Pacsirtamentés Ózdon 2018.05.31. 09:48

Harkályok megfigyelése a Salgóvár alatti idős erdőben.

A Kékes tanösvény az ország legmagasabban fekvő tanösvénye, mely elsősorban Kékestető esörnyékének földtani múltját, növény- és állatvilágát mutatja be, de tágabb környezetének, a Mátranak az élővilágába, természeti, kulturális és gazdasági értékeinek változatosságába is betekintést nyerhetnek azok, akik kedvet kapnak a tanösvény bejárására.

A tanösvény hossza 8,5 km, 410 m szintkülönbséggel, 10 állomással. Bejárása 4-4,5 órát vesz igénybe. A bejárás közben lehetőség nyílik az útvonal rövidíésére, illetve módositására is. Rövidíteni az 5. állomást követően, a piros kereszt jelzésen, a Vörösmarty-turistaház irányába lehet, ez esetben a tanösvény további állomásait kihagyva menetrend szerinti autóbusszal utazhatunk vissza kiindulópontunkra. A másik lehetőség egy kitérő Mátraháza felé, melyet a 7. állomástól a sárga sáv, majd sárga kereszt jelzéseken haladva, a 8. állomáshoz érkezve járhatunk végig.

A hiúz korábbi természetes elterjedési területe Európa nagy részét érintette, visszaszorulását az összefüggő idős erdőterületek megszűnése, zavartsága, az élőhelyek feldarabolódása, illetve a nagyragadozók célirányos üldözése okozta.

Az európai hiúzállomány mélypontját az 1950-es években érte el, majd a számára kedvező változások (a faj és élőhelyeinek védetté nyilvánítása) hatására állományai az addigi menedékterületekről újra terjedni kezdtek. Egyik ilyen fontos menedékterületet a Kárpátok jelentette, ahonnan magyarországi természetes visszatelepülése is megkezdődött. A hiúz nagyobb mértékben függ az zavartalan erdei élőhelyektől és a zsákmányállatok szűkebb körétől, mint a barnamedve és a farkas. Állománya jelentősen csökkent, vagy eltűnt olyan területekről is, ahol utóbbiak fenn tudtak maradni. Több európai országban, ahol természetes visszatelepedésére nem lehetett számítani, a faj érdekében a korábbi élőhelyeken visszatelepítési programok is indultak.

A farkas bükki állománya évek óta messzemenően követi a fajra jellemző viselkedésformákat, amit kameracsapdáink felvételei is igazolnak. A faj bükki élőhelyei azonosak az évszázaddal ezelőtti adatok alapján ismert élőhelyekkel. A gyűjtött hullatékok elemzéséből, a nyomolvasás eredményeiből tudjuk, hogy szükségleteinek megfelelően, sikeresen zsákmányolnak. Az itt élő farkascsalád territoriális viselkedését a szakirodalomban is ismert módon tartja, alapvetően rejtett életmódot él.

A lápi póc (Umbra krameri) a Kárpát-medencében kialakult bennszülött és őshonos halunk, napjainkban is kizárólag a Duna vízrendszerében ismert az előfordulása. A faj elszigetelt fejlődését jól jellemzi, hogy legközelebbi „rokonait” Észak-Amerikában találjuk.

A barna medve a legnagyobb termetű emlős fajunk: általában 100-340 kilót nyom, de ritkán elérheti a 450 kilogrammos súlyt is. A kifejlett egyedek hossza két méter körüli. Alapvetően magányos állat, és territoriális magatartást mutat. A bocsok az elválasztás után a következő tavaszig általában anyjukkal maradnak.Élőhelyének nagysága néhány ezer hektártól akár több ezer négyzetkilométerig is terjed. A hímek területe nagyjából háromszorosa a nőstényekének.