A hétvégén ismét nekivágtunk ötvenen, hogy egy látványos és változatos útvonalon szeljük át a Bükki Nemzeti Parkot.
A kezdetben ködös, fagyos időjárás lassan szerencsére javulásnak indult és látni engedte a Bükk sok-sok izgalmas, útba eső látnivalóját. A szakvezetés Szilvásáváradról indulva először a Kelemen-széke környezetében található, hosszú időre elfeledett, majd az elmúlt évszázad derekán újra felfedetzett őskori települést mutatta be. A hétszáz méteres hegytető környezetében egykor magas sáncokkal határolták körül a közel száz hektárnyi telepet, ahol a védőfal alapzata, temetkezési és más, rejtélyes okból épült halmok, valamint a lakóteraszok máig fennmaradtak. Innen a 800 méteres Bükk-fennsíkra túráztunk fel, ahol frissítőállomás és remek panoráma fogadott. A legmagasabb pont a fokozottan védett Pes-kő volt, de a Cserepes-kő és az Őserdő sem maradt el tőle sokkal. A túra közben számos információ hangzott el az élővilágról, a természetes erdőképről, a tájképi elemekről, karrmezőkről, barlangokról, természetvédelemről és kulturális értékekről Regős József helytörténet kutató, Bartha Attila természetvédelmi őr és Kozma Attila környezeti nevelő előadásában, hiszen egy ilyen szakvezetés célja az ismeretterjesztés.
Sötétedés után értünk le a Stimecz-házhoz, ahonnét az Egererdő Zrt. támogatásával már erdei vasút szállított Felsőtárkányra. A BNPI Nyugati Kapu Látogatóközpontjában található kopjafánál megemlékeztünk Erőss Zsolt hegymászóról, aki 2013-ban - halála előtt néhány hónappal - itt járt és e hagyományos túraprogramon részt vett, mint a Bükki Nemzeti Park védnöke. A résztvevők nem mindennapi túrateljesítményét megünnepelve pedig a tartalmas programot ez alkalommal is közös vacsora zárta.
