Rovarok a fűben

Rovarok a fűben

A hazánkban élő védett növény- és állatfajok egyharmada gyepekben fordul elő, különböző füves területekhez kötődik. Ezek az élőhelyek gazdag rovarvilágnak adnak otthont, melyek között számos furcsa szerzetet találunk...


Sáska, szöcske

A mezők rovarvilágának talán legszembetűnőbb képviselői a sáskák és a szöcskék, melyeket összefoglalóan egyenesszárnyúaknak nevezünk. A két csoport tagjai első ránézésre igen hasonlítanak egymásra, de a csáp hosszúsága alapján könnyű elkülöníteni őket. A sáskák csápja rövid, míg a kifejlett szöcskék testük hosszával megegyező (vagy még annál is hosszabb) „antennával” rendelkeznek. Táplálkozásukban szintén nagy a különbség: a sáskák kizárólag növényeket fogyasztanak, a szöcskék között azonban ragadozó (kisebb rovarokkal táplálkozó) fajokat is találunk.

Az imádkozó sáska nevével ellentétben nem a sáskák közé tartozik. Igazi ragadozó rovar: mozdulatlanná dermedve szinte beleolvad a fűszálak tengerébe, és várja a kedvező alkalmat... „Imádkozó” pózban tartott fogólábai a zsákmány megragadására szolgálnak. (Fotó: Joó Miklós)


Egy röpképtelen bennszülött

A magyar tarsza a kárpát-medencei gyepek különös lakója. Ez a közepes termetű (2-3 cm nagy) szöcskeféle sztyeppréteken és üde réteken fordul elő, igazi ritkaság megpillantani. Zöld színének köszönhetően jól rejtőzködik, amire nagy szüksége is van, hiszen rövid, csökevényes szárnyai alkalmatlanok a repülésre. Általában késő délutántól estéig mozog, az óvatos rovart legfeljebb finom ciripelése árulja el. Az állományok egymástól távoli, elszigetelt élőhely-foltokon fordulnak elő, így különösen fontos élőhelyeik védelme. Ritkasága miatt a közösségi jelentőségű (Natura 2000) fajok közé tartozik. Nógrád megyében a Cserhát több pontján megtalálható.

A magyar tarsza kizárólag kétszikűek levelével táplálkozik. (Fotó: Kalmár Zsuzsanna)


Nyári esték hegedűse

A jól ismert délutáni és alkonyati ciripelésért felelős „zenész”, a mezei tücsök apró termete ellenére igen széles „hangterjedelemmel” rendelkezik: 4 Khz-től 14 Khz-ig képes különböző magasságú hangokat megszólaltatni. Az ének – mondhatjuk – a tücskök „vérében” van, vagyis nem tanult, hanem velük született (genetikailag meghatározott) képesség. A ciripelő hang a szárnyfedők összedörzsölésekor keletkezik. Repertoárjukban több énektípus is szerepel, ami árnyaltabb kommunikációt tesz lehetővé. A madarakhoz hasonlóan a tücsköknél is csak a hímek adnak ki hangot, hogy megjelöljék/védjék területüket, és persze hogy odacsalogassák a nőstényeket. A ciripelés sebessége hőmérsékletfüggő, hűvös időben lassabb, melegben pedig gyorsabb ütemű.

Trubadúr a földbe vájt lakócső nyílásában: az üreg természetes rezonátorként felerősíti a hím tücsök ciripelését. (Fotó: Nagy Sándor, forrás: izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)


A szőlőszabó

Száraz, napsütötte domboldalakon, felhagyott szőlőhegyek gyepében tavasszal egy szorgos bogarat figyelhetünk meg, amint fűszálat vagy más levágott levéldarabot cipel. Ez a bogár a ganéjtúrók családjába tartozik, ám rokonaival ellentétben nem az állatok ürüléke kelti fel az érdeklődését – úgy is mondhatjuk, hogy vegán életmódot folytat. A nagyfejű csajkó erős, éles rágói segítségével vágja el a növények levelét, melyet aztán föld alatti üregébe visz, hogy a petékből később kikelő lárvák számára megtöltse az „éléskamrát”. Népies neve, a szőlőszabó arra utal, hogy egykor a szőlőkben gyakori bogár volt.

Galaj levelét cipelő nőstény csajkó. (Fotó: Bócsó Anita)

A hímek rágójának alsó, agyarszerű nyúlványa fegyverként szolgál a vetélytársak ellen. (Fotó: Bócsó Anita)


A nagyfejű csajkó röpképtelensége miatt eléggé helyhez kötött és kiszolgáltatott helyzetben van. Állományainak fennmaradását leginkább a gyepek felhagyása következtében megjelenő cserjék térhódítása veszélyezteti. Élőhelyeit régen kaszálással és legeltetéssel hasznosították, ami a bogár számára kedvező feltételeket teremtett.

Felhagyott szőlőhegy a Cserhát északi részén. A dombot rendszeresen kaszálják, így itt még nagy számban fordul elő csajkó. (Fotó: Bócsó Anita)


Játékos tudáspróba

Ha szeretnéd próbára tenni tudásodat, töltsd ki a feladatlapot. További, témához kapcsolódó játékos feladatokat találsz itt:

Nem minden rovar bogár...

Pannóniából jöttem, mesterségem címere... Natura 2000 fajok a Nógrád megyei gyepekben

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom