Kerecsendi-erdő (Berek -erdő) tanösvény

Kerecsendi-erdő Természetvédelmi Terület

2

A kerecsendi Berek-erdő a Bükkalja nyugati peremén, a Laskó-patak teraszán elhelyezkedő az Alföldbe simuló egyik utolsó hírmondója azon erdőssztyepp-zonára jellemző társulásnak, amely mára szinte eltűnt az ország területéről. Hazánk lösszel fedett területeit egykoron 9 %-ban borító tatárjuharos lösztölgyes részesedése napjainkban 0,1 % alá csökkent. Elszórt mozaikjai, degradált töredékei fellelhetők az Alföld északi peremvidéken és a Mezőföldön. A legtermészetesebb állapotban talán még itt található meg.

A tanösvény látogatása során, az itt megtalálható 450 edényes növényfaj közül többek között találkozhatunk a kora tavasszal az erdőt szőnyegként beborító odvas keltikével, a nyiladékokon a magyar zergevirággal, a nagyezerjófűvel es a pázsitos nőszirommal. Gazdag bogár- és lepkefaunája több fokozottan védett fajt rejteget, mint például a magyar tavaszi-fésűsbagoly és a ráncos gyászbogár. Gerincesek közül számtalan madárfaj színesíti az erdő élővilágát:í a különböző harkályfélék, az ékszerdoboznyi cinegék, de a fokozottan védett fekete gólya is fészkel itt, valamint állandó téli vendég lett az uráli bagoly. Emlősök közül a mogyorós és erdei pele, valamint a nyuszt emelhető ki.

2. állomás: Természetvédelmi Erdőkezelés

Cél: az akác, mint tájidegen faj eltávolítása több erdőrészletből, valamint a kisebb szálaló foltok kialakítása a nagy területigényű véghasználatok helyett.

A területen elindított természetvédelmi erdőkezelés célja a fahasználatok leállítása, az erdősítések befejezése, az erdő faj- és korosztály összetételének természetessé tétele. Valamikor lösztölgyesként felvett erdőrészletek kétharmada mára mar cseres-tölgyesként jellemezhető.

Ennek a negatív folyamatnak a visszafordítása érdekében az erdőgazdaság által kialakított szálaló foltokba honos tölgyfajokat - kocsányos es kocsánytalan tölgy - telepítettünk, javítva ezzel a nemes tölgyek aranyat. A természetes elegyfajok - mint pl. vadkörte, vadalma – elegyarányát is növeltük. A szálaló foltokban levő csemeték erősödését az erdősítés befejezéséig rendszeres ápolással segítjük. Az erdő területet a térinformatikai eszközökkel folyamatosan térképezzük, monitorozzuk - miáltal javul a terület ismertsége, az erdősítés tervezhetősége.

3. állomás: Növényvilág

A bükki vegetációtérképezési és erdőtipológiai felmérésekkor dolgozó kutatócsoport szinte véletlenül „talált rá” a kerecsendi erdőállományra (1955), amely akkor a fátlan löszplatók eredeti erdőtípusának a „hiányzó láncszemét” jelentette. Az erdő feltérképezésekor, növénytársulástani jellemzésekor ez az unikális erdőállomány vált a tatárjuharos lösztölgyesek „locus classicus”-ává.

A dús cserjeszint kialakításában több faj vesz részt: a pusztai szegélycserjést alkotó kökény (Prunus spinosa), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a vadrózsa fajok (Rosa canina s.l.) mellett megtalálható a ritkább csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) és a parlagi rózsa (Rosa gallica) is (utóbbiak a sztyeppcserjesek jellemző fajai). A cserjeszint mintegy köpenyként veszi körbe az erdőállományokat, melynél fogva ezek pufferoló, zavaráscsökkenő szerepe sem elhanyagolható.

Az erdő igazi értéket a beszivárgó sztyeppelemek jelentik: mint például a barázdált csenkesz (Festuca rupicola), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), a pannon bennszülött Janka-tarsoka (Thlaspi jankae) es a pusztai meténg (Vinca herbacea).

A hegylábak erdőssztyepp tölgyeseivel való rokonságot az erdőssztyepp-fajok tömeges felszaporodása mutatja, amelyek leginkább a félárnyékos erdőszegélyeket, laza záródású tölgyeseket kedvelik: mint például a nagyezerjófű (Dictamnus albus), a gumós macskahere (Phlomis tuberosa), az epergyöngyike (Muscari botryoides), a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) és a sarjtelepképző pázsitos- es tarka nőszirom (Iris graminea, I. variegata). A lösztölgyesre a gazdag koratavaszi hagymás-gumós (geofita) aszpektus jellemző, uralkodó az odvas keltike (Corydalis cava), de előfordul a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) es a salátaboglárka (Ficaria verna) is.

4. állomás: A Berek-erdő állatvilága

A Berek-erdő számos ritka és védett rovarfajnak ad otthont. Az erdő szegélyen es tisztásain él a kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) és a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna). A kis apollólepke hernyója az erdő aljnövényzetében növő odvas keltike (Corydalis cava) leveleit fogyasztja. Nyár elején a petéből kikelő díszes tarkalepke hernyói fagyalon (Ligustrum vulgare) táplálkoznak, majd áttelelés után apró lágyszárú növényeket fogyasztanak.

Az erdő kökényes szegélyein lehet megfigyelni, a sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax) hernyó fészkeit. Ez a korábban ritka éjszakai lepkefaj ma mar gyakorinak mondható, mert a kaszálók és legelők felhagyásával, cserjésedésével számos új, számára kedvező élőhely alakult ki. Ugyancsak éjszakai aktivitású a fokozottan védett magyar tavaszi-fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii). Ez a kistermetű, szerény külsejű bagolylepke értékes színező eleme hazánk élővilágának. A berekerdőben nagy egyedszámú, stabil állománya él. A hernyók a csertölgy (Quercus cerris) és a molyhos tölgy (Q. pubescens) fiatal leveleit fogyasztják. Ilyen például Közép-Európa legnagyobb bogara, a szarvasbogár (Lucanus cervus). Az orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) lárvája 4-5 évig korhadó faanyagban fejlődik.

A kétéltűek közül az erdőben elsősorban két békafaj található: az erdei béka (Rana dalmatina) az erdő talajszintjében, a nedves avarban, míg a leveli béka (Hyla arborea) inkabb a cserje, illetve a lombkoronaszint ágrendszerében, a leveleken érzi jól magát. A hüllők közül a zöld gyík (Lacerta viridis) szeret napfürdőzni az erdő nyitottabb részein, míg a lábatlan gyík (Anguis fragilis), más néven kuszma inkább a rejtőzködő életmódjáról ismert.

Az erdő madárvilága is nagyon színes és értékes. Az apróbb termetű odulakó madarak közül többek közt a kék- es a széncinege (Parus caerulesus; P. major) van jelen, a fák „doktorai” közül pedig a nagy es kozép fakopancs (Dendrocopus major, D. medius), valamint a fekete harkály (Dryocopus martius) őrködik az erdőallomány egészsége felett. A fatörzseken le- és felaraszolgatva keresgéli a csuszka (Sitta europaea) es a rövidkarmu fakusz (Certhia brachydactyla) a kéreg repedései közt megbúvó apróbb rovarokat. A cserjések sűrűjében a vörösbegy (Erithacus rubecola), az ökörszem (Troglodytes troglodytes) es a fekete rigó (Turdus merula) keresgélnek táplálék után. Az éjjeli ragadozó madarak közül a macskabagoly (Strix aluco) költ rendszeresen a fák kiodvasodott üregeiben, az erdészház eldugott épületrészeiben pedig a gyöngybagoly (Tyto alba) és a kuvik (Athene noctua) lesi az apróbb éjjeli neszeket. Az elmúlt években vált állandó téli vendéggé az urali bagoly (Strix uralensis).

Nappali ragadozok közül az egerészölyv (Buteo buteo) es a karvaly (Accipiter nisus) vadászik a kisebb emlősökre és énekesmadarakra.

A faj hazai állományának erősödése és az erdő zavarásának csökkenése elősegítette a fekete gólya (Ciconia nigra) itteni megtelepedését.

Hossz: 3,48 km
Nehézség:  3
Burkolat minősége: Más: 51% (1,78 km); Föld: 45% (1,57 km); Murva: 3% (104,49 m); Köves: 1% (34,83 m)
Összes emelkedő: 52 m
Összes lejtő: 52 m