Hollókő restaurált középkori vára a Cserhát hegyei között, az UNESCO által a Világörökség részévé nyilvánított palóc település közelében, egy kiugró sziklaszakadék szélén trónol.
Panoráma a várból
Története
A hollókői várat a Kacsics-nemzetség Illés ágának tagjai a tatárjárás után kezdték építeni a falu melletti sziklára. Az erődítményt az évszázadok során fokozatosan bővítették: falszorosok, bástyák, lakóhelyiségek és ciszternák épültek az eredetileg 13. századi falakhoz. A 14. század elején kitört anarchikus belháborúban kénytelenek voltak meghódolni Csák Máté tartományúr előtt, a továbbiakban őt szolgálták fegyverükkel. 1313-ban az országot lassan ismét egységes állammá formáló Anjou Károly király serege vette be, majd a győztes uralkodó kedvelt hívének, a szintén Kacsics nembeli Szécsényi Tamásnak adományozta. A következő évszázadokban az ő utódai birtokolták a hollókői váruradalmat.
A 15. század elején a vár (Szécsény, Salgó és Csővárral együtt) a huszitáké lett. Maga Giskra János a várban egyezkedett Hont és Nógrád megye küldötteivel. A 1455-ban (fiú örökösök hiányában) Szécsényi László vejeinek, Guthi Országh Mihálynak és Losonczy Albertnek zálogosította el vagyonát, benne Hollókő várával. A 15. század végén és a 16. század elején, a Losonczyak és Guthi Országok jelentősen átalakíttatták a várat. Az ötszögletes lakótorony és palota együttesét kibővítették a külső várral, ahol helyet kapott az istállók és raktárak sora. Miután a török 1541-ben elfoglalta Buda várát, egyre nagyobb veszélybe kerültek a nógrádi várak is, melyeket a Habsburg hadvezetés beletagolt a királyi végvárrendszerbe. A vár falai között állomásozó helyőrség feladata volt megakadályozni a rablóportyáikra induló török lovascsapatok betörését a környező jobbágyfalvakba, de csekély létszámuk miatt ezt csak nehezen tudták végrehajtani.
Metszet Hollókő váráról a Vasárnapi Újság 1861.évfolyamában
A nógrádi várakat Ali budai pasa az 1552-es hadjáratában sorra elfoglalta. Közéjük tartozott Hollókő is, melynek védői a hatalmas sereg közeledtére ellenállást nem tanúsítva menekültek posztjukról. A várban később, egy 1556-os zsoldlista szerint Mohamed aga állomásozott huszonegy zsoldosával. A királyi seregek 1593 őszén vették vissza ágyúlövés nélkül, ekkor a török csapat megfutamodott belőle. A katonai jelentőségét már elvesztett kicsiny végvárat 1663-tól húsz esztendeig ismét a törökök tartották hatalmukban. Később a Bécs városának felmentéséből hazafelé tartó Sobieski János lengyel király csapatai szabadították fel véglegesen a "pogányok" hatalma alól. 1711-ben az ország békéjére és az ország nehéz anyagi helyzetére tekintettel, a vár bejáratait, hídjait a külső várudvar szakaszait elbontották. Így a vár elkerülte a teljes lerombolását. A következő évszázadokban az időjárás vasfoga - párosulva a lakossági bontásokkal - erősen megkoptatta falait. Pusztulásának csak az 1966-1969 közötti régészeti feltárás és helyreállítás vetett véget, így jelenleg a hollókői vár a környező vidék legépebb középkori vára.
2003 óta zajlik az élet a várban. A Szent László lovagrend tagjai korhű ruhákban várják a turistákat. Ki lehet próbálni a középkorban használt fegyvereket. Megismerhetik az íj, a számszeríj, a hajítóbárd, és a lándzsa használatát is.
Kialakítása
A körülbelül 400 méter magas sziklán lévő vár a természeti adottságok miatt szabálytalan alakzatban épült. A levegőből a vár olyan, mint egy csigaház, amelynek központja az ötszögletű öregtorony. Itt négy lakószint kapott védelmet. Később, 1270 körül ehhez hozzákapcsoltak egy palotaszárnyat is. Később nőtt az igény a kényelem, a hatalom és a vagyon megmutatásának lehetőségei iránt, tehát szükség volt egy lovagterem kialakítására. Közvetlenül melléje pedig egy kápolnát emeltek. A 15. században a vár újabb részekkel bővült: a farkasveremmel, felvonóhíddal megerősített rendszer védte a felsővárat, amely végül 1552-ben nem tudott ellenállni a töröknek.
Részei
A vár méretei a következők: észak-déli irányban 68 méter, kelet-nyugati irányban 51 méter. A bejárati kaputól a torony bejáratáig 27,5 méteres szintkülönbség van. A vár középkori bejáratán belépve indul a felfelé egyre keskenyedő, többszörösen megtört, bejárati falszoros, amely a felvonóhídas, négyszögletes, külső kaputoronyhoz vezet. A külső várudvar megközelítését, több egymás után beiktatott kapu és az azok között elhelyezett farkasverem nehezítette. A ciszternás külső udvarra csak a leengedett felvonóhídon lehetett bejutni. A külső várudvaron egy 4 méter átmérőjű, sziklába vájt ciszterna található. Az ehhez fűződő monda szerint Csák Máté (ehelyütt) rejtette volna el a kincseit, illetve később a törökök is ide hordták össze a környéken elrabolt aranyat. A sok kincskereső azonban eredmény nélkül távozott.
A külső várudvarból két falszoros indul a belső várkapu irányába. Az egyik közvetlenül a rámpáról kivezető kapu mellett található, a másik bejárat a belsővár délkeleti szögleténél csak az egyik kávasíkja maradt meg. Ez a bejáró egy belső falszorosba vezet, s ezen keresztül közelíthető meg a belső várudvar. A 16. században ez a feljárat már nem volt használatban. A gyalogos forgalom átkerült az alatta elhelyezkedő, lépcsőzetesen emelkedő délnyugati külső falszorosba. Itt egy háromszög alapterületű őrtoronnyal zárult. A négy kapuval több szakaszra osztott, teraszosan kiképzett külső falszoroson így lehetett a belső várkapuhoz eljutni. A belső vár kapuján lelépve egy előtérbe kerülünk, amiből három helyiség közelíthető meg. A bal oldali ajtó a pincébe nyílt, a jobb oldali gótikus bejárat a palota délnyugati szárnyába vezetett. Az előtér sziklába vájt lépcsőjén közelíthető meg a belső udvar.
A belső udvart a 16. században szűkítették le,s a palotát még két szinttel magasították meg. A belső vár helyenként a két méter széles falakhoz támaszkodik az "L" alaprajzú palota északi és nyugati szárnya. A szűkített belső udvarról közelíthették meg a torony földszinti helyiségét is, és innen belső lépcsőkön juthattak a felsőbb emeletekre. A torony négyszintes és lőréses pártázattal befejezett tömege kimagaslik a vár többi építménye közül.
Az udvarról belépve egy helyiségen áthaladva a pince feletti palotaszárnyba jutunk. Ez volt a lovagterem. Az udvartól jobbra esik a palota nyugati szárnya. Ennek sarkában van a belső vár ciszternája. Az udvarról egy újabb lépcsőn felkapaszkodva, a gyilokjáróhoz érünk. Körbehaladva egy hosszú lépcsősoron a torony bejárati ajtajához érünk.
