Magyarország területének közel kétharmadán folyik mezőgazdasági tevékenység, ezért természetvédelmi szempontból is nagyon fontos, milyen módon művelik ezeket a területeket. Az Egri Természetvédelmi Estek legutóbbi előadásában erről hallhattunk.
Az Egri Természetvédelmi Estek előadássorozat legutóbbi előadója, Králl Attila, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület élőhely- és területvédelmi csoportvezetője a mezőgazdaság és a természetvédelem közös kérdéseiről tartott előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdálkodás helyszínének élőhelyként való megbecsülése nem csupán a „széplelkű” madarászok és természetvédők szempontjából fontos.
Termőföldjeink a bennünket körülvevő környezetnek azon részei, ahonnan mindennapi élelmiszerünk származik, ezért nagyon nem mindegy, hogy a terület alkalmas-e a hozzá kötődő élővilág fenntartására, vagy egy végletekig kizsigerelt, vegyszerekkel és mesterséges tápanyagokkal fenntartott ültetvényszerű hozammaximalizálást végzünk rajta, amely csak a célnövény, és persze az érintett gazdasági szereplők rövid távú érdekei számára kedvez. Avagy lehet-e egészséges élelmiszert termeszteni olyan körülmények között, amely az ott élő egyéb fajok – a talajlakóktól az emlősökig - számára sem elviselhető?
Repceföld (fotó: Kozma Attila)
A régóta intenzív mezőgazdálkodást folytató nyugat-európai országokban már régóta ismeretes az a negatív hatás a természeti értékekre, amely nálunk is kimutatható a vizsgált fajok egyedszámának folyamatos csökkenésével. Németországban például a repülő rovarok mennyiségének drasztikus csökkenése ismeretes, az Egyesült Királyságból származó ilyen adat a mezei verebek számának 93 százalékos csökkenése, vagy a tövisszúró gébicsek majdnem teljes eltűnése. Eközben egy hazai kutatás a mezőgazdasági területekhez köthető madárfajok számában két évtized alatt 30 százalékos csökkenést állapított meg, köztük például a mezei pacsirtával vagy a sárga billegetővel. A mezei nyúl állományunkról régebbi adatok is ismertek, fél évszázadnyi idő alatt itt már 75 százalékos csökkenésről beszélhetünk. A negatív hatást igazolja a 2018-as évben tapasztalt, nagy nyilvánosságot kapott titokzatos méhpusztulás jelensége is.
A biodiverzitás csökkenésének fő okát a szakember abban látja, hogy végtelen növekedésre beállított gazdasági/társadalmi modellt próbálunk megvalósítani egy határokkal rendelkező, véges környezetben, de nem látjuk be, hogy ez lehetetlen. Ennek következményei a válságtünetek, amelyeknek csak egyike a természetes élővilág hanyatlása, vagy éppen a klímaváltozás – amíg a kiváltó ok nem szűnik meg, mindig újabb tünetekkel fogunk szembesülni.
Túzok (fotó: Seres Nándor)
Az Európai Unió a Közös Agrárpolitika értelmében az összes költségvetés 38 százalékát mezőgazdasági támogatás formájában fizeti ki a gazdálkodói versenyképesség megtartására, területi alapon, tehát a nagyobb területtel rendelkezők több támogatást kapnak. Komoly probléma, hogy ezt a hatalmas közpénzt ebben a formában olyan tevékenységekre is fordítjuk, amelyek során a közösségi értékek kárt szenvednek, tehát nem közcélokat szolgálnak, hiszen a támogatás az intenzitás növelésére ad lehetőséget, ám az erre igénybe vett újabb földterület, géppark vagy növényvédő szer a természetre csak újabb terheket hárít. A Közös Agrárpolitika mindezek mellett lehetőséget is jelent a természet védelme terén, ám a válságtünetek ideiglenes kezelésénél többre a jelenlegi rendszerben nem alkalmas.
A természetvédelmi intézkedések érthető módon nem képesek lépést tartani a technika minden vívmányát felvonultató hatékonyságfejlesztő eszközökkel, amelyek minden eddiginél gyorsabb, intenzívebb, alaposabb kihasználását eredményezik a művelt területeknek. A helyzet megoldására viszont mindegyik szereplőnek van eszköze tenni valamit, általában csak a szándék hiányzik. Az Európai Uniónál az előírások és a célzott támogatások rendszerének átgondolása, a globális kereskedelemben való részvétel jelentős csökkentése javulást hozhatna. Az egyes tagállamok, köztük Magyarország, olyan támogatásokkal vagy szankciókkal, kereskedelmi szabályozókkal tudna élni, amik közelebb hozhatnák az intenzív módszerekkel megtermelt élelmiszerek árát a valódi bekerülési költségükhöz, amely figyelembe veszi a természeti környezetben okozott kárt is. A gazdálkodók is preferálhatnak környezetkímélő megoldásokat, ám a folyamat valódi motorja maga a felhasználó, aki tudatos fogyasztási magatartásával piacot teremt a minőségi, egészséges élelmiszereknek.
A további részletekért a teljes előadás megtekinthető itt:
