Hamarosan elindulnak a dél-afrikai telelőterületekre a kirepült békászó sasok 2024.09.04. 15:38
Sikeres költés után kirepültek a fészekből a kis békászó sas fiókák.
1. kirepült békászó sas.
2. kirepült békászó sas.
3. kirepült békászó sas.
4. kirepült békászó sas.
5. kirepült békászó sas.
A fiatal békászó sasok tollazata az idős madaraknál sötétebb tónusú, az evező- és faroktollak alulról sávozottak a végükön fehér színben, ami a szárnyak és a farok szegélyén felülről fehér csíkokat és a testen pettyezett mintázatot mutat.
6. Egy sötét színezetű idős tojó.
7. Egy sötét színezetű idős tojó.
8. Egy világosabb színezetű, már költésben lévő, de még nem teljesen adult tollazatú hím, amin még helyenként látszódnak a fiatalkori bélyegek (mint az evezők sávozása, és a fehér tollvégek maradványai).
9. Egy világosabb színezetű, már költésben lévő, de még nem teljesen adult tollazatú hím, amin még helyenként látszódnak a fiatalkori bélyegek (mint az evezők sávozása, és a fehér tollvégek maradványai).
Az idős madaraknak már sárga a szemük, és a vedlések során fokozatosan lecserélődnek a feltűnően sávozott evezőtollak, és a fiatal madarak pöttyözött tollruháját eredményező fehér végű tollak is. Jellemzően a tollazat színezete is világosabb. Idős korra eltűnik a fiatal madarak világos színezetű tarkófoltja is, de megmaradnak a madarak röpképén felülről látható olyan fajra jellemző bélyegek, mint pl. a farktőben látható fehér sáv, a hát közepén található fehér folt, és a két szárny közepénél található fehér foltok.
A fajjal foglalkozó kollégák információi alapján a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) működési területén 2024. évben is legalább 14 territóriumban volt sikeres a költés, és kirepült már a fióka.
Ebből a 14 fészkelésből három esetben is eddig még nem ismert revírben találtak új költő párt a kollégák. Volt egy territórium, ahol feltételezhetően a költési időszakban bekövetkezett zavarás (újonnan épült vadles és szóró) miatt hiúsult meg az egyébként megkezdett költés és volt egy eset, amikor a Dél-Afrikából sikeresen megérkezett párból a hím vélhetően áramütés következtében elpusztult, így ebben a territóriumban már el sem kezdődött idén a költés. A hiányzó sas rendszeresen ücsörgött a szigeteletlen villanyvezeték szakaszok oszlopain, és vélhetően ez okozhatta az eltűnését is.
10. Az apasas egy szigeteletlen villanyoszlop tetejéről nézi a lehetséges zsákmányállatokat.
A BNPI működési területén ezeken felül idén volt már két olyan korábbi territórium is, ahol nem tapasztaltuk a faj jelenlétét. Az egyikben ráadásul már több éve nem látjuk a madarakat. Összességében véve tehát azt mondhatjuk, hogy a korábbi évekhez képest 1 territóriummal bővült a költő párok száma Igazgatóságunk működési területén.
A fészekből kirepült sasok szeptember második feléig még a költőterületen tartózkodnak, és továbbra is a szülőkre utaltak.
11. A táplálékot kérő fiatal és az anyasas.
12. A táplálékot kérő fiatal és az anyasas.
Tőlük kérik és kapják az eleséget, de az idő előrehaladtával már egyre nagyobb területeket járnak be a territóriumukból, és elkezdik megtanulni a zsákmányszerzést is. Kezdetben még csak a földön járkálva, ízeltlábúakra vadászva.
13. Az apasas sáskázás közben.
14. Az apasas sáskázás közben.
Szeptember második felére viszont már tökéletesen kell tudjanak mindent, mert ebben az időszakban már elhagyják a költőterületeket, hogy elinduljanak a dél-afrikai telelőterületeikre. Ez a nagyjából egy hónapos utazás elég nagy kihívást jelent az ifjú sasoknak, és sajnos ez nem is mindenkinek sikerül.
A BNPI működési területén pályázati keretekből 3 hím békászó sas is kapott az elmúlt években jeladót, amelyek segítségével a vonulási útvonalakon túl, a sasok területhasználatáról is pontosabb információkkal rendelkezünk. Ezek a kutatások már tényszerűen igazolták a korábbi területhasználattal kapcsolatos egyedi megfigyeléseket.
15. Az egyik jeladós hím a párjával, miután tavasszal megérkeztek a telelőterületről.
Ezek alapján a madarak (elsősorban a táplálékért felelős hím) a fészek pár kilométeres környezetét használják táplálkozó területnek, és ennek a területnek van egy frekventáltan használt kis kiterjedésű központi része, ahol a madarak legtöbb időt tartózkodnak a zsákmányszerzés érdekében.
Természetvédelmi szempontból így kiemelt jelentőségű szempont, hogy ez a terület hosszú távon is gyep- vagy legelő művelési ág szerint legyen hasznosítva. A Dél-Afrikából megérkező madarak tavasszal itt töltődnek fel, és készülnek fel a költésre, amely időszakban rendszerint itt éjszakázik a hím is, ami reggeltől-estig hordja a fészekre a táplálékot a párjának és a fiókának is.
16. A hím vadászat közben.
17. És a sikeres vadászat után, amint már viszi a zsákmányt a csőrében a fészekhez.
Érdemes tudni, hogy a békászó sasoknál a hímek nem váltják a tojót a kotlásban, és a tojó a tojások kikelését követően is a fészeknél marad és őrzi a fiókákat, vagyis egy jól meghatározott munkamegosztás jellemző a békászó sas családra.
A kis kiterjedésű táplálkozó területnek a frekventáltan használt részén a zsákmányállatok populációja kimerülhet a költési szezon második felére, és ilyenkor fordul elő gyakrabban, hogy a hímek már jobban eltávolodnak a fészektől. Ez a jelenség azzal is magyarázható, hogy szerencsére pont ebben az időszakban indulnak be a kaszálások és az aratások is, amelyek terített asztalként már nagyobb, akár 10-20 km-es távolságokból is bevonzzák a sasokat.
A sassal kapcsolatos jeladós vizsgálatok a BNPI működési területén már befejeződtek. Szerencsére háromból két esetben is bizonyítottan túlélte a jeladózott madár a vizsgálati időszakot, ami azzal ért véget, hogy a jeladót rögzítő teflonszalag elszakadt, és a jeladó leesett a madárról.
A harmadik jeladós madár pedig sajnos pár évvel ezelőtt tűnt el útközben, és már nem érkezett vissza a telelőterületről sem. Sajnos pont ez az egyik olyan territórium a működési területünkön, ahol azóta sincs békászó sas költés.
Reményre adhat azonban okot, hogy több helyen is lehet látni még nem költő fiatal madarakat, és ha a fészkelő és táplálkozó területeiket sikerül megőriznünk, legalább a mostani állapotukban, akkor – reményeink szerint – tovább növekedhet a bükki populáció mérete is.
Fotók: Domboróczki Gábor