Maconkai-rét Természetvédelmi Terület

A Zagyva-völgy széles ártere mára szinte teljesen átalakított tájjá vált. Szántóföldek, települések, ipari létesítmények, víztározók foglalják el jelentős részét. A természeteshez valamelyest hasonló élőhelyek már csak néhány hektáros foltokban maradtak fenn.

A Medvesben eredő és a Jászság területén a Tiszába torkoló Zagyva tájegységeket köt össze, a vízfolyás és annak völgye a hegyvidéki és alföldi élővilág kétirányú közvetítésében fontos szerepet játszik.

A még megtalálható élőhely-maradványok fenntartása a biológiai sokféleség védelmét, tudományos és tájképi szempontokat egyaránt szolgál.

Az újonnan létrehozott Maconkai-rét természetvédelmi területen mintegy 6 hektáron nyílik lehetőség rá, hogy megfelelő természetvédelmi kezeléssel az egyik ilyen maradvány megőrződjön. A kis területen több élőhely-típus képez mozaikot, így a zsombéksásos, nem zsombékoló magassásrét, mocsárrét, valamint egy gyékényes mocsári növényzettel borított időszakos mocsár. Egy lecsapoló árok és egy kubikgödör bővíti a vizes élőhelyek körét, valamint egy szobányi kiterjedésű mézgás égeres erdőfoltot is láthatunk a területen.

A terület védett növényei a mocsárréten több foltban megjelenő hússzínű ujjaskosbor, a homogén állományokat alkotó bánsági sás és a magaskórósokban előforduló mocsári csorbóka. További értékes (védelem alatt nem álló) növényfajok a gyíkhagyma, a zsombéksás és a hólyagos sás. A rét felfedezése (1990-es évek vége) idején még vitézkosbort is meg lehetett figyelni, ez az utóbbi években nem került elő.

A terület gerinctelen faunájából több védett futóbogár faj (pl. mezei futrinka, változó futrinka) és védett nappali lepke (farkasalmalepke, nagy tűzlepke, ibolyás tűzlepke) emelendő ki. Az állatvilág értékét nagyban növeli a vizes élőhelyek jelenléte, számos kétéltű faj szaporodó-, illetve élőhelyét biztosítva. Legértékesebben közülük az európai közösségi jelentőségű dunai tarajosgőte és vöröshasú unka. Mindkét faj eredeti elterjedésének töredékére szorult vissza a Zagyva-völgyben, így minden állományuk védelemre szorul. A mocsaras területek és a rétek madárfaunájának jellegzetes tagjai közül egyebek mellett megtaláljuk a réti tücsökmadarat, a nádi tücsökmadarat és a foltos nádiposzátát.

A védelem alá került terület természetvédelmi szempontból értékesnek megítélt állapotát a hagyományos gyepgazdálkodás alakította ki. A kaszálásos, legeltetéses hasznosítás évtizedek óta megszűnt, így a már korábban megtörtént zavarások (vasút és közút építése, vízelvezetés) fokozott degradálódáshoz vezetett. A Maconkai-rét jelenlegi állapotát az erős elnádasodás, a siskanád, illetve özönnövény fajok előre törése határozza meg. A természetvédelmi kezelés célja, hogy rendszeres kaszálással, szükség esetén egyes gyomnövények célzott irtásával a növényzet homogenizálódását megállítsa, a termőhelyi változatosságnak megfelelő fajgazdagabb vegetáció visszaalakulását segítve elő. Az időszakos mocsarak, kisebb égeres és füzes foltok kiterjedésének megtartásával, növelésével a Zagyva-völgy jellegzetes életközösségeinek egyik képviselőjét kívánjuk megőrizni az utókor számára.

Harmos Krisztián - BNPI

Kapcsolódó

Egerbakta - Baktató tanösvény

Egerbakta - Baktató tanösvény

2022.09.02. 09:05
Az egerbaktai tőzegmohás lápmedencék élővilágát, kutatástörténetét, a keletkezésükkel kapcsolatos hipotéziseket, valamint a környező natura 2000 terület természetvédelmi értékeit mutatja be a tanösvény.
A tavak egykor természetes közegükben élővizek voltak, ma már az un. eutróf tavak közé tartoznak. (Eutróf tavak: az oligotróf tavak természetes fejlődése ebbe az irányba tart. A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. A fenékre kerülő elhalt szervezetek bomlása, valamint a bemosódó humusz jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt, így az oxigénellátottság romlik. Feneküket vastagon borítja a tőzegsár. A bemosódó humusztól vizük rendszerint sötétbarna, oxigénkészletük nyáron teljesen elhasználódhat.) Röviden ez a jelenség akkor keletkezik, ha a természetes vízutánpótlás kevesebb, mint az elfolyás, illetve ha mindkettő minimálisra változik.
A három tavat körbe lehet járni. Az első kettő tó felszínét erősen benőtte a növényzet, viszont a harmadik (Felső-tó) megtekinthető. A lápot borító mohaszőnyeget jobbára a tőzegmoha képezi. Ez a faj elsősorban Észak-Európában a tajga övben és a magashegységekben gyakori, a Kárpát-medencére nem igazán jellemző. A Bükk klímája sem igazán kedvez nekik, mert csapadékszegény, de itt fennmaradásukat a hűvös mikroklíma is segítette. Sajnos már a láp a pusztulás tüneteit mutatja.A hazai Tőzegmohás láptavak megőrzése nagyon fontos számunkra. Egyrészt növény -és állatföldrajzi szempontból megőrizték azokat az elemeket, melyek a hűvösebb klímaidőszakok jellegzetes fajai voltak a Kárpát-medencében. Olyan különleges fajokkal rendelkeznek, melyek mára már Európa hűvösebb vidékeire jellemzőek, és a magashegységekbe húzódtak vissza. Másrészt a lápok lehetőséget biztosítanak múltunk megismerésére, így fontosak az egykori őskörnyezeti változások feltárásában is.
Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan. Mohaszintjében tőzegmohák által uralt fátlan láp. Mészben, tápanyagban szegény, savanyú talajú ill. vizű, kis kiterjedésű vizes élőhely, amelyben tőzegképződés zajlik. Az „egerbaktai tőzegmohás láp”, az ún. „Baktai-tavak” valójában három kör alakú tómederből (és öt kisebb, száraz mélyedésből) áll, amelyeket egy 600 méter átmérőjű, gyűrű-szerű gerincvonulat határol. A tavakat rejtő, vulkanikus kőzetekből, illetve kisebb részben átkovásodott homokból és aleuritból felépülő környezet határozott vulkánmorfológiai jegyekkel rendelkezik: nem elképzelhetetlen, hogy a Tó-hegy és közvetlen környezete egy vulkáni struktúra – vulkáni kúp, kráter; esetleg egy kitörési központhoz kapcsolódó utóvulkáni formaegyüttes – erősen lepusztult maradványa, nem lejtőmozgások hozták létre.
Tovább olvasom