Sikeres fehérhátú fakopáncs felmérés a Tarnavidéken 2025.04.02. 11:57

Március 29-30-án a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Bükki és Börzsönyi Helyi Csoportjai, valamint az MME Harkályvédelmi Szakosztályának részvételével és támogatásával a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) Természetvédelmi Őrszolgálata fehérhátú fakopáncs felmérést szervezett a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben, a Vajdavár-hegység déli felén.

A felmérés célja az volt, hogy a felmért területek fehérhátú fakopáncs költő állományáról aktuális képet kapjunk. A területről bár állnak rendelkezésünkre a közelmúltból származó és régebbi szórvány adatok is, átfogó szinkronfelmérésre eddig nem került sor.

A mostani kutatáson 24 tapasztalt madarász vett részt, akik a két terepi nap során 28 fehérhátú fakopáncs revírt találtak. A felmérés további hozadéka egy kígyászölyv, egy vándorsólyom és több uráli bagoly (ebből 3 pár) megfigyelése.

Szombat este Molnár Márton természetvédelmi őr, az MME Harkályvédelmi Szakosztályának fajfelelőse tartott előadást a fehérhátú fakopáncs magyarországi helyzetéről. A felmérők kis csapata vasárnap egy nagyobb vödörnyi gyepi béka petecsomót is mentett erdészeti feltáróút keréknyomából. A mentett petecsomók biztonságos helyre, a közeli Verőlápai-tóba kerültek.

A fokozottan védett fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) hazánk legritkább harkályfaja, amely erősen kötődik a nagy mennyiségű fekvő és álló holtfát tartalmazó erdei élőhelyekhez. A most felmért területeken (a hazai trendeknek megfelelően) elsősorban az idősebb bükkösökből kerültek elő a költőpárok. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a Vajdavár-hegység még mindig jelentős fehérhátú fakopáncs állománynak ad otthont. Ezen állomány megőrzése a még fennmaradt élőhelyeken nélkülözhetetlenné teszi az erdészeti beavatkozások átgondolását, a faj igényeit hangsúlyosan figyelembe vevő gazdálkodás tervezését.

Köszönjük a felmérők munkáját, a Bükki Helyi Csoport és a Harkályvédelmi Szakosztály támogatását, és különösen köszönjük a Börzsönyi Helyi Csoport képviselőinek, hogy ekkora utat tettek meg annak érdekében, hogy ötvözzük a börzsönyi és bükki tapasztalatokat, együtt kerekedjünk fel és keressük a tarnavidéki fehérhátú fakopáncsok nyomait.

Szerző: Juhász Lilla

Fotók: Juhász Lilla, Szitta Emese, Cserép György

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom