Szerelmes békák randevúznak a felsőtárkányi Oldalvölgyi-tavaknál 2019.03.31. 20:35

Az idén tavasszal a száraz időjárás és a hosszan kitartó éjszakai fagyok következtében később kezdődött a békák szaporodó helyre vonulása Felsőtárkány határában is.

Március hónap utolsó harmadában azonban a gyepi békák (Rana temporaria) már a szokott számban (400-500 példány) tartózkodtak az Oldalvölgyi-tavaknál, hogy lerakják petéiket és elindítsák a következő békanemzedéket az „élet rögös útján”. Az ún. szárazföldi békák, mint amilyen a gyepi béka is, csak a lárvakorukat töltik a vízben. A békalárvák, más néven az ebihalak, egyedfejlődésük meghatározott szakaszában a jól ismert négylábú, farkatlan békákká alakulnak át, melyek metamorfózisukat követően elhagyják az addig életet adó vizet és szárazföldi életmódra térnek át. Nem szakadnak el azonban teljesen a vizek világától, hiszen évente peterakás céljából visszatérnek ide, ill. egyes fajok egyedei a telet is a tavak, mocsarak iszapjában töltik.

Gyepi béka nőstény (Fotó: Fitala Csaba)

A gyepi béka- mint minden kétéltű - védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke: 50 000 Ft/egyed, ill. fejlődési alak. Ez a faj hazánkban viszonylag szűk elterjedésű, mely kimondottan a nedves, párás élőhelyeket kedveli. Ilyen élőhelyek nálunk – a Nyugat-Dunántúl kivételével - csak nagyobb tengerszint feletti magasságban, jellemzően az Északi-Középhegységben vannak. Az Oldalvölgyi tavak a faj dél-bükki állományának egyik legfontosabb szaporodó helye.

A kifejlett állat testhossza a 10 cm-t is meghaladhatja, színe változatos, a barna , a sárga, a vörhenyesszín és a szürke különböző árnyalatait mutatja. A „békanász” idején, mikor a hímek és a nőstények egymásra találnak, színük általában egységesebb; a nőstények többnyire bronzos-vörhenyes árnyalatúak, a hímekre viszont inkább a sötét szürkés árnyalatok ( hátoldali,sötét pettyezettséggel) a jellemzők. A hímek torka a szaporodási időszakban kékes szürkére vált, a nőstényeken pedig ún. nászkiütések figyelhetők meg. Egy-egy nőstény akár 3000 petét is rakhat. A megtermékenyített, kocsonyás anyaggal körülvett peték csomóba állnak össze. A nagyobb erdei tavak felszínén akár több tucat ilyen petecsomó is ringhat egymás mellett, többé-kevésbé egybefüggő szőnyeget alkotva. A petével telt nőstények általában valamivel nagyobbak mint a hímek, és ennél a fajnál is előfordul az a jelenség – ami a barna varangynál tipikus – miszerint a kisebb hímek már „menet közben” felkapaszkodnak a nőstényre és így vitetik magukat a peterakó helyre. Ha ilyenkor valami megriasztja a gyepi béka párocskát, a nőstény métereseket ugorva menekül, hátán az őt erősen karoló hímmel.

Tévedésből nagy tavibékát karoló hím gyepibéka (Fotó: Fitala Csaba)

Az Oldalvölgyi tavaknál további békafajok is előfordulnak ill. szaporodnak. Ezek közül a leggyakoribb a barna varangy (Bufo bufo), melynek egyedszáma a peterakás idején, egyes években az 1000 példányt is meghaladja. Néhány tucatnyi erdei béka (Rana dalmatina), kevés zöld varangy (Bufotes viridis), vöröshasú unka (Bombina bombina), zöld levelibéka (Hyla arborea) valamintnagy tavibéka (Pelophylax ridibundus) is él és/vagy szaporodik e tavakban.

Barna varangy pár (Fotó: Fitala Csaba)

A fentebb említett „rögös út” kifejezés sajnos tökéletesen jellemzi a kétéltűek természetvédelmi helyzetét, fennmaradásuk esélyeit napjainkban. Mind hazánkban, mind szerte a világban, a békákra, gőtékre, szalamandrákra számos veszély leselkedik. Globális kitekintésben a kétéltűek számítanak a legveszélyeztetettebb gerinces állatcsoportnak, ahol a fajok 22 %-át kihalás fenyegeti. A klímaváltozástól kezdve az élőhelyek megszűnésén, a vizek elszennyeződésén keresztül a helytelen vízgazdálkodási gyakorlatig és agrotechnikáig, sajnos hosszan lehetne sorolni a veszélyeztető tényezőket (lásd Zöld Horizont 3. évf. 1. szám).

Zöld levelibéka. Fotó: Fitala Csaba

Egy veszélyeztető faktor negatív hatását azonban, itt az Oldalvölgyi-tavaknál, sikerült jelentősen mérsékelni. Nevezetesen a közúti kétéltű-gázolásokról van szó. Az itteni tavak mellett vezet a Felsőtákányt Lillafüreddel összekötő, időnként jelentős forgalmat lebonyolító közút.

Zöld varangy. Fotó: Fitala Csaba

A tömeges gázolások elkerülése érdekében, 2014-ben, az itteni útszakaszon, nagymértékben „békabarát” módon kialakított, terelő- és átjáró rendszer épült. E mesterséges alkotás segítségével a tavaknál jelentkező „kétéltű forgalom” közúti veszteségeit sikerült az elviselhető szintre csökkenteni.

Erdei béka giliszta zsákmányával. (Fotó: Fitala Csaba)



Szöveg és fotók:Fitala Csaba

Kapcsolódó