Sóshartyán Hencse-hegy Természetvédelmi Terület

Kérjük görgess

Kérjük görgessen

Védetté nyilvánítás: 2004
Terület: 104,7 ha

A Salgótarján környéki homokkőterületek természetvédelmi szempontból egyik legértékesebb területére azt követően irányult rá a tudományos figyelem, hogy a fokozottan védett fóti (zefír) boglárka életerős populációját megtalálták a kutatók. A védettség célja a homokkő sziklagyepek, sztyepprétek és pusztai cserjések és a hozzájuk kötődő életközösségek fenntartása, megőrzése.

A Hencse-hegy alapkőzete az oligocén kori homokkő (Pétervásárai Homokkő Formáció), amely a környék legjellegzetesebb képződménye. A szomszédos hegyvonulat peremén mintegy 300 méter hosszúságban, 30–40 méter magas kőzetfalat alkot (Kőlyuk-oldal).

Itt, a Hencse-hegyen a homokkő összlet kőbordák, sziklapárkányok formájában bukkan a felszínre.

A terület flórája és növényzete az alföldi homokpuszta-gyepekkel mutat nagyfokú rokonságot, amit a szubmediterrán eredetű növényfajok jelenléte bizonyít. A virággazdag sztyepprétek felszakadozó nyílt gyepjeiben olyan ritkaságok élnek, mint a szártalan csűdfű, a magyar csenkesz és a szürkés ördögszem. A lösszel áthalmozott foltokra jellemző a hangyabogáncs, a csuklyás ibolya és az élesmosófű. A Dunántúli-középhegység dolomitgyepjeivel és sztyeprétjeivel közös fajok – amelyek közül néhány átlépi a közép-dunai flóraválasztót – tovább színesítik az amúgy is nehezen besorolható gyepeket. A sziklagyepekre és sztyepprétekre jellemző növények közül ilyen a patkócím, az osztrák pozdor, a sárga iglice és a szilkés gurgolya. A terület állatvilága – a növényzethez hasonlóan – védett fajokban bővelkedik. Hazánkban egyedül itt él együtt, egy élőhelyen mind a négy hazai plebejusboglárka faj: a fokozottan védett fóti (zefír) boglárka, a védett északi boglárka, a csillogó boglárka és az ezüstös boglárka. További védett lepkéje a nagyfoltú han-gyaboglárka, amely a kakukkfüves legelők, sztyepprétek egykor jellegzetes boglárkája volt, vagy az óriási dongóhoz hasonlító, szintén védett dongószender. A laza homokban a hangyalesők több faja is előfordul, amelyek tölcsér-szerű mélyedésből várják, hogy a csapdájukba került rovart zsákmányul ejthessék.

Látogathatóság: A védett természeti területek a jelzett turistautakon gyalogosan szabadon látogathatók. Egyes fajok élőhelyeinek megközelítését a természetvédelmi kezelő időszakosan korlátozhatja. A természetvédelmi jogszabályok betartását a Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai segítik és ellenőrzik, akik szükség esetén helyszíni bírság kiszabására is jogosultak. A látogatást megelőzően kérjük egyeztessen a terület természetvédelmi kezelőjével, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékes munkatársával.

Kapcsolódó

Egerbakta - Baktató tanösvény

Egerbakta - Baktató tanösvény

2022.09.02. 09:05
Az egerbaktai tőzegmohás lápmedencék élővilágát, kutatástörténetét, a keletkezésükkel kapcsolatos hipotéziseket, valamint a környező natura 2000 terület természetvédelmi értékeit mutatja be a tanösvény.
A tavak egykor természetes közegükben élővizek voltak, ma már az un. eutróf tavak közé tartoznak. (Eutróf tavak: az oligotróf tavak természetes fejlődése ebbe az irányba tart. A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. A fenékre kerülő elhalt szervezetek bomlása, valamint a bemosódó humusz jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt, így az oxigénellátottság romlik. Feneküket vastagon borítja a tőzegsár. A bemosódó humusztól vizük rendszerint sötétbarna, oxigénkészletük nyáron teljesen elhasználódhat.) Röviden ez a jelenség akkor keletkezik, ha a természetes vízutánpótlás kevesebb, mint az elfolyás, illetve ha mindkettő minimálisra változik.
A három tavat körbe lehet járni. Az első kettő tó felszínét erősen benőtte a növényzet, viszont a harmadik (Felső-tó) megtekinthető. A lápot borító mohaszőnyeget jobbára a tőzegmoha képezi. Ez a faj elsősorban Észak-Európában a tajga övben és a magashegységekben gyakori, a Kárpát-medencére nem igazán jellemző. A Bükk klímája sem igazán kedvez nekik, mert csapadékszegény, de itt fennmaradásukat a hűvös mikroklíma is segítette. Sajnos már a láp a pusztulás tüneteit mutatja.A hazai Tőzegmohás láptavak megőrzése nagyon fontos számunkra. Egyrészt növény -és állatföldrajzi szempontból megőrizték azokat az elemeket, melyek a hűvösebb klímaidőszakok jellegzetes fajai voltak a Kárpát-medencében. Olyan különleges fajokkal rendelkeznek, melyek mára már Európa hűvösebb vidékeire jellemzőek, és a magashegységekbe húzódtak vissza. Másrészt a lápok lehetőséget biztosítanak múltunk megismerésére, így fontosak az egykori őskörnyezeti változások feltárásában is.
Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan. Mohaszintjében tőzegmohák által uralt fátlan láp. Mészben, tápanyagban szegény, savanyú talajú ill. vizű, kis kiterjedésű vizes élőhely, amelyben tőzegképződés zajlik. Az „egerbaktai tőzegmohás láp”, az ún. „Baktai-tavak” valójában három kör alakú tómederből (és öt kisebb, száraz mélyedésből) áll, amelyeket egy 600 méter átmérőjű, gyűrű-szerű gerincvonulat határol. A tavakat rejtő, vulkanikus kőzetekből, illetve kisebb részben átkovásodott homokból és aleuritból felépülő környezet határozott vulkánmorfológiai jegyekkel rendelkezik: nem elképzelhetetlen, hogy a Tó-hegy és közvetlen környezete egy vulkáni struktúra – vulkáni kúp, kráter; esetleg egy kitörési központhoz kapcsolódó utóvulkáni formaegyüttes – erősen lepusztult maradványa, nem lejtőmozgások hozták létre.
Tovább olvasom