Tömjénillat Baglyaskő körül 2021.08.10. 13:00

Az ernyősvirágúak közé tartozó tömjénillat (más néven: hegyi gurgolya) nagy tömegben borítja a Baglyaskő szikla körüli gyepeket.

Ez a növény Magyarországon csak szórványosan fordul elő, a Dunántúlon és az Északi-középhegységben találkozhatunk vele. A baglyaskői állományról már Boros Ádám és Soó Rezső botanikusok is említést tettek az 1930-as években.


Virágzó tömjénillat „tengere” Baglyaskőn. (Fotó: Bócsó Anita)

Virágzó tömjénillat „tengere” Baglyaskőn. (Fotó: Bócsó Anita)


A tömjénillat elsősorban a lejtősztyeppek és száraz tölgyesek, sziklás erdők növénye. Baglyaskői élőhelye koránt sem mondható zavartalannak, hiszen az évezredes emberi jelenlét jelentősen átformálta a táj képét. A terület már az őskortól kezdve lakott volt, számos kultúra hagyta itt a nyomát. A középkorban egy kis erődítmény is épült a dombtetőre, melynek mára csak az emléke maradt. A domboldalt a későbbiekben hol legeltették, hol pedig szántóként hasznosították – a nadrágszíjparcellák nyomai ma is felfedezhetők. A művelés felhagyását követően a terület jól regenerálódott, így a szikla keleti oldalán található félszáraz gyep számos, a természetközeli gyepekre jellemző növényfajt rejt. Közéjük tartozik a tömjénillat is.


Az akár 2 méter magasra is megnövő növény impozáns látványt nyújt. Szárnyas levelei gyakran bozontos szőrűek. (Fotó: Sramkó Gábor)

Az akár 2 méter magasra is megnövő növény impozáns látványt nyújt. Szárnyas levelei gyakran bozontos szőrűek. (Fotó: Sramkó Gábor)


Termése (az ikerkaszat) apró szőrökkel borított. (Fotó: Bócsó Anita)

Termése (az ikerkaszat) apró szőrökkel borított. (Fotó: Bócsó Anita)



A tömjénillat közeli rokona, a szürke gurgolya is jelen van a területen. Ezzel a növénnyel főleg a bazaltsziklán találkozhatunk. (Fotó: Bócsó Anita)


A tömjénillat előfordulása nem csupán a látogatóközpont területére korlátozódik: a sziklától délre-délnyugatra elterülő dombokon is felfedezhetjük a növény embermagasságúra megnövő példányait. Sajnos az említett terület az utóbbi években egyre gondozatlanabb képet mutat, a cserjék térhódítása és az özönnövények terjedése egyaránt veszélyezteti az amúgy erős (több száz tövet számláló) állomány fennmaradását.






Özönnövények találkozója: a kanadai aranyvessző mellett már a bálványfa is megjelent Baglyaskő szomszédságában. A tömjénillat szempontjából a legnagyobb problémát a gyepkezelés hiánya jelenti. (Fotók: Bócsó Anita)


A kaszálás és legeltetés elmaradása hosszabb távon az élőhely eltűnéséhez vezethet. (Fotó: Bócsó Anita)

A kaszálás és legeltetés elmaradása hosszabb távon az élőhely eltűnéséhez vezethet. (Fotó: Bócsó Anita)


Illatok bűvöletében

A tömjénillat édeskés illatú fehér virágát számos rovar keresi föl. Napsütéses időben különösen nagy a zsongás a növény körül: főként az aranyos rózsabogarak látogatják a növényt.




Aranyos rózsabogarak táplálkoznak a tömjénillat virágán. Ezek a bogarak főként virágport fogyasztanak. (Fotók: Bócsó Anita)


Napsütéses időben nagy a zsongás a tömjénillat körül. (Fotó: Bócsó Anita)

Napsütéses időben nagy a zsongás a tömjénillat körül. (Fotó: Bócsó Anita)


A rózsabogarak mellett a csíkos pajzsospoloska példányait is gyakran megfigyelhetjük a tömjénillaton. Ez a vörös-fekete színű, sűrűn csíkozott rovar kimondottan kedveli az ernyősvirágú növényeket. Főleg napsütötte gyepekben találkozhatunk vele: a természetes élőhelyeken például vadmurokon és a turbolya-fajokon táplálkoznak: szipókáikkal a növények nedvét szívogatják. A csíkos pajzsospoloska akár a kertünkből is ismerős lehet, hiszen a kapor virágát is előszerettel látogatja.



A csíkos pajzsospoloskák kedvelik az ernyősvirágúakat, így nagy számban láthatók a tömjénillaton is. (Fotó: Bócsó Anita)


A karolópókok az álcázás művészei. A jól megválasztott leshely, a profi mimikri és persze a türelem megtermi gyümölcsét… … most épp egy jól megtermett darázs formájában. A pórul járt rovar nektárért kereste föl a tömjénillatot. (Fotók: Berényi József, Bócsó Anita)

A karolópókok az álcázás művészei. A jól megválasztott leshely, a profi mimikri és persze a türelem megtermi gyümölcsét…


.... most épp egy jól megtermett darázs formájában. A pórul járt rovar nektárért kereste föl a tömjénillatot. (Fotók: Berényi József, Bócsó Anita)


Ormányos kerestetik!

Tudományos körökben néhány évvel ezelőtt igazi szenzációnak számított a tömjénillat-pikkelyesormányos magyarországi előkerülése. A kutatók a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén találtak rá erre az apró bogárra, amely korábban csak Csehországból volt ismert – ott is kihalt fajként tartották számon. A szakértők feltételezése szerint van esély arra, hogy hazánkban más helyről is előkerüljön – főleg ott, ahol a tömjénillatnak nagy állományai találhatók. Így talán nem teljesen hiú remény, hogy egyszer Baglyaskőn is előkerül majd ez a ritka ormányosbogár-faj.


A beazonosítást nehezíti, hogy több hasonló megjelenésű faj is él hazánkban – utóbbiak ráadásul jóval gyakoribbak. A képen bogarunk közeli rokona, a szegfű-pikkelyesormányos látható. (Fotó: Magyar Botond, forrás: izeltlabuak.hu. CC BY 4.0 licenc alapján felhasználva.)


Addig is a Magyar Természettudományi Múzeum blogbejegyzésében közelebbről is megismerkedhetünk ezzel az érdekes rovarral: Kis bogár, amely nem élhet tömjénillat nélkül.


Vajon mik a jövőbeli kilátások? Tömjénillat a kanadai aranyvessző által meghódított domboldalon. A kép bal oldalán a háttérben Baglyas-kő sziklája látható.

Vajon mik a jövőbeli kilátások? Tömjénillat a kanadai aranyvessző által meghódított domboldalon. A kép bal oldalán a háttérben Baglyaskő sziklája látható.


Kapcsolódó

Egerbakta - Baktató tanösvény

Egerbakta - Baktató tanösvény

2022.09.02. 09:05
Az egerbaktai tőzegmohás lápmedencék élővilágát, kutatástörténetét, a keletkezésükkel kapcsolatos hipotéziseket, valamint a környező natura 2000 terület természetvédelmi értékeit mutatja be a tanösvény.
A tavak egykor természetes közegükben élővizek voltak, ma már az un. eutróf tavak közé tartoznak. (Eutróf tavak: az oligotróf tavak természetes fejlődése ebbe az irányba tart. A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. A fenékre kerülő elhalt szervezetek bomlása, valamint a bemosódó humusz jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt, így az oxigénellátottság romlik. Feneküket vastagon borítja a tőzegsár. A bemosódó humusztól vizük rendszerint sötétbarna, oxigénkészletük nyáron teljesen elhasználódhat.) Röviden ez a jelenség akkor keletkezik, ha a természetes vízutánpótlás kevesebb, mint az elfolyás, illetve ha mindkettő minimálisra változik.
A három tavat körbe lehet járni. Az első kettő tó felszínét erősen benőtte a növényzet, viszont a harmadik (Felső-tó) megtekinthető. A lápot borító mohaszőnyeget jobbára a tőzegmoha képezi. Ez a faj elsősorban Észak-Európában a tajga övben és a magashegységekben gyakori, a Kárpát-medencére nem igazán jellemző. A Bükk klímája sem igazán kedvez nekik, mert csapadékszegény, de itt fennmaradásukat a hűvös mikroklíma is segítette. Sajnos már a láp a pusztulás tüneteit mutatja.A hazai Tőzegmohás láptavak megőrzése nagyon fontos számunkra. Egyrészt növény -és állatföldrajzi szempontból megőrizték azokat az elemeket, melyek a hűvösebb klímaidőszakok jellegzetes fajai voltak a Kárpát-medencében. Olyan különleges fajokkal rendelkeznek, melyek mára már Európa hűvösebb vidékeire jellemzőek, és a magashegységekbe húzódtak vissza. Másrészt a lápok lehetőséget biztosítanak múltunk megismerésére, így fontosak az egykori őskörnyezeti változások feltárásában is.
Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan. Mohaszintjében tőzegmohák által uralt fátlan láp. Mészben, tápanyagban szegény, savanyú talajú ill. vizű, kis kiterjedésű vizes élőhely, amelyben tőzegképződés zajlik. Az „egerbaktai tőzegmohás láp”, az ún. „Baktai-tavak” valójában három kör alakú tómederből (és öt kisebb, száraz mélyedésből) áll, amelyeket egy 600 méter átmérőjű, gyűrű-szerű gerincvonulat határol. A tavakat rejtő, vulkanikus kőzetekből, illetve kisebb részben átkovásodott homokból és aleuritból felépülő környezet határozott vulkánmorfológiai jegyekkel rendelkezik: nem elképzelhetetlen, hogy a Tó-hegy és közvetlen környezete egy vulkáni struktúra – vulkáni kúp, kráter; esetleg egy kitörési központhoz kapcsolódó utóvulkáni formaegyüttes – erősen lepusztult maradványa, nem lejtőmozgások hozták létre.
Tovább olvasom