rá, annak a szegedi Fehér-tó közelében álló Szalakóta Látogatóközpontba is érdemes ellátogatnia. Az ott kialakított tanösvény nem csak a szalakótákkal kapcsolatos védelmi tevékenységet mutatja be, hanem az odalátogatók megismerkedhetnek a természetbarát gyepgazdálkodással, valamint a szikes gyepek élővilágával is. A tanösvény egy része a halastó nádszigetében, egy víz felett épített pallósoron halad végig, a kilátóból pedig a szegedi Fehér-tó vízimadárvilága tárul elénk. Ha pedig valaki nem szeretne jövő nyárig várni, az otthonról is sok érdekességet tudhat meg ezekről a színpompás madarakról, és ehhez csak a program honlapját vagy Facebook oldalát kell felkeresnie.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság teljes működési területén 643 szalakótaköltést regisztráltunk 2020-ban. Az idei évben, az általunk kihelyezett mesterséges odúkban talált tojások és fiókák száma együttesen meghaladta az 1700-at!

Szalakóta fióka valamint, felnőtt madár gyűrűzés után

Ezen cikk keretein belül szeretnénk megköszönni mindenkinek a munkáját, akik segítettek az idei „szalakóta szezonban”.
Név szerint: Antal András, Balázsi Péter, Barati Sándor, Deák Gábor, Elek István, Ferenc Attila, Golen Gerhárd, Harmos Krisztián, Hák Flóra, Jakab Sándor, Juhász Benedek, Király Norbert, Kleszó András, Korompainé Szitta Emese, Kurti Gábor, Lakatos Zoltán, Magos Gábor, Mezei János, Molnár Márton, Pongrácz Ádám, Sasvári János, Seres Mihály Nándor, Soós Gábor, Szabó Attila, Széles Tamás, Szemerszki Csaba, Szitta Tamás, Teplánszki Dóra, Tóth Boglárka, Tóth Katalin, Tóth László, Újhelyi Sándor, Vályi-Nagy Zoltán, Zákány Albert.
Külön köszönet illeti Királyné Kecskés Dórát, aki az elmúlt 3 évben, elhivatott munkájával segítette a projekt sikeres megvalósulását.

Kívánjuk, hogy a továbbiakban is hasonló vidámsággal és kitartással tudja végezni az előtte álló feladatokat!

Felnőtt szalakóta (Coracias garrulus) gyűrűzés utáni elengedése

Szerző: Gál Renáta

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Fotók: Királyné Kecskés Dóra, Király Norbert, Gál Renáta

Kapcsolódó

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom