Finn nagy godák a Bükkalján 2022.10.10. 15:30

A 2022. évi tavaszi gátkarbantartási munkálatok végzése érdekében kialakított alacsonyabb vízállás, majd a száraz, meleg nyári időjárás és az öntözési célú vízkivétel együttesen azt eredményezte, hogy augusztusra a Bükkalja egyik legnagyobb állóvizének, a Hórvölgyi-víztározónak a vízszintje jelentős mértékben csökkent, aminek következtében több hektárnyi területen alakult ki sekély vízborítás, illetve került felszínre az iszapos tófenék.

Ennek a környezeti változásnak azonban nemcsak „kárvallottjai”, hanem „haszonélvezői” is voltak. Utóbbiak közé tartozott a madarak egy jól körülhatárolható, többé-kevésbé vízhez, iszapfelületekhez kötődő, sajátos életmódot folytató csoportja, melyet összefoglalóan 'partimadarak’ néven ismerünk. Ezt a csoportot – madarász szakzsargonnal élve – ’limikolák’* néven is elkülönítjük. Az ide tartozó számos bíbic-, lile-, partfutó-, cankó- és szalonkafaj, a gólyatöccsel, a gulipánnal, a pólingokkal és még több más fajjal együtt, a Lile-alakúak (Charadriiformes) népes rendjébe tartozik, ahogy jelen írás tárgya, a nagy goda (Limosa limosa) is.

Színes gyűrűkkel jelölt nagy godák (Limosa limosa) a Hórvölgyi-víztározón (fotó:Zay Mária) A felvétel teleszkópon keresztül mobiltelefonnal készült, a kódok leolvasását követően.

E fokozottan védett madárfajunk mocsárrétjeink, szikes gyepeink egyre ritkuló költőfaja, melynek fészkelő állománya a legutóbbi adatok** szerint csupán 80-320 párra tehető országosan. A nagy godának mint hazai fészkelő fajnak a ritkaságát, veszélyeztetettségét híven tükrözi pénzben kifejezett természetvédelmi értéke, ami 500.000 Ft/egyed, ill. fejlődési alak. Sajnos a faj teljes elterjedési területén sem jobb a helyzet, így pl. Európában a csökkenő állományú, ún. sérülékeny fajok közé tartozik. A nagy goda nálunk is költő törzsalakjának (Limosa limosa limosa) fészkelő területe a Skandináv-félszigettől Nyugat- és Közép-Európáig, onnan a Kelet-európai-síkságon és a Nyugat-szibériai-alföldön át a Jenyiszejig terjed. Hazánkban – a kisszámú költőpártól függetlenül – még vannak olyan helyszínek és időszakok, ahol és amikor e faj egyedei nagy tömegben láthatók, ugyanis még napjainkban is ezerszámra vonulnak át a Kárpát-medencétől északabbra fészkelők, mind az őszi (augusztus-november), mind a tavaszi (március-április) időszakban, emellett átnyaraló madarak is akadnak. A vonuló kisebb-nagyobb csapatok főleg az Alföld és a Kisalföld vizes élőhelyein (szikes tavak, lecsapolt halastavak stb.) jelennek meg, ahol vándorlásukat megszakítva, hosszabb-rövidebb időt töltenek el, majd folytatják útjukat.

A vonulási szempontból kisebb jelentőségű, „nem alföldi” vizeknél, így pl. a Bükkalja víztározóinál is mutatkoznak időnként nagy godák, ha kedvező vízviszonyokat találnak. A kedvező vízviszonyokat e faj esetében – sok más partimadárhoz hasonlóan – az alacsony vízállás, az előbukkanó iszapfoltok jelentik. Ilyen környezeti állapot általában a nyári vízszint csökken(t)ések után következik be, de tavasszal is előfordulhat, ha addigra nem alakul ki magas vízállás, azaz nem töltődik fel teljesen a tómeder.

E sorok aktualitását az adja, hogy először sikerült a faj Észak-Európában is élő törzsalakjának őszi átvonulását igazolni a Bükk térségében. A 2022. augusztus 9-én a Hórvölgyi-víztározónál végzett megfigyelés alkalmával ugyanis két, színes lábgyűrűkkel is jelölt madár került teleszkópunk látómezejébe. A piros és sárga gyűrűk adta színkombináció, valamint a sárga színű gyűrűkön szereplő egyedi kódok alapján „visszakeresett” madarakat – a magyar Madárgyűrűzési Központ tájékoztatása szerint – Közép-Nyugat-Finnországban, Kempele és Liminka települések közelében, fióka korban gyűrűzték, 2022. június 5-én, illetve 2022. június 7-én. A két madár alig több, mint két hónap múlva, augusztus 9-én, már a Bükkalján volt, minimálisan 1921, illetve 1909 kilométert maga mögött hagyva. A két eset azt bizonyítja, hogy a Finnországban költő nagy godák (vagy számosan közülük) ősszel hazánk érintésével, olykor a Bükkalján is megállva jutnak el a telelő területükre, ami a Szaharától délre is lehet.

Megjegyzendő, hogy a fajt illetően nem csak ez a két leolvasás történt a Hórvölgyi-víztározónál. Korábban, tavaszi migrációjuk idején, 2019. április 9-én sikerült egy példányt beazonosítani színes gyűrűi alapján. A madarat három évvel korábban, 2016. április 13-án, öreg hímként jelölték Fehéroroszország déli részén, Turov településnél. Ebben az esetben az nyert megerősítést, hogy a költőterületekre történő tavaszi visszatérésük során is útba ejtik Magyarországot, és esetenként a Bükkalja vizeit is, a Kárpátoktól északra, észak-keletre fészkelő nagy godák.

*A limikola szó a szintén a partimadarak csoportjába tartozó sárjáró régebbi, latin nemi nevéből (Limicola) ered.

** Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) 2021. Magyarország madáratlasza. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest


Szerző: Fitala Csaba ny. természetvédelmi területfelügyelő

Kapcsolódó

3 Eine Tour zum Virgin-Forest in Szilvásvárad / A guided tour into the Virgin Forest in Szilvásvárad

3 Eine Tour zum Virgin-Forest in Szilvásvárad / A guided tour into the Virgin Forest in Szilvásvárad

2023.04.19. 14:15
MareiAn einem Samstagmorgen, dem 22. Oktober 2022, ging es früh los, um an einer ganz besonderen Wanderung teilnehmen zu können. Mit etwa dreißig Personen machten wir uns von Répáshuta zu Fuß auf den Weg zum sogenannten „Virgin-Forest“. Das bedeutet konkret, dass dieser Wald beziehungsweise ein bestimmtes Waldgebiet seit einer Zeitspanne von mehreren hundert Jahren nicht von Menschen berührt wurde. Dieses „nicht-Berühren“ ist natürlich nicht wortwörtlich zu nehmen, sondern meint, dass seit besagter Zeitspanne kein Mensch in das Wachstum und die Entwicklung dieses Waldgebietes eingegriffen hat. Die besondere Bedeutung eines Virgin-Forests liegt nicht nur in der Unberührtheit, sondern auch in der damit einhergehenden hohen Biodiversität. Nicht nur die Pflanzen selbst sind teilweise stark geschützt und selten, sie bieten auch Lebensraum für viele seltene tierische Spezies. Daher darf der Virgin-Forest im Bükk-Nationalpark nur auf speziellen Touren betreten werden, die von Ranger:innen geleitet werden, und ist zudem mit Schildern ausgewiesen sowie eingezäunt.Begleitet haben uns auf dieser Wanderung auch zwei weitere UNESCO-Naturfreiwillige aus dem Kiskunság Nationalpark, die dabei nicht nur den Virgin-Forest, sondern auch die Waldgebiete von Répáshuta, Nagyvisnyó und Felsőtárkány kennenlernen konnten. Besonders eindrucksvoll waren Karstformationen wie die Dolinen und der unterschiedlich geschichtete, für den Bükk charakteristische Kalkstein, auf die uns der Ranger Attila Bartha hinwies. Anschließend ging es für uns noch auf die sogenannte „Jüdische Wiese“. Diese erhielt ihren Namen durch ihren früheren jüdischen Besitzer und die ursprüngliche Nutzung als Marktplatz, auf dem vor allem viele jüdische Personen ihre Produkte angeboten haben. Heute ist diese Wiese ein strenges Naturschutzgebiet, das Besucher:innen auf eigene Faust betreten dürfen. Nach mehreren Stunden spannender Wanderung überraschte uns der Regen glücklicherweise erst auf den letzten Metern.
Tovább olvasom
2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27
Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot[21.03.2022-26.03.2022]Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen. Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft. Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.
Tovább olvasom