Harmadik alkalommal szervezett a Magyar Természettudományi Múzeum és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság tavasz végén magyar szöcskeegér (Sicista trizona) felmérést. A két szervezet 2020 óta szervez évente két alkalommal szöcskeegér-kutató tábort a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben.
A tábor központja a Batúz-tanya Természetvédelmi Kezelési Központban található. E két szervezet mellett a Debreceni Egyetem és az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem szakemberei vesznek részt a programban, és a meghívott PhD, Msc és Bsc képzésben részt vevő hallgatók is többnyire e két egyetemről érkeznek.
Rajtuk kívül még a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület önkéntesei tartoznak a kutatást rendszeresen segítők közé.
A tábor célja kettős: egyrészt az emlősök iránt érdeklődő egyetemi hallgatók számára biztosít továbbképzést, másrészt a táborok ideje alatt megvalósul a tavaszi, illetve az őszi monitorozás. A 4-5 nap persze nemcsak a szöcskeegérről szól, hiszen a Borsodi-Mezőség más érdekes emlősfajokat is fel tud mutatni: a csapdaellenőrzések szüneteiben napközben ürgét vagy hörcsögöt mérnek fel a táborozók, és ha kifogytak az emlősökből, akkor a puszta madarait figyelhetik meg.
Minden alkalommal érkeznek különleges vendégek is a táborba, köztük más nemzeti park igazgatóságok vagy például a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársai. Idén Sipos György és Demeter András voltak vendégei a tábornak. György a Természettudományi Múzeum vezető nagyemlős-preparátora volt; ő gyűjtötte a ’70-es években azokat a Hernád-völgyi bagolyköpeteket, amelyekben Schmidt Egon megtalálta a szöcskeegér maradványait. András a Múzeum Emlősgyűjteményének, majd az Európai Bizottság Természetvédelmi és Biodiverzitás Osztályának volt munkatársa, páratlanul széleskörű rálátással az európai emlősvédelemre. Andrásnak köszönhető, hogy a szöcskeegér 2004-ben uniós védelmet kapott. Mindkettőjüktől sokat tanultak a tábor résztvevői.
Végül a legújabb eredményekről: ismét nagy számban kerültek elő szöcskeegerek, ami azt jelzi, hogy a populáció mérete nem csökkent. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a szöcskeegérbarát élőhelykezelésnek már látszanak a jelei! A csapdába került egyedeknek csak 5%-a volt nőstény, aminek oka, hogy a májusi párzási szezonban elsősorban a hímek aktívak – a nőstények keveset mozdulnak ki, otthonukban várják a potenciális udvarlókat. A legfontosabb eredmény, hogy egy új élőhelyet is sikerült megtalálni Tiszadorogma határában, ami az eddig ismert lelőhelyektől hozzávetőlegesen 2500 méter távolságban található. Ezáltal a magyar szöcskeegér törzsalak (Sicista trizona trizona) világállományának elterjedése már csaknem 71,5 km2! Bár az új lelőhely egy felhagyott szántó, amit újra művelésbe terveztek vonni, reményeink szerint a mostani felmérésnek, és az ezáltal elindult intézkedéseknek köszönhetően, ezek a szöcskeegerek megmenekülhetnek!
A rövid videót a debreceni PhD-hallgató, Szabó Zsófia készítette.
A szöcskeegér megőrzését a LIFE IP GRASSLAND-HU projekt támogatja.
A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg.
További infó: http://www.grasslandlifeip.hu
A cikk először a Grassland oldalán jelent meg.
Írta: Cserkész Tamás és Balázsi Péter
