Amikre büszkék lehetünk: a nálunk élő vadmacskák 2022.06.22. 08:59

„A legjobb éjszakát is elrontja a reggel.” (Garfield) - Amikor elkezdtem összegyűjteni azokat az ismereteket, amelyek ezt a cikket megalapozhatják, eszembe jutott egy régi történet.

Öt éves lehettem, mikor egy délután elhűlve hallgattam a világháborús frontot is megjárt nagyapám kissé rekedtes hangon elmesélt vadmacskás történetét. Éjszakai őrségben leste a lassan éjszakába forduló tájat két katonatársa. Egy öreg, odvas tölgy alatti mélyedésben húzták meg magukat, gondolván így valamelyest rejtve maradhatnak az ellenség szeme elől. Váratlanul egy elkeseredett, sivító hangú nyávogás verte fel az éjszaka viszonylagos csendjét és az egyikük fejére – akin ráadásul sisak sem volt – egy dühös vadmacska ugrott, csontig lekarmolva a bőrt a fejtetőről. Mint utóbb, a nagy menekülés közben kiderült, egy anyamacska, a tölgy alatti üregben megbújó kölykeit védve, mintegy megelőző támadással próbálta elhárítani a katonák jelentette veszélyt. Az utódait „foggal-karommal” védő vadmacska még a medvét is képes visszavonulásra késztetni – tartja a régi mondás. Meglepetésszerűen a medve pofájára ugrik, éles karmait annak szemébe vájja és így futamíthatja meg a mackót. De ne szaladjunk ennyire előre a történetben!

Vadmacska elengedés Fotó: Megyeri Zoltán

Nézzük meg, hogy mi indokolja a vadmacska fokozottan védett természetvédelmi státuszát! 1974-ben nyilvánították védetté sok emlősfajjal együtt a vadmacskát és 2012-ben már fokozottan védettként jelent meg a védett fajokról szóló rendeletben, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke: 250 000 forint. De szerepel az 1979-ben elfogadott, az európai, vadon élő élővilág és a természetes élőhelyek védelméről szóló Berni Egyezmény és az Európai Közösség Élőhelyvédelmi Irányelvének IV. mellékletén is. Ugyan a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a kihalással fenyegetett fajok vörös listáján (Red List of Threatened Species) – ami az élőlények természetvédelmi státuszának legismertebb, legnagyobb múltú és legátfogóbb globális leltára –, még a nem fenyegetett (Least Concern) kategóriába sorolták, ez azonban a vadmacska világállományára vonatkozik. Az európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) a dél-, nyugat-, közép-, és kelet-európai erdőkben, továbbá Skóciában és Törökországban él. Azonban Európa nagy részén, így hazánkban is, ennél szomorúbb a természetvédelmi helyzete.

A vadmacska magyarországi állapotát jól mutatja az Európai Uniónak benyújtott, az Élőhelyvédelmi Irányelv 17. cikkelye szerinti országjelentés legutóbbi anyaga. Ebben a faj hazai elterjedése (Range) és a populációi (Population), illetve az élőhelyei (Habitat for the species) kedvezőtlen és nem megfelelő minősítést kaptak, míg a jövőbeni kilátásai (Future prospects) kedvezőtlen illetve rossz besorolás alá estek. A vadmacska hazai természetvédelmi helyzetének átfogó értékelése (Overall assessment of Conservation Status) kedvezőtlen, illetve rossz és az általános természetvédelmi trendje (Overall trend in Conservation Status) ismeretlen. Egy szónak is száz a vége, mindez azt jelenti, hogy a hazai vadmacskáink jövőbeni kilátásai igencsak aggodalomra adhatnak okot. Magyarországon a vadmacska elterjedését 1987-ben mérték fel először. Az akkori elterjedési terület három fő részre tagolható. A legstabilabb a Bakonytól a Zempléni-hegységig terjed, ez a terület az Északi-Kárpátokhoz csatlakozik a vadmacska elterjedése szempontjából. A második a Tiszántúl, ami a Keleti-Kárpátokhoz tartozik. Ezen két terület között találhatók a Tisza-menti ártéri erdők populációi. Délen pedig a Vajdasághoz, illetve a Duna árteréhez kapcsolódó, mecseki terület helyezkedik el. A faj eltűnt az észak-nyugat és közép-magyarországi részekről. Ugyanakkor stabil populációk találhatók jelenleg a Dráva-síkon, a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, továbbá az Alföld néhány ártéri erdejében. A magyarországi vadmacska állományok fennmaradásának egyik legfőbb veszélyeztetője érdekes módon a házimacska (Felis silvestris catus). Azokon a területeken, ahol az erdei élőhelyek elszegényedése, átalakítása miatt eleve lecsökkent a vadmacska állomány egyedszáma, ott sajnos „ráfanyalodik” a házimacskára és az így kialakuló hibridizáció következtében félő, hogy a genetikailag sodródnak, szegényednek vagy épp’ elvesznek az ottani vadállományok. Emellett természetesen komoly veszélyt jelentenek számukra a házimacskák által terjesztett betegségek, illetve a versengés, mind a területekért, mind a táplálékért. Szomorú, hogy mind gyakrabban találkozunk gépjárművek által elgázolt vadmacskákkal is. A macskák ugyanis egy hirtelen, fenyegető ingerre – például egy éjszakai reflektorfényre – meglapulnak az út mellett, és az utolsó pillanatban rémületükben kiugranak, többnyire a kerekek elé.

A házimacska ősének tekintett vadmacska testmérete és alkata alig különbözik tőle, ám feje sokkal szélesebb, füle inkább oldalra nő, illetve csíkozott bundája folytatásaként bozontos szőrű farkát 7-9 fekete harántcsík díszíti. Azonban viselkedése különbözteti meg leginkább házi rokonától, már néhány hetes korában is nagyon vad, harcias és emberkerülő. A február-márciusi párzási időszakát pacsmagolásnak is nevezik, ami alatt a kandúr zajos, rekedtes „énekkel”, úgynevezett hurrogással hívja fel magára a nőstények figyelmét. A vemhességi ideje két hónap és 3-4 vadmacskakölyök látja meg a napvilágot áprilisban vagy május elején. A természetben, pont az erőteljes hibridizáció miatt nagyon nehéz elkülöníteni a „tisztavérű” vadmacskát az atavisztikus bélyegeket viselő házimacskától. Ez nem is csoda, hiszen mintegy 10 000 éve társunk a háziasított vadmacska. ez idő alatt genetikailag is „szennyeződött” a vadmacska alapfaj, gyakorlatilag mindegyikben több-kevesebb házimacska génszekvencia fellelhető. Régészeti feltárások során került elő egy ciprusi humán sírból egy olyan lelet, melyben egy felnőtt ember és egy macska csontjai találhatók. A lelet mintegy 9 500 éves. A sírból a csontok mellett kőszerszámok, maroknyi tengeri kagyló és a saját sírjából egy nyolc hónapos macska csontváza került elő, melyet az emberrel megegyezően nyugati irányba nézve fektettek. Mivel a macska nem őshonos a mediterrán medence szigetein, ezért csak a szárazföldről kerülhetett oda, minden bizonnyal a közeli levantei partokról. A lelet az ember és a macska tudatos együttélésének bizonyítéka megközelítőleg 10 000 évvel ezelőttről a mai Közel-Keletnek nevezett területen. Ez összhangban van a genetikai vizsgálatok eredményeivel is, melyek szintén ezt a földrajzi és időbeli eredetet erősítik. Úgy tűnik, a macska háziasítása az első emberi települések létrejöttének idején, a neolitikumban történhetett.

Közeledő vadmacska

A vadmacskák magányosan élnek és egyben territoriális viselkedésűek, területük határainak jelzésére nyomként ürüléket és vizeletet is használnak. A kifejlett macskák elterjedési területe nagyobb, mint a fiatal vadmacskáké, de mindegyik olyan erdei bozótos élőhelyre koncentrálódott, amely a legtöbb táplálékot, fedezéket és a téli, rossz időjárás elől való menedéket biztosította. Bár a vadmacskákat elsősorban rágcsálófajokat fogyasztónak tartja a szakirodalom, ugyanakkor vizsgálatok szerint lényegesen kevesebb kisrágcsálót (erdei egereket, pockokat stb.) fogyasztanak azokon a területeken, ahol mezei nyulak is élnek, mint azokon a területeken, ahol a nyulak nem voltak jelen, és ez a mindenkori „zsákmányfelhozataltól” függően jelentős szezonális eltérést mutathat.

A sűrű, jó takarást biztosító és emberi zavarástól mentes erdőket (fenyves, öreg tölgyes) és bozótosokat kedveli, amelyek mellett azonban mindig lennie kell nyílt területnek, ahol vadászhatnak. A jelenleg monokultúrásan telepített, aljnövényzet nélküli erdőket (akácos, nyaras) azonban többnyire elkerüli. Általában elkerülik a lakott területeket és a zavart élőhelyeket (pl. mezőgazdasági táblák), ez alól csak a szaporodási időszak lehet kivétel, amikor a kandúrok akár a házimacska nőstényeket is felkereshetik a tanyák közelében. Ez azonban, a fent jelzett okok miatt elsősorban olyan helyeken fordulhat elő, ahol nagyon lecsökkent az vadmacska állomány sűrűsége.

Összegzésképpen: Igazgatóságunk mindegyik tájegységében élnek vadmacskák, s bár az eddigi nemzetközi vizsgálatok szerint a régióban még jelentős, tisztavérű vagy alacsony hibridizáltságot mutató vadmacska állományok találhatóak itt, ennek ellenére elkötelezettek vagyunk a minél részletesebb és alaposabb genetikai térképezés iránt. Ez a jövőben védelmi tevékenységeinket alapozhatja meg. Célunk, hogy dédunokáink idejében is megmaradjanak hazánkban az erdei élőhelyek rejtett életű és az adott életközösségek természetes egyensúlyát biztosító vadmacskák.

Fotó: Juhász Róbert


Korábban megjelent cikkeink a vadmacskáról:

Kapcsolódó

2022/1. - 9. Tree studies

2022/1. - 9. Tree studies

2022.08.23. 15:57
Baumstudie[28.07.2022]Gemeinsam mit einer ungarischen Studentin haben wir in der letzten Zeit begonnen Bäume auf einer Weide zu tracken und nach einem ausführlichen Katalog zu beurteilen. Im Nationalpark sprechen wir immer von „Veteran Trees“, also besonders alten Bäumen. Bisher kann keiner Abschätzen wie viele es sind, es sind nur recht grobe Angaben von ca. 1000 Bäumen. Jedem Baum ist ein A4 Zettel gewidmet, auf dem erst Daten wie die Koordinaten, der lateinische Name und Maße wie z.B. die Höhe und der Umfang angegeben werden müssen. Für die Ermittlung der Höhe des Baumes wird eine Entfernung von 20m abgemessen. Von dort aus wird mit einem analogen Höhenmesser der Winkel zum Beginn des Stamms und der Winkel zum höchsten Teil der Baumkrone bestimmt. Die beiden Zahlen ergeben gemeinsam die Höhe. Danach kommen 36 Felder in denen unter anderem Angaben über Astlöcher, Kronen- oder Starkastabbrüche, Krankheits- oder Pilzbefall, Moos- und Flechtenvorkommen und Nester, die sich im Baum befinden. Zusätzlich kommen dann noch einmal 15 weitere Felder, wo z.B. nach anderen Bäumen in der direkten Umgebung gefragt wird. Die Aussagen, die wir über die Bäume treffen werden immer mit der Hilfe von für solche Studien angefertigte Kataloge getroffen. So sind in manchen Fällen verschiedene Bilder dargestellt und wir müssen entscheiden, welches dem untersuchten Baum am nächsten kommt. Zusammengefasst ist es eine sehr detaillierte Studie, weshalb wir am ersten Tag auch nur insgesamt 8 Bäume geschafft haben. Mit der Zeit wird man jedoch deutlich routinierter und muss nicht mehr alles erst im Katalog nachschlagen, wodurch die Arbeit deutlich schneller vorangeht. Insgesamt haben wir dennoch nur 60 von den ca. 1000 Bäumen tracken und beurteilen können.
Tovább olvasom
2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom