Gyönyörű tavaszi levélpompában és fényjátékkal fogadott bennünket a Bánya-hegyen a Természet az idén is a Magyar Nemzeti Parkok Hete 2023 programsorozat részeként megrendezett Őserdő szakvezetésen.
Ez alkalommal is minden korosztály képviseltette magát a mintegy 18 kilométernyi, bakancsos területtel-ismerkedés során.
A kissé hirtelen emelkedő kezdeti keringésfokozást követően a Török-út még ma is látható, sziklába vájt keréknyomvonalán jutottunk föl a terület természetvédelmi őre – Bartha Attila – vezetésével a Bükk-fennsík peremére. Itt, egy demokratikus szavazást követően és nem első alkalommal, hazánk legmagasabban nyíló víznyelő barlangjához, a Kis-kőháti zsombolyhoz hatolt föl a résztvevők csapata, ahol is a résztvevők között megbúvó dr. Hips Kinga geológus vezette be a hallgatóságot a barlang geológiájába, majd pedig annak történetével és élővilágával, valamint az erdő barlangra gyakorolt védőhatásával ismerkedtek meg.
Némi bokorűzést követően a Kőhát egy öregerdejében a természetszerű erdőgazdálkodás és a természetvédelem célkitűzéseit, és problematikáit a terepen bemutatva kaptak látogatóink ízelítőt a védett területen történő erdőkezelésből és vadgazdálkodásból. Ezután a Három-kő kilátópontjára jutva, a Bükk kialakulásában és a táj történetében merülhettek el látogatóink.
Utunk a fokozottan védett Zsidó-rét peremén futó, Király Lajos erdőmérnök által megálmodott és építtetett, mára ipartörténeti emlékké vált erdészeti kisvasút nyomvonalán haladt. Itt kaptak a résztvevők betekintést és természetvédelmi bemutatást a fennsíki töbörrétek botanikai, geológiai értékeiről és jellegzetességeiről, valamint ezen élőhelyek gyakorlati megóvásáról, kezeléséről.
Innen már hamarosan eljutottunk az Őserdőbe! A résztvevők megismerhették az Őserdőként ismert 25,64 hektárnyi, több száz éves öregerdőt s az azt magába foglaló, 375,3 hektár kiterjedésű Őserdő Erdőrezervátum történetét és élővilágát, valamint – a holtfán keresztül – ökológiáját is. Ezt követően az emberi kéz nyomát még felismerhetően hordozó terepi formák segítségével betekintést nyerhettek a valamikori erdei mesterségekbe, s a mára elfeledett, kiterjedt emberi jelenlétbe.
Egy megbúvó alpesi gőte-élőhellyel és lakóival történő találkozást követően sikerült a klíma és az erdő viszonyrendszerébe is beavatni a csapatot, valamint az eltűnő fenyvesek példáján a klímaváltozás, a madarak és a nagyragadozók világában is elkalandoztunk. Végül, miután a bánya-hegyi találkozópontra hiánytalanul visszaérkezett mindenki, a terület természetvédelmi őre megköszönve a látogatók részvételét, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság tervezett programjaira hívta föl a résztvevők figyelmét.
