Állatok Világnapja 2019.10.07. 16:31

Az öt állomásos tanösvény a hollókői nagy parkolóból vezet a várhoz, majd onnan az ófaluba.

Jelzéskék TKiinduló pontHór-völgyi Látogatóközpont, CserépfaluÁllomások száma12LeírásA 2024-ben létesült tanösvény Cserépfalu mellett található, indító állomása a Hór-völgy bejáratánál, a Bükki Nemzeti Park szélén van. Itt található a Hór-völgyi Látogatóközpont is, amely parkolóval, mosdóval, étteremmel és kiállítással áll a látogatók rendelkezésére.A Subal-yuk Közép-Európa egyik legrégibb ősemberleletének helye. Itt találták meg a Neander-völgyi ősember hazai nyomait, egy felnőtt nő és egy 3 éves gyermek csontjait. A későbbi ásatások során barlangi medve, oroszlán és hiéna csontmaradványai is előkerültek. A barlang mellett a tanösvény bemutatja a Hór-völgy természeti értékeit, élővilágát, geológiáját, a Bükkalja vulkanizmus során kialakult táját, a falu egykori fás legelőit, a Mész-tetőn található őskori erődítést, az Ördögtorony kaptárkövet és a Hungarikumok között számon tartott Bükkaljai Kőkultúra egyéb érdekességeit.

A 4 állomásos hulladékos tanösvényen végigsétálva megismerkedünk a hulladékcsökkentés lehetőségeivel: a megelőzés, szelektálás, újrahasznosítás fogalmaival. Megtudhatjuk, mit tehetünk a saját környezetünkben a hulladék csökkentése érdekében.

Az egerbaktai tőzegmohás lápmedencék élővilágát, kutatástörténetét, a keletkezésükkel kapcsolatos hipotéziseket, valamint a környező natura 2000 terület természetvédelmi értékeit mutatja be a tanösvény.
A tavak egykor természetes közegükben élővizek voltak, ma már az un. eutróf tavak közé tartoznak. (Eutróf tavak: az oligotróf tavak természetes fejlődése ebbe az irányba tart. A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. A fenékre kerülő elhalt szervezetek bomlása, valamint a bemosódó humusz jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt, így az oxigénellátottság romlik. Feneküket vastagon borítja a tőzegsár. A bemosódó humusztól vizük rendszerint sötétbarna, oxigénkészletük nyáron teljesen elhasználódhat.) Röviden ez a jelenség akkor keletkezik, ha a természetes vízutánpótlás kevesebb, mint az elfolyás, illetve ha mindkettő minimálisra változik.
A három tavat körbe lehet járni. Az első kettő tó felszínét erősen benőtte a növényzet, viszont a harmadik (Felső-tó) megtekinthető. A lápot borító mohaszőnyeget jobbára a tőzegmoha képezi. Ez a faj elsősorban Észak-Európában a tajga övben és a magashegységekben gyakori, a Kárpát-medencére nem igazán jellemző. A Bükk klímája sem igazán kedvez nekik, mert csapadékszegény, de itt fennmaradásukat a hűvös mikroklíma is segítette. Sajnos már a láp a pusztulás tüneteit mutatja.A hazai Tőzegmohás láptavak megőrzése nagyon fontos számunkra. Egyrészt növény -és állatföldrajzi szempontból megőrizték azokat az elemeket, melyek a hűvösebb klímaidőszakok jellegzetes fajai voltak a Kárpát-medencében. Olyan különleges fajokkal rendelkeznek, melyek mára már Európa hűvösebb vidékeire jellemzőek, és a magashegységekbe húzódtak vissza. Másrészt a lápok lehetőséget biztosítanak múltunk megismerésére, így fontosak az egykori őskörnyezeti változások feltárásában is.
Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan. Mohaszintjében tőzegmohák által uralt fátlan láp. Mészben, tápanyagban szegény, savanyú talajú ill. vizű, kis kiterjedésű vizes élőhely, amelyben tőzegképződés zajlik. Az „egerbaktai tőzegmohás láp”, az ún. „Baktai-tavak” valójában három kör alakú tómederből (és öt kisebb, száraz mélyedésből) áll, amelyeket egy 600 méter átmérőjű, gyűrű-szerű gerincvonulat határol. A tavakat rejtő, vulkanikus kőzetekből, illetve kisebb részben átkovásodott homokból és aleuritból felépülő környezet határozott vulkánmorfológiai jegyekkel rendelkezik: nem elképzelhetetlen, hogy a Tó-hegy és közvetlen környezete egy vulkáni struktúra – vulkáni kúp, kráter; esetleg egy kitörési központhoz kapcsolódó utóvulkáni formaegyüttes – erősen lepusztult maradványa, nem lejtőmozgások hozták létre.

A hiúz korábbi természetes elterjedési területe Európa nagy részét érintette, visszaszorulását az összefüggő idős erdőterületek megszűnése, zavartsága, az élőhelyek feldarabolódása, illetve a nagyragadozók célirányos üldözése okozta.Az európai hiúzállomány mélypontját az 1950-es években érte el, majd a számára kedvező változások (a faj és élőhelyeinek védetté nyilvánítása) hatására állományai az addigi menedékterületekről újra terjedni kezdtek. Egyik ilyen fontos menedékterületet a Kárpátok jelentette, ahonnan magyarországi természetes visszatelepülése is megkezdődött. A hiúz nagyobb mértékben függ az zavartalan erdei élőhelyektől és a zsákmányállatok szűkebb körétől, mint a barnamedve és a farkas. Állománya jelentősen csökkent, vagy eltűnt olyan területekről is, ahol utóbbiak fenn tudtak maradni. Több európai országban, ahol természetes visszatelepedésére nem lehetett számítani, a faj érdekében a korábbi élőhelyeken visszatelepítési programok is indultak.

Szűkebb hazánkban, a Bükk hegység peremén jelenlegi ismereteink alapján 15-16 páros békászó sas (Clanga pomarina) él, amely populáció országos viszonylatban is kiemelkedő a közel 40 ismert és megfigyelt területből.

Az unkák színes hasú, apró termetű békáink, melyeket jellegzetessé tesz szív vagy csepp alakú szembogaruk és mélabúsnak hangzó „unkogásuk” is, melyről hangutánzó nevüket kapták.

A lápi póc (Umbra krameri) a Kárpát-medencében kialakult bennszülött és őshonos halunk, napjainkban is kizárólag a Duna vízrendszerében ismert az előfordulása. A faj elszigetelt fejlődését jól jellemzi, hogy legközelebbi „rokonait” Észak-Amerikában találjuk.