Farkasok nyomában: Sikeres téli nagyragadozó-felmérés 2026.02.20. 10:27

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) területén idén a megmaradó hótakaró ideális feltételeket biztosított a nagyragadozók téli monitoringjához. A nagyszabású terepi munka során szakembereink a társszervezetekkel közösen gyűjtöttek kulcsfontosságú adatokat a hazai farkasállomány életmódjáról és területhasználatáról.

Kilométerek a hóban, genetikai minták a hátizsákban

A felmérés során a résztvevők 14 kijelölt mintavételi szakaszon összesen több mint 170 kilométert tettek meg gyalogosan. A dokumentáció nemcsak a nagyragadozókra, hanem zsákmányállataik jelenlétére is kiterjedt. Ahol a körülmények engedték, genetikai mintavétel is történt, amely nélkülözhetetlen a populáció létszámának és a rokonsági szálaknak pontos feltérképezéséhez.

Kifejlett farkas lábnyoma (Kép: Kleszó András)


Családi körkép: Mit mutattak a nyomok?

Az adatok elemzése után pontosabb képet kaptunk a régió farkascsaládjairól:

  • Bükk: Megerősítést nyert, hogy a helyi farkascsalád legalább hat egyedből áll.
  • Mátra és környéke: Három különböző család territóriuma érintkezik itt; az egyik Nógrád vármegyéből egészen a szlovák határig nyúlik.
  • Határterületek: További két család jelenléte valószínűsíthető, amelyek élettere átnyúlik az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság területére is.

A territoriális jelölések tömegesek voltak egyes helyszíneken (Kép: Kleszó András)


Kommunikáció, játék és vadászat

A friss hó különleges betekintést engedett a ragadozók mindennapjaiba. A bejárások során több helyszínen azonosítottunk:

  • Intenzív területjelöléseket: szagjelekkel jelölt kommunikációs pontokat.
  • Felszabadult interakciókat: a hóban kirajzolódó nyomok a farkascsalád tagjainak közös játékáról árulkodtak.
  • Vadásztaktikai elemeket: megfigyelhető volt, hogyan használják ki a farkasok a terep adottságait – például vízfolyásokat vagy kerítésrendszereket – a sikeres zsákmányszerzéshez.

A farkas tipikus zsinórozó nyomképe (Kép: Kleszó András)


Szakmai összefogás a tények mentén

A monitoring sikerét a széles körű együttműködés adta. A terepi munkában a BNPI munkatársai mellett részt vettek: a Magyar Agrárgazdasági Kamara szakemberei, az Északerdő Zrt. és az Egererdő Zrt. képviselői, az Agrárminisztérium tájegységi fővadászai, és a WWF Magyarország munkatársa.

Ez a közös munka kiváló alkalmat teremtett a gazdálkodók és természetvédelmi szakemberek közötti közvetlen tapasztalatcserére. Segített tisztázni a közelmúltban megjelent, olykor túlzó médiahírek és a terepen tapasztalt valóság közötti ellentmondásokat is.


Munkatársunk nyomolvasás közben (Kép: Kleszó András)

A program a Kárpátok nagyragadozóinak megőrzését és az emberrel való együttélését támogató LECA (Interreg Central Europe) pályázat (https://www.interreg-central.eu/projects/leca/) keretében valósult meg.





Gombkötő Péter
gerinces zoológiai szakreferens

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom