Ha szeretné tudni, hogy mikor és mivel etesse vagy éppen ne etesse ebben az időszakban a madarainkat, vagy milyen madáretetőt érdemes készíteni, akkor ebből a cikkből szinte minden kérdésére választ kaphat.
Ez a tájékoztató a madáretetési szezon indulásának kapcsán készült, Fitala Csaba kollégánk riportjától ihletődve (és arra támaszkodva), néhány munkatársunk hasznos ötletei és tanácsai figyelembevételével. Szubjektívnek tűnő gondolataimért előzetesen elnézést kérek, és a tájékoztatás nem teljes körű.
Minden madár ott tölti a telet, ahol azt a legnagyobb eséllyel túlélheti. A nálunk telelő madarak evolúciósan alkalmazkodtak a hazánkra jellemző téli időjáráshoz. Azok a fajok, amelyeknek egyáltalán nem megfelelő a mi téli klímánk, már ősszel délebbi tájakra vonulnak. Azok a madarak, amelyek télen is megtalálják a táplálékukat, maradnak. Még akkor is túlzás lenne azt állítani, hogy a madarak téli etetés nélkül éhen pusztulnának, ha rohamosan változó világunkban, az élőhelyvesztésre, esetleg éghajlatváltozásra gondolva átérezhetjük, hogy madaraink sorsa nem irigylésre méltó.
Feltehetően már évezredek óta etetgetjük a madarakat, de az első, a mai értelemben használt „téli madáretetés”-ről az 1800-as évek végéről vannak feljegyzések. A madáretetést napjainkban rendkívül népszerű tevékenységnek, hobbinak is mondhatjuk, amely feltehetően az emberi jólét növekedésével vált elterjedtté. Az élen járó országokban (Nagy-Britannia, USA), óriási hagyománya van, valódi nemzeti hobbi. Az USA-ban évente 3,8 milliárd dollárt költenek az emberek madáreleségre és kerti madárvédelmi eszközökre (https://en.wikipedia.org/wiki/Bird_feeding).
Ha egy madár a megszokottnál könnyebben juthat táplálékhoz, nem fogja kihagyni. Az etetőre járó madarak rendszeresen, bőséges mennyiségben találnak eleséget, ezért nem kell szűkölködniük. Jobb kondícióban töltik a telet, amelynek köszönhetően nagyobb eséllyel élik azt túl. Ez a madáregyedek szintjén nagy előny. Ha hosszú távon (evolúciós skálán) és stabilan fennmaradna a madáretetés, akkor populációk vagy fajok szintjén is lehet előnye, de lehet kockázata és hátránya is.
Az etetőkre járó madarak mennyisége egy-egy ponton koncentrálódik, ezért fokozottan ki vannak téve a predátorok támadásainak. A természetes ragadozóik is észreveszik a terített asztalt, de ennél lényegesen nagyobb jelentősége van a házi macskáknak, melyek a megfelelő intézkedések hiányában komoly pusztítást végezhetnek az etetők vendégei között.
Az etetőkön koncentrálódó madarak a megszokottnál nagyobb sűrűségben találkoznak egymással. Ez fokozza az agressziót. Az etetőn sűrűsödő érintkezések kapcsán pedig a madarak kórokozói, parazitái is lényegesen könnyebben tudnak terjedni (gondoljunk csak a magevők körében néhány éve megjelent sárgagomb betegségre). A nem megfelelő táplálék pedig komoly emésztési panaszokat, szélsőséges esetben pusztulást okozhat.
A madáretetéssel azok a madarak is túlélhetnek, melyek egyébként kisebb rátermettségük miatt szelektálódnának. Az egyébként rossz tulajdonságokat hordozó madarak később szaporodhatnak, kedvezőtlen jellegeiket örökíthetik, így hosszabb távon az egész populációban elterjedhetnek a kedvezőtlen tulajdonságok.
Az etetés globális hatása alig néhány évtized alatt kimutatható. Csak egy esettanulmány és cikk a listából, aminek az irodalomjegyzékében lehet tovább böngészni.
Barátposzáták (Sylvia atricapilla) esetében már több kutatás is kimutatta, hogy a Nagy-Britanniában zajló intenzív madáretetés megváltoztatta az Európában fészkelő populációk viselkedését, sőt a madarak fizikai megjelenését is. Az európai barátposzáták korábban túlnyomórészt a déli, mediterrán területeken töltötték a telet. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre több madár dél helyett nyugatra vonul, sőt, a Nagy-Britanniától délebbre fekvő országokból is egyre több vonul északra. Ennek okát a szakemberek a madáretetés elterjedésében látják (és ezt természetesen igazolták is). A madarak nemcsak szokásukban alkalmazkodtak, de mivel kevesebbet kell vonulniuk, a szárnyhosszuk is rövidebb lett. Ez a változás vajon jó vagy rossz? Amíg az angolszászok bírják anyagilag, addig lehet, hogy jó. De elég lehet egy durva, madárról emberre terjedő betegség megjelenése is (ezzel esetleg a madáretetés tiltása), és akár egyik évről a másikra megszűnhet ez az aranyélet.
Ezek után mindenki döntse el maga. Jelenleg nincs olyan szabályozás, ami tiltaná a madarak etetését, így különösebben nem is kell megideologizálni. Én is etetem a madarakat télen, de nem együttérzésből. Motivációm kifejezetten önző: nagyon szeretem, amikor télen rengeteg madárban gyönyörködhetek az egyébként valószínűleg kihalt kert helyett.
Olajos és lisztes magvakkal. A leggyakoribb téli madáreleség a napraforgó magja (szotyi), de szeretik a madarak a kölest, a kukoricát, a muhart, a tökmagot és a diót is. Ezeket télen az énekesmadarak széles spektruma fogyasztja. Ezt a típusú eleséget madáretetőben célszerű elhelyezni. Esetleg némi faggyúval „cinkegolyókat” készíteni és kiakasztgatni.
Állati eredetű zsiradékokkal. Faggyú, háj, szalonna, nyesedék, akár egy kis húsmaradvánnyal is. Ez megint egy általános madáreledel. Ezt a típusú eleséget ki lehet tenni a megfelelő helyekre.
Konyhai hulladéknak számító növényi anyagokkal. Ilyen pl. a konyhai zöldségek jelentős része, amik a főzésből kimaradtak, vagy a romlásnak indult gyümölcsök. Természetesen a teljesen ép gyümölcsöt is szeretik, ha valaki bírja pénztárcával. Ezeket olyan helyekre érdemes kiszórni, ahol a madarak (különösen a rigók) könnyen elérhetik.
Az áruházakban is kaphatóak különböző, előkészített madáreleségek, általában ezek is megfelelőek.
Kenyérrel, egyéb pékáruval történő etetés tilos! A madarak emésztőrendszere ezeket nem képes megfelelően feldolgozni (főleg, ha eláznak), így könnyen vezetnek betegséghez, pusztuláshoz. Sós, fűszeres eleség (pl. sós mogyoró, sós szalonna), erjesztett, savanyított anyagok hatása hasonlóan kedvezőtlen lehet.
Megavasodott olajos magvakat sem szabad nekik adni, az etetési szezon után megmaradt magok valószínűleg nem állnak el a következő szezonig. Érdemes ezért az etetőanyagot teljesen elhasználni.
A használandó madáretető típusa, helye, mérete a céljainktól, lehetőségeinktől függ. Lehet házilag barkácsolni vagy megvenni egy boltban. Az interneten rengeteg ötlet van, elég azt beírni, hogy „madáretető”. Érdemes tudni, hogy a madarakat nem a külsőségek érdeklik. Inkább a tartalom, mint a forma.
Gyakori az úgynevezett dúcetető, amikor a talajba leszúrt pózna tetején található a zárt tetejű etető. A zárt tető fontos, hogy az eleség ne ázzon el, ne fagyjon bele az etetőbe.
Vannak faágra akasztható etetők is. Ezek is sokfélék lehetnek. Például fából, házikó alakú, de lehet egyszerűen egy kellően kimosott és kivagdosott PET palack is.
Ablakba helyezhető etetők. Ha valakinek nincs kertje, az ablakban is etethet. Vannak az ablakpárkányra szerelhető etetők, de ha a párkány a csapadéktól kellően védett, egy egyszerű tálca is megteszi.
Ezt nem lehet naptár szerint pontosan megmondani, alapvetően az időjárástól függ. Az etetést akkor érdemes elkezdeni, amikor az első komolyabb(!) fagyok megérkeznek, vagy megjelenik az első hótakaró. Egy talajmenti fagy nem indokolja, hogy azonnal etetésbe kezdjünk. Az etetést addig kell folytatni, ameddig komolyabb hidegek vannak. Ennek valószínűsége tavasz felé közeledve csökken. Ha nagyon ragaszkodunk a naptárhoz, és nincsenek extrém időjárási események, akkor kb. november vége-december közepe között lehet elkezdeni és március első felében befejezni. Fontos, hogy ha elkezdtük az etetést, akkor lehetőleg a szezon folyamán végig folytassuk. Ha egy nagy csapat madarat rászoktatunk a könnyű táplálékszerzésre, egy hirtelen forráskiesés – főleg kedvezőtlen időjárással párosulva – jelentős pusztuláshoz is vezethet.
Ez megint rajtunk múlik, de érdemes a realitás talaján maradni. A szezon előtt már el kell dönteni, hogy mennyi eleséget, milyen rendszerességgel adunk a madaraknak, és biztosra kell mennünk, hogy a rendelkezésre álló készlet kitartson tavaszig. Ha szezon közben elfogy az eleség, sokszor nehéz pótolni, az etetés felfüggesztése pedig nem szerencsés. Rajtunk múlik, hogy mennyit adunk, a lényeg, hogy ezt rendszeresen tegyük. Amikor a madarak rászoknak, hogy etetik őket, olyan számban jelenhetnek meg, hogy a kirakott eleséget egy csapat akár 1-2 óra alatt eltünteti. Ebben az esetben nem szabad nekik újra és újra adni, mert megint üres lesz az etető egy óra múlva, a még több eleségre pedig még több madár jön. Látszólag sok madár fog keresgélni az üres etető körül, ami sok esetben a lelkünk mélyén mély empátiát, esetleg féltő anyai/apai ösztönöket generálhat. Ez végső esetben oda vezethet, hogy nem tudjuk megállni, hogy ne végtelen mennyiségű eledelt adjunk a nap 24 órájában a madaraknak. Ez kerülendő.
A madaraknak éppen elég segítség, ha reggel magukhoz tudnak valamennyi eleséget venni tőlünk, hiszen napközben a természetben is tudnak táplálkozni. Előbb-utóbb hozzá is szoknak, hogy csak reggel van eleség az etetőben, és ezzel számolnak maguk is.
Ameddig lakóhelyünk tágabb környezetében van olyan vízfolyás vagy tó, amelyik nem fagy be, a madarak télen is találnak víznyerőhelyet. Ilyenek hiányában, vagy befagyásuk esetén magunk is tehetünk ki itatót a kertbe. Ez lehet egy egyszerű virágalátét is. Fontos, hogy ne legyen mély, mert enyhe időben a madarak szívesen bele is állnak és fürdőznek. Az itatót az etetőhöz hasonlóan macskabiztos helyre kell elhelyezni, és szezon közben ezt is szükséges tisztogatni, illetve a vizet rendszeresen cserélni kell. Nagy hidegben a kihelyezett víz 1-2 órán belül megfagy, ilyenkor napi rendszerességgel érdemes a folyadékot cserélni. Meleg vizet nem érdemes kirakni, mert a madarak nem szeretik, és amikor fogyasztható állapotúra hűl, akkor ugyanannyi ideig nem fog befagyni, mintha eleve hideg vizet tettünk volna ki.
A macskák jelentik a legnagyobb veszélyt az etető vendégeire. Egyes vizsgálatok a madarak 2-7 százalékának pusztulásáért a macskákat teszik felelőssé, pl. Dél-Kanadában (általában, nem csak etetőn)
Az etetőn ez a helyzet fokozódik. Aki saját maga házi macskát tart a kertjében szabadon, annak nem javasolt a madáretetés! Viszont, ha nekünk nincs is, mások macskáit akkor sem tudjuk féken tartani. Ezért néhány szabály betartása alapvető fontosságú. Az etetőt igyekezzünk macskabiztossá tenni vagy próbáljuk megközelíthetetlen helyre rakni. Ha póznán van, vagy ágról lóg le, erősítsünk az oszlopra vagy az ágra szúrós ágakat (a télire visszavágott rózsa ága ideális, szögesdrót is jó) vagy egy kúp alakú műanyaghengert, melyek megakadályozzák az etető megközelítését. Az etetőt lehetőség szerint ne rakjuk sűrű bokrok, örökzöldek közvetlen közelébe, mert azok alatt a macskák meg tudnak lapulni és könnyen zsákmányt szereznek. Lehetőleg ne szórjunk közvetlenül a talajra eleséget. Az etető közelében megjelenő macskák felé - vérmérsékletünknek megfelelő módon és mértékben - jelezzük nemtetszésünket. Sajnos minden igyekezet ellenére is kizárt, hogy egy etetőn ne vigyen el néhány madarat a „szomszéd macskája”. Azt jó, ha tudjuk, hogy alapvetően nem a macska a hibás, hanem a felelőtlen macskatartó.
A karvaly (Accipiter nisus) a természetes táplálékláncban magasabb szinten helyezkedik el, mint az énekesmadarak, azokat fogyasztja olyankor is, amikor nem a madáretetőre jár. Természetes, hogyha valahol sok, könnyen elérhető táplálék van, akkor ő is odaszokik. Ha veszélyes mértékben a szívünkhöz nőttek a kisebb madarak, akkor is könyveljük el, hogy a karvalynak joga van a madárzsákmányhoz, mivel a természet része. A megjelenő karvalyt elzavarni vagy tettleg fellépni ellene azért sem szabad, mert védett állatfaj.
Bizonyos madáreleségek – különösen a napraforgó – a betakarítás után sokszor tisztítatlan állapotban érkeznek a madáretetés helyszínére. Aratás során a szántóföldi gyomnövények magjai is belekerülnek a zsákokba. Ez alapvetően természetes dolog. Ugyanakkor a gyommagok a napraforgómagokkal együtt bekerülnek az etetőbe. Előbbiek egy részét is megeszik bizonyos madárfajok, de jelentős részük szétszóródik az etető környékén. A szétszórt magokból következő évben a legkülönbözőbb gyomok fejlődnek ki. Ezek egy része csak esztétikai vagy kertgondozási problémát jelent. Ugyanakkor az egyik leggyakoribb gyommag az allergén parlagfű magja, amelynek megtelepedése a kertben nem annyira szerencsés. Hasonló módon inváziós növényfajok magjai is bekerülhetnek a madáreleséggel (aranyvessző, alkörmös, selyemkóró stb.). Ezek később kiirthatatlan mértékben képesek ellepni a kert környékét. Ne feledjük, hogy a magok nem csak a mi kertünkbe, de a szomszédéba is átkerülnek! A gyomok elleni védekezés leghatékonyabb módja, ha a szezon előtt a napraforgót átrostáljuk. Egy megfelelő méretű szitán vagy rostán a szotyi fennmarad, a gyommag áthullik. Egy átlagos zsák (30-40 kg) napraforgóban akár fél kilónyi gyommag is lehet, ami több tízezer magot is jelenthet! Rendszeresen ellenőrizzük az etetőt is: az alján felhalmozódnak a gyommagvak, ezeket takarítsuk ki onnan és semmisítsük meg. Ha etetés után gyomok, netán parlagfű vagy inváziós fajok telepednének meg, feltétlenül számoljuk fel az állományaikat, lehetőleg még virágzás előtt.
A csapatokba verődő madarak, rendszeres jelenlétük miatt, a félig megrágott eleséggel, elhullajtott tollakkal, ürülékkel könnyen adhatnak át egymásnak betegségeket. Ennek esélyét kizárni nem lehet, de mérsékelni igen. Tartsuk a madáretetőt tisztán, rendszeresen takarítsuk ki szezon közben is. Az etetőn vagy alatta, környékén felhalmozódott ürüléket, vagy régóta ott álló, romló madáreleséget távolítsuk el. Szezon végén a madáretetőt, itatót távolítsuk el és tisztán tároljuk télig. Ha legyengült madarat találunk az etetőn vagy környékén, hívjunk szakembert, hogy szükség esetén megvizsgálhassa, kezelhesse az állatot (a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságon madármentőhely működik). Egy veszélyes betegség a sárgagomb-betegség, amelynek terjedése összefüggésbe hozható a madáretetéssel, madáritatással. Erről egy, honlapunkon korábban megjelent hírből részletesen lehet tájékozódni.
