Bazalthegyek birodalma - hosszú túra

2
Bazalthegyek birodalma - hosszú túra
Bazalthegyek birodalma - hosszú túra

A túra hossza: 19,2 km

Tervezett túraidő: 6-7 óra

A túra nehézsége: A túra hosszú, ezért megfelelő állóképességet igényel, de felnőttek számára átlagos erőnléttel teljesíthető. A gyermekek és az idősebb túrázók esetében az átlagnál kicsit jobb kondícióra van szükség. Bizonyos szakaszok kitettsége miatt a szédülésmentesség mindenképpen szükséges, a hegyi jártasság pedig kifejezetten hasznos.

Szükséges felszerelés:A sziklás, morzsalékos terepviszonyok miatt fontos a megfelelő talpszerkezettel rendelkező túrabakancs(!) viselete. Ez kifejezetten elengedhetetlen csapadékos időben, amikor a kitett, saras, csúszós meredek lejtőkön ereszkedünk. Az előzőekben ismertetett okok miatt a túra edzőcipőben NEM teljesíthető!

A túra során élelem vásárlásásra nincs lehetőség, ezért egész napra való hideg élelmet mindenki hozzon magával, aki ennek a programnak nekiindul. Ugyanez igaz az ivóvízre is! (Amennyiben Salgóbányán az italbolt nyitva lesz, úgy üdítőt, csokoládét ott lehet venni. )

Esőkabát feltétlenül szükséges! Az aljnövényzet miatt pedig javasolt a hosszú túranadrág.Kullancsriasztót, napfényvédő krémet mindenki hozzon magával.

A túra útvonala, programja:

Eresztvényből folyamatosan emelkedve, nagyon szép erdőkben haladva érünk túránk első állomásához, a Költő által is megénekelt Salgó-várához, amely 625 m tengerszint feletti magasságban áll.

„…Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyujtja vakmerő
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó... az éghez oly közel…”

(Részlet, Petőfi Sándor: Salgó c. verséből)

A várból gyönyörű körpanoráma tárul elénk, ahonnan láthatjuk Somoskő-várát (É), a Karancs-hegységet, a „Palóc Olümposzt” (Ny), A Mátra-gerincét (D), A Medves-fennsík bazaltplatóját (K). Aztán a Felvidék hegyeit és kedvező látási viszonyok esetén még a 100 km távolságban lévő Magas-Tátrát is. A szép kilátás egész nap a túránk védjegye lesz, amennyiben az időjárás kegyes lesz hozzánk.

Következő úticélunk a Boszorkánykő, ez az érdekes sziklaképződmény, amelyet a várból már megszemléltünk felülnézetből és amelyet néhány perces séta után el is érünk.

Innen, rövid ereszkedéssel Salgóbánya felé vesszük utunkat. A településen áthaladva útba ejtünk néhány kultúr-, hely és ipartörténeti emléket.

Utunkat a Zagyva forrása felé folytatjuk és egy erdőben emelkedve érünk ki a Medves-fennsíkra, Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkjára, amely 520-540 m tengerszint feletti magasságban terül el. A fennsíkon egy legelőn DK-i irányban haladva, az ún. Réti-keresztet érintve érjük el a Rónafalu felett megépített Mogyorósi-kilátót. Itt egy kis pihenőt tartunk, ahol mindenki elfogyaszthatja az otthonról hozott elemózsiáját, mert túránk további részére is szükségünk lesz az energiára.

A fennsík füves legelőjéről leereszkedünk Rónabánya településrészre és erdőben túrázunk tovább Szilváskő 628 m magas sziklacsúcsára. A folyamatosan emelkedő tanösvényen a letűnt idők szén- és kőbányászati hagyatékával találkozhatunk, valamint érdekes geológiai képződményeket láthatunk. A mondás szerint Nagy-Szilváskő teteje az a hely, „ahonnan látszik fél Magyarország”. Bekukkantunk az itt lévő sziklahasadékokba, amelyeknek létrejötte a terület alábányászottsága miatt alakult ki. Megnézzük a több tíz méter magas „bazaltorgonákat” és indulunk visszafelé, mivel ez túránk legtávolabbi pontja.

A visszaútra is jut még bőven látnivaló. A Tehenesi-tó érintésével emelkedünk vissza a fennsík füves pusztájára. Aztán ismét erdei terepen folytatjuk utunkat. Régi kőbányákon keresztül vezet tovább túránk. Mellettünk a fejtések sziklafalai magasodnak. Megcsodáljuk felülnézetből a Középbánya-tavat, ahol a bányaudvar egy részét elöntötte a betörő víz. Innen is egy tanösvényen haladunk tovább. Már az Eresztvény feletti térségben járunk és mindenhol az egykori kőbányászat nyomait láthatjuk. Utolsó bányaként még átvágunk a Nagy-bánya udvarán és egy - szebb napokat is látott - üdülőövezetet érintve visszaereszkedünk Eresztvénybe, ahol a látogató központ közelében bukkanunk ki az erdőből és lépünk a Petőfi-sétányra (amely Eresztvényt és Somoskőt köti össze). Innen már csak néhány lépés a jól megérdemelt vízszintes terepen és megérkeztünk túránk végpontjához.

Hossz: 19,16 km
Időtartam: 4:32:38
Burkolat minősége: Más: 100% (19,16 km)
Összes emelkedő: 1,09 km
Összes lejtő: 1,09 km

Kapcsolódó

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

2022.09.01. 09:59
A Bükk történelmi múltjának fontos emlékei a várak, vármaradványok. Nemcsak a jelentős falmaradványokkal rendelkező vagy majdnem ép kővárak, hanem a sáncokkal, árkokkal határolt "földvárak" is. Korábban kevesen tulajdonítottak védelmi jelleget a sáncoknak, töltésgyűrűkkel övezett építményeknek, azokat sok esetben "pogány" áldozóhelyeknek vélték és a hunoknak, avaroknak tulajdonították létrehozásukat. A közelmúltban lezajlott kutatások azonban tisztázták a "földvárak" korát, rendeltetését - ma már az őskori és középkori sáncvárak nagy részét is el tudjuk különíteni egymástól. A Bükk-vidéken, a Kárpát-medence más tájaihoz hasonlóan, az őskorban több népcsoport épített erődített telepeket, várakat. Az őskori erődítések első klasszikus korszaka a korai és középső bronzkor volt. A kora bronzkori hatvani kultúra (Kr. e. 2000 - 1750) és a középső bronzkori füzesabonyi kultúra (ie. 1750 - 1350) lakossága leginkább a hegység peremén, a dombvidéken telepedett le. A rájuk jellemző típus a nagyobb kiterjedésű "nyílt telep" melletti kis vár (0,02-0,08 ha). A többnyire csak árokkal körülvett védett terület a vezető rétegé lehetett: valószínűen egyaránt szolgálta a saját népüktől való elkülönülést, illetve a szomszédos népek, távolabbi kultúrák ellenséges népei elleni védelmet. A bronzkor első feléből származó földvárak a Bükk déli peremén a maklári Baglyas, a novaji Földvár, a tardi Tatár-domb. Az őskori erődített telepek második nagy korszaka a késő bronzkorban kezdődött. A Kyjatice-kultúra (Kr.e. 12. századtól 8-7. századig, a "preszkíták" betöréséig) sánccal, árokkal, meredek hegyoldalakkal határolt telepei nagy kiterjedésűek és igazán impozáns megjelenésűek és főleg a hegység belsejében, nagy relatív magasságú hegytetőkön lelhetők fel. A Bükk kyjatice-i típusú földvárcsoportjának minden egyes tagját érdemes felkeresni, a háromezer éves erődített települések bejárása önmagában is különleges élményt nyújt, sáncaikról pedig szép kilátás tárul szemünk elé. A hegység késő bronzkori erődített telepei a következők: Szilvásvárad és Bélapátfalva határán a Kelemen széke (Töröksánc), Dédestapolcsány határában a Verepce-tető, a Miskolctapolca mellett a Vár-hegy, Bükkszentlászló felett a Nagysánc, Sálytól északra a Latorvár-tető, Cserépfalu határában a Mész-tető, Felsőtárkány fölött a Vár-hegy. Mivel a bükki sáncok építését a Kr. e. 8. század idejére (a Hallstatt B2 periódus végére, a Hallstatt B3periódusra) datálják a régészek, ezért legújabban a preszkíta (mezőcsáti csoport) bevándorlási hullámokhoz kötik az erődítések elkészítését. Csakhogy ennek a vélekedésnek is ellentmond, hogy földvárainkban a keleti eredetű tárgyak is nagy számban jelen vannak, ami itt is a békés kereskedelmet valószínűsíti. Sőt a kiétei lakosság hegyekben történő továbbélése még akkor is jól dokumentálható, amikor a síkvidéket a mezőcsáti kultúra népe birtokolta. A kiéteiek és a preszkíták békés viszonyát mutatják a Szabó János Győző által a Tarna völgyében (Sirok - Akasztómály: nem messze a szajlai kiétei temetőtől) feltárt mezőcsáti típusú sírok, valamint a szilvásváradi Töröksánctól északnyugatra (az Eger felől Szilvásváradra bevezető műút és vasút kereszteződése mellett) Párducz Mihály által szkíta korinak meghatározott (Ha C periódusra datált), de inkább preszkíta temetőrészlet is. A késő bronzkori erődített telepek, várak jellegzetességeinek legjobb összefoglalását Nováki Gyula adta: "Valamennyi nagy relatív magasságú és nagy kiterjedésű hegy tetején fekszik. A sánccal, árokkal vagy hegyperemmel körülhatárolt telepek mérete az előzőkének a sokszorosa. Hosszuk 400 és 2000 méter, területük pedig a "kisebbeknél" 1,33 - 16,9 ha között változik, Szilvásvárad - Töröksánc azonban már 71,6 ha, Dédestapolcsány Verepce-tető pedig 123 ha területet foglal magába. A korai és középső bronzkorral szemben a késő bronzkorban igen nagy kiterjedésű telepeket találunk, mégis mindig osztatlanok. Nem találunk azokon belül elkülönülő részt, amit esetleg a vezetőréteg lakóhelyének tekinthetnénk. A telepek belsejében eddig végzett ásatások az óriási területekhez képest elenyészőek, ezért kellően alátámasztott következtetésekre nincs lehetőség. A többi kutatóval összhangban, mindössze annyit tételezhetünk fel, hogy a magas fekvésű, erődített telepek lakói között lehetett a vezetőréteg is, amely a környék kisebb települései felett is uralkodott. E nagy várak azonban nemcsak az ott élők, hanem az egész környék lakóinak a védelmét is szolgálták szükség esetén, igazi nagy népvárak voltak. Földváraink egymástól alig pár kilométerre, a Bükk hegység peremét szinte körülveszik. Az eddigi megállapítások szerint egy kultúrán belül, azonos időben lakták valamennyit. Ilyen közelségben nyilván szövetségesei voltak egymásnak. Úgy tűnik tehát, hogy a szomszédaikkal békés viszonyt ápoló, egymással szövetségben lévő kiétei csoportok nagy relatív magasságban és nehezen megközelíthető helyeken fekvő sáncvárainak rendeltetésével kapcsolatban nemcsak a hadászati védekezést, de az egyéb stratégiai szempontokat (kereskedelmi utak ellenőrzése, birtokközpont) is kizárhatjuk! Cserépfalutól észak-északkeletre kb. 2 km-re emelkedő Mész-tető a Bükkaljához tartozik, de közel van a Déli-Bükkhöz, a Hór-patak völgymedencéjéhez. Az itt található földvárat a késő bronzkorban (ie. 1100-800) építettek, ahogy már írtuk, a hegyvidék peremén épült várláncolat (bükkaranyosi földvár, kisgyőri Hársas és Majorvár, sályi Latorvár stb.) tagjának tekinthető. A földvár a dombtető északnyugat felé kinyúló platóját foglalja el. Északkeleti, legmagasabban lévő szélét keskeny, meredek oldalú, sziklás gerinc határolja. A délnyugat felé lejtő szélén az erődítés vonala bizonytalan. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől jól kivehető egyenes sánc védte a telepet. A sáncon és körülötte Korek József 1960-ban végzett rövid ásatást, amely során a sánc külső (keleti) aljában keskeny V alakú árok bontakozott ki. Az előkerült kerámia leletek alapján a késő bronzkorba és a kora vaskorba datálták a telep korát. A sánccal védett terület háromszög alakú, nyugati és keleti oldala természetes meredély, déli oldalát markáns sánc határolja. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől mára már erősen lepusztult egyenes sánc védte a telepet. A 230 m hosszú, 10-15 m széles, jelenleg 1-1,5 m magas sánc által lezárt tér közepe erősen bemélyed, amfiteátrumszerű. Az erődítést a régészeti kutatás a Kyjatice kultúrába sorolja az előkerült cseréptöredékek alapján. A késő bronzkori – kora vaskori megtelepedés nyomai a sáncon kívül, a lankás hegyoldalban is megtalálhatók.
Tovább olvasom