A természetvédelem egyik legnagyobb dilemmája a sérült, legyengült és emberek által fellelt állatok gondozásának/gyógyításának kérdésköre. Érdemes-e velük egyáltalán foglalkozni?
Ugyanis a legtöbb esetben ezek az állatok már nem megmenthetőek, a természetes életterükbe sikeresen nem visszajuttathatóak. Ahhoz, hogy a vadonban ezek az állatok sikeresen tudjanak zsákmányolni, szaporodni, elrejtőzni, tökéletesen kell működniük. Az esetek nagy részében sajnos az ilyen, korábban sérült/beteg/legyengült állatok lesznek a ragadozók első áldozatai és táplálékszűke esetén is ők lesznek akik nem jutnak elég élelemforráshoz.
Ugyanakkor mindig akadnak pozitív esetek, amikor megmenthető egyedek kerülnek kézre és a természetbe történő sikeres visszailleszkedésük jó eséllyel megtörténhet. A napokban pont egy ilyen esettel volt dolgunk. A Nógrádi Tájegység szeptember elsején kapott bejelentést Szabó Krisztián kotyházapusztai gazdálkodótól, hogy egy legyengült, már röpképtelen egerészölyvet talált a tanyájára bevezető földúton. Pár napig saját maga etette, majd a madár a Baglyaskő-vár Természetvédelmi Látogatóközpontba került Salgótarjánba, ahol kollégáink gondozásának hála új erőre kapott.
Szeptember 15-én reggel még két egeret Baglyaskőn elfogyasztott, majd kivittük és a megtalálás helyszínén elengedésre került. A szabadság első másodpercében felrepült a közeli patak fűzfáinak egyikére, ott aztán: „megállt egyszer, visszanézett; nézte, nézte a messzeséget”, majd egy rövid tollászkodás után továbbállt.
Sok sikert kívánunk a további (ajándék) életéhez!
Fotók: Papp Ferenc, Pintér Zsolt (Nógrádi Tájegység)
