Hogyan pusztult el az ipolytarnóci ősfa egy darabja 1849-ben? 2020.08.03. 16:37
Idén 120 éve, hogy megtalálták Ipolytarnócon a területet híressé tévő ősállati lábnyomokat. A kutatások azonban jóval korábban, 1836-ban kezdődtek a megkövesedett fa feltárásával. A több mint 17 millió éven át a természet által megőrzött lelet egy része viszont alig 13 évvel a felfedezés után tragikus módon elpusztult. Mi történt 1849. augusztusában?
1836-ban Kubinyi Ferenc végzett tudományos kutatásokat Ipolytarnócon. Első, a témában 1842-ben megjelent publikációja ma az Idősíkok találkozása kiállításon található az ipolytarnóci fogadóépületben.
Az első, az ősfáról megjelent metszet szintén Kubinyinak köszönhető, 1854-ben az Magyar- és Erdélyország képekben című összeállítás III. kötetében jelent meg.
1842-ben a már említett első publikációban így írt a felfedezés körülményeiről:
„A mi már az érintett óriás nagyságú kövesült fát illeti, mikor 6. évvel ezelőtt a kérdéses tájt s annak kő nemeit vizsgálnók, a tarnóczi kőmedencze-gödröt is szemügyre vettük, a hol is a vizmosásban számtalan egynemű kövesült fadarabra találtunk, mellyek nagyobb kisebb darabokban egymásra halmozva valának; ezekkel átellenben két felől a földből kiálló egyegy nagy darab kövesült fát vevénk észre, a túl fekvő dombra fölmenvén, ki nem magyarázhatjuk, mennyire valánk meglepve, midőn a kövesült fával egy vonalban a fövenykőben 3. ölnyi hossza, az előbbenivel s az érintett kövesült fadarabokkal hasonnemű és színű kövesült fára akadtunk : akkor jövénk azon gondolatra, valjon az előbbi nem volt e valaha összeköttetésben eme kövesült fával? E képeni tanakodásunk közepette a velünk volt pásztorok mindinkább erősitettek meg hiedelmünkben, azt állítván, hogy ők ·a vizmosáson elnyuló úgynevezett Gyurtyánkő-lóczán fiatal korukban több izben keresztül mentek. Azt, hogy az érintett kőlócza létezett és a kövesült fákkal összeköttetésben volt, Tarnóczon többektől értettük. Ezeket így tapasztalva abban győződtünk meg, hogy a kőlócza egy volt az egy vonalban fekvő darabbal."
Az első publikáció nyitó oldala, 1842-ből. Magyar orvosok és természetvizsgálók Pesten tartott második nagy gyűlésének munkálatai. Pesten, 1842.
1836. október 6-án kezdték meg az ősfa feltárását.
"Elejénte korcsolyára szándékoztuk tétetni, azonban midőn helyéből kimozdittatnék, több darabra tört, a leghosszabik darab 1. öl s 2. láb, a többi 5., 4,, 3. láb hosszúságúra tört. Az első két darabot 11. pár ökörrel vontattuk ki a mélységből, a többit négy szekeren Losoncra hozattuk, hol kertünkben hársfák árnyékában összállittatva nyugodni fog."
- emlékezett vissza a felfedező a történtekre az 1842-es publikációjában.
Kubinyi Ferenc 1856-ban, a Vasárnapi Újság metszetén
Így került tehát a leletek egy része Kubinyi Ferenc losonci otthonába. 1849. augusztus elején (Kubinyi szerint augusztus 3-án, az egyéb források szerint néhány nappal később, 7-9-én) azonban nemcsak a tarnóci, hanem a házban lévő egyéb értékekre nézve is iszonytató tragédia történt, amelyről Kubinyi 1872-ben egy Pauler Tivadarhoz írt egyik levelében emlékezett meg:
„megfosztva bár az orosz invásio alkalmával, nem annyira Grabbe (mert volt losonczi házamban beszállva volt osztrák és orosz tisztek gyönyörködvén a XV, XVI, és XVII-ik századból a legnevezetesebb férfiaktól származó bútoraimban, melyek mind megannyi ritka unicumok valának, ásvány-, földtani- és palaeontológiai gyűjteményeimben volt, hanem felgyújtását utolsó pillanatig akadályozták) mint inkább az odarendelt császári biztos, házamat minden ott található ritkaságokkal felgyújtatván, valóságos autódafét tartott, — minden iparkodása mellett is, az alsó szobák erősen lévén boltozva, azokat belül gyújtotta meg, a felső szobák be nem akarván égni, a tűzmentesen készült stukatur a szobában lévő családi képeimnek egy részét, az ott elhelyezve volt bútoraimmal együtt összevagdaltatván, nemcsak utána azokat szurokkal és gyantával pontosan bevonatta, felgyújtatta, sőt több ízben, hogy minél előbb herostratusi vandalizmusát befejezze, az égést puskaporral elősegítette. Akkoron történt, hogy a házhoz tartozó kertben díszlő százados hársfák, melyeket még a híres Ráday Pál, II. Rákóczi Ferencz titkára ültetett, árnyékában elhelyezve volt tarnóczi óriás kövületnek nagyobb része darabokra töretett, úgy hogy alig küldhettem az örökké emlékezetes orosz invásio után egy-két nagyobb példányt a nemzeti múzeumnak, — nem csak anyagi vagyonomnak nagyobb részétől, de mi sokkal fájdalmasabb, szellemi adataimtól, melyeket. 30 év alatt történelmi, archeológiai, ásvány-, földtani, kivált hazánk ősemlősei maradványainak gyűjtésében nem csekély fáradtsággal és költséggel annyira gyűjtöttem és összeállítottam, hogy nagyobb terjedelmű munkámat, mely már akkor majdnem befejezve vala, sajtó alá bocsájthattam volna."