Mit csinál a mókus télen? 2021.02.18. 17:27

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság felnémeti központi épületének környékén az itt dolgozók naponta is összefuthatnak a kertben két, sötétbarnás bundájú mókussal.

Joggal merülhet fel a kérdés: mégis mit csinálnak a mókusok télen; hibernációs álomba szenderülnek, de akkor miért láthatjuk őket mégis a hóban ugrándozva, faágakon egyensúlyozva? Esetleg végig ébren vannak ezekben a zimankós hónapokban, de akkor mit esznek télvíz idején?

A mókusok - szemben például a pelékkel - nem alszanak valódi téli álmot, aktívak maradnak ilyenkor is, legfeljebb a hosszabb ideig elhúzódó havazások és zord időjárás esetén pár napig nem jönnek elő fészkükből. Ugyanis a mókusok nem odúkban laknak - azokat legfeljebb élelemraktárként hasznosítják - hanem fészket építenek a fák lombkoronájába, méghozzá a legvékonyabb ágakra.

Forrás: https://www.westend61.de/en/imageView/MJOF01746/po...

Igazgatóságunk udvarán az egyik példány egy nagy feketefenyőn, míg a másik mókus az udvar hátsó részén egy erdei fenyőn alakította ki lakályos otthonát. A mókusok ugyanis nem elhagyott varjú- vagy szarkafészkekbe költöznek be, hanem saját maguk építik „körmönfont” gallyfészküket. Ennek van egy külső, vastagabb ágakból álló burkolata, akárcsak a szarkafészeknek, azonban ennek bejárata alul helyezkedik el. Kívülről leveles ágakat fonnak bele, belül fahánccsal bélelik. Ezt úgy szerzik be, hogy egy helyen megsértik a fakérget, és éles fogukkal megragadva elkezdik a fatörzsön hátrafelé tolatva lehúzni azt. A húzás közben mindig új fogást vesznek rajta, a kéreg csak úgy kunkorodik a fejük mellett. Több méter hosszú kérget is képesek ezzel a módszerrel lehántani, sokszor ebből csak annyit látni, hogy a vízszintes faágon egy hatalmas gombolyag közlekedik viccesen. A fészekben aztán hosszú csíkokra hasogatják és ezekből készítik el a fészekbelsőt, ami jó hőszigetelő is egyben. Később itt nevelik fel kölykeiket is a tavaszvégi, kora nyári hetekben.

Forrás: https://tulsaworld.com/community/skiatook/news/lea...

De miért nem odvakba költöznek, kérdezhetnénk. Teszik mindezt azért, mert ha odúban töltenék az éjszakát, könnyen a fán ügyesen mozgó, vadászó nyusztok, nyestek, esetleg macskák zsákmányává válhatnának. Az odú ugyanis ebben az esetben egy csapdává alakulhat, ahonnan nehéz időben észrevenni a ragadozót és támadás esetén szinte lehetetlen kimenekülni az egyetlen kijáraton. A vékony ágakra épített fészket azonban a súlyosabb kisragadozó nem tudja észrevétlenül megközelíteni, hiszen akaratlanul is megmozgatja az egész építményt, a mókusok pedig időben felébredve ki tudnak ugrani, el tudnak menekülni a veszély elől. Tehát mókusaink télen is ezekben a lakályos fészeképítményekben húzzák meg magukat. Persze gyakran elhagyják otthonukat és a december-januári párzási időszakban az egyébként magányosan élő hímek valóságos „vadászatot” rendeznek a nőstények kegyeit keresve. Látványosan üldözik őket, kergetőznek velük a fák törzsén körbe-körbe kapaszkodva, a farkukat csapva ide-oda. A nyárvégi időszakban, a kölykök kirajzása után a nőstények ismét fogantatásra készek és táplálékbő időszak esetén akár másodszor is lezajlanak a fent említett koreográfiával bemutatott udvarlások.

Forrás: https://whyevolutionistrue.com/2017/02/06/how-squi...

De térjünk vissza az eredeti kérdésünkhöz, ha nem alszanak valódi téli álmot a mókusok, akkor mivel táplálkoznak ilyenkor? A természetes, erdei élőhelyeiken már az őszi időszakban próbálnak az ínséges téli hónapokról előre gondoskodni. Fák tövében akár 8-10 kg makkot, mogyorót, somot stb. összehordanak és a lehullott avarral gondosan betakargatják. Számos ilyen raktárbázist létesítenek, amelyek közül azonban később, a hóval borított talajon sok esetben nem találnak meg. Ők ilyenkor ezeket a terméseket elvesztik ugyan, de önkéntelenül is segítik az adott fa- és cserjefajok spontán terjedését egy fásszárú élőhelyen. Persze, nem csupán a mókusok „feledékenysége” okozhatja a raktárkészlet elvesztését. Kameracsapdás felvételünk bizonyítja azt, hogy a vaddisznók is rálelhetnek egy-egy ilyen raktárra és jó étvággyal kifosztják őket éjszaka. Szegény mókus pedig másnap egészen emberi gesztusok kíséretében döbben le és értetlenkedik azon, hova is tűntek a fáradtságos munkával összehordott makkjai?

A települések parkjaiban, kertjeiben élő mókusok számára a téli madáretetések nyújtotta többlet táplálék is sok esetben rendelkezésükre áll. Nem csupán az énekesmadarak számára kihelyezett olajos magvak tárháza válik hozzáférhetővé számukra, hanem sajnos sok esetben maguk a madarak is felkerülhetnek a mókusok képzeletbeli étlapjára. Az ilyen „baleseteket” a mókusbiztos madáretetők kihelyezésével tudjuk biztosítani, amelyek oszlopán nem tudnak hozzáférni a madarakhoz lompos farkú rágcsálóink.

Mókusbiztos téli madáretető a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság udvarán

A mókus (Sciurus vulgaris) hazánkban 1974 óta védett állatfaj, pénzben kifejezett értéke egyedenként 25 000 Ft.

Ha mókust lát, kérjük jelentse be a www.vadonleső.hu oldalon, ezzel is segítve a fajt hosszútávú megőrzését. Köszönjük!

Amennyiben sérült vagy veszélyeztetett mókust talál, kérjük hívja az Igazgatóságunk ügyeleti telefonszámát: +36 30 861-3808 vagy a Mályi Madármentő Állomást: +36 30 6892727.

Bakó Botond
gerinces-zoológiai szakreferens

Kapcsolódó

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

2023.04.19. 14:25
Marei Im Zeitraum vom 27. November bis zum 4. Dezember 2022 haben uns die beiden Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark besucht. Neben der Arbeit hatten wir aber auch die Gelegenheit, Höhlen zu besichtigen. Insgesamt beträgt die Zahl der bekannten Höhlen im Bükk-Gebirge fast 1200 und ist damit von besonderem Wert. Am 29. November 2022 hat uns unser Ansprechpartner im Geopark Balázs mit nach Lillafüred genommen, wo wir an einer Führung in der Anna-Höhle, einer Kalktuffsteinhöhle, teilgenommen haben. Vor dem Betreten sahen wir neben dem Eingang den Szinva-Wasserfall. Wie wir im Inneren feststellen konnten, sorgt dieser Wasserfall dafür, dass die sich an der Decke befindenden Baumwurzeln und Reste weiterer Pflanzen von Süßwasserkalkstein aus dem herunterfließenden Wasser bedeckt werden. Die Länge der Höhle beträgt 400 m. Anschließend ging es weiter zur St. Stephan-Höhle, die sich ebenfalls in Lillafüred befindet, aber mit 1514 m deutlich länger als die Anna-Höhle ist. Diese streng geschützte Höhle ist zudem eine Tropfsteinhöhle. Ein bestimmter Teil der Höhle ist für Besucher:innen selbst mit geführten Touren nicht betretbar. Aufgrund der besonders reinen Luft wird dieser Teil für Krankenhaus- und Therapie-Gruppen genutzt. Nachdem wir am 30. November 2022 zuerst Daten von Bäumen gesammelt hatten, die besonders wichtig für die Biodiversität sind, ist der Ranger Roland mit uns nach Cserépfalu gefahren. Von dort ging es für uns in die Szeleta-Höhle. Diese ist für Besucher:innen nach einem etwas anspruchsvolleren Anstieg zum Eingang frei zugänglich. Ihr besonderer Wert liegt in prähistorischen Funden, auf die Archäolog:innen bei Ausgrabungen gestoßen sind.
Tovább olvasom
2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022.08.23. 15:40
Ipolytarnoc; Unser Aufenthalt im Nirgendwo[26.5.2022- 5.6.2022.; 28.6.2022.-7.7.2022]Während unseres Freiwilligendienstes wohnten wir insgesamt einen Monat in Ipolytarnóc, einmal Anfang Juni und einmal Anfang Juli. Das Visitorcenter gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark wird aber vom Direktorat mitverwaltet. Wir wohnten in einem der Gästehäuser am Waldrand und hatten immer mal wieder pelzigen Besuch durch den dort lebenden Kater. Unsere Arbeit war etwas anders als im Direktorat, wir saßen nicht im Büro sondern waren meist draußen unterwegs. Bevor wir nach Ipolytarnóc fuhren gab uns Balázs Excel Tabellen über verschiedene Wanderpfade rund um Ipolytarnóc. Unsere Aufgabe war die Pfade abzulaufen, die Infotafeln mit einem GPS-Gerät zu markieren und alles mit Fotos festzuhalten. Anschließend trugen wir alle Auffälligkeiten in den Tabellen zusammen. Eine weitere unserer Aufgaben war etwas sehr besonderes, Ipolytarnóc ist für seine Fülle und Qualität an Fossilien bekannt und noch ist längst nicht alles freigelegt. Wir durften die Ausgrabungen weiterführen und uns selbst als Archäologen versuchen. Die Arbeit machte viel Spaß aber natürlich war auch die Umgebung traumhaft schön. Unsere Unterkunft befand sich mitten im Wald, was wir durch kleine Ausflüge und Spaziergänge nutzen Während unseres zweiten Aufenthaltes fand die Reevaluation statt, mehr dazu können sie im Blogeintrag „Hoher Besuch in Ungarn“ lesen.
Tovább olvasom
2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27
Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot[21.03.2022-26.03.2022]Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen. Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft. Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.
Tovább olvasom