Története, értéke
Bagolyvár (diatréma): a 84 m magasan kiemelkedő sziklacsúcs Sőreg község peremén egy vulkáni kürtő kitöltése (diatréma), felső része pedig az egykori maar-tó üledékeinek lezökkent tömbje. Elsőként Herrmann M. (1941) írta le részletesebben. A szikla alsó felét tufabreccsa képezi, amely lyukacsos bazalttörmeléket és az aljzatból felszaggatott homokkő zárványokat is tartalmaz (Konečný et al. 2004). A felső részben jól láthatók az egykori maar-tó tufa és tufit rétegei, amelyek finomszemcsés vulkáni hamuból, vastagszemcsés tufából, tufabreccsából és vulkáni bombákból állnak. A bombák és a lávafoszlányok a szikla legfelsőbb részét képezik. A sziklát nyolc 0,15 – 1 m vastagságú bazalttelér szabdalja át, amelyek a kevésbé ellenálló tufát megvédték a lepusztulástól. A tufában található vulkáni üveg jelenléte a gyors lehűlést bizonyítja, a feltörő vulkáni anyag tehát vízzel érintkezett, vagyis maar típusú freatomagmás kitörésekkel állunk szemben. A szikla északkeleti részében egy meredeken lejtő ferde törés figyelhető meg, amely mentén a maar-tó tufás összlete enyhén lezökkent. A bazalttelérekből vett minta radiometrikus kora 4,0 ± 0,3 millió év (Konečný et al. 1995).