Érdekességek az Ipolytarnóci Ősmaradványok történetéből III. 2020.03.30. 17:00

Halála évfordulóján Tasnádi Kubacska Andrásra emlékezünk.

Ha csak karrierjének titulusait vesszük számba, már az is figyelemre méltó. 1931-től a Magyar Nemzeti Múzeum, Országos Természettudományi Múzeum muzeológusa, 1938-tól a Földtan-Őslénytár igazgatója, 1945-től az Országos Természettudományi Múzeum főigazgatója, majd a Magyar Nemzeti Múzeum alelnöke lett. 1950-től 1973-évi nyugdíjazásáig a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeumának vezetője volt, számos elismerésben részesült.

A föld- és ásványtani tudományok akadémiai doktora, a természettudományi muzeológia és ismeretterjesztés egykori vezéralakja, a paleopatológia (az őslények maradványain az egykori állatokat ért sérülések, betegségek nyomait kutató tudomány) magyarhoni megteremtője egyben Ipolytarnócunk ikonikus kutatója volt.

Az ipolytarnóci ősmaradványok kincsestára iránti figyelem Tasnádi Kubacska András egész életét végig kísérte. Az Expedíció az időben című könyve - mely halálának évében jelent meg - egy vallomás, Ipolytarnócot féltő, síron túli szép üzenet. Benne tükröződik egy rendkívüli ember és egy rendkívüli ősmaradvány lelőhely összekapcsolódó története.

Gyermekfővel találkozott először Ipolytarnóc nevével a Magyar- és Erdélyország képekben III. kötetét lapozgatva, néhány évvel később pedig a Földtani Intézetben kiállított lábnyomos homokkő mellett gyökerezett le a lába, alig tudta onnan édesapja elvonszolni.

Az 1930-as években többször is járt a területen, 1937-ben a Természettudományi Múzeum akkori főigazgatóját a helyszínen győzte meg a lábnyomos homokkőlapok múzeumba szállításának szükségességéről. Később a megkövesedett famatuzsálemet kutatta, majd egyes darabjait budapesti múzeumokba szállíttatta.

1940-től kezdte el népszerűsítő cikkeinek írását, sorozatban ismertette a terület ősmaradványait és lábnyomos homokkövét, aminek nem várt következményei is voltak: felkeltették ugyanis a kirándulók érdeklődését és sokan vésővel, csákánnyal kezdték a leleteket gyűjteni. A rossz taapasztalatok alapján elhatározta, hogy a Kőmedence nagyrészt már feltárt lábnyomos felületein túl nem tágítja az ásatást, erre csupán akkor kerülhet sor, ha a leletek megóvása biztosított.

A világháborút követően fáradhatatlanul dolgozott az ősvilági Pompeji megmentése érdekében, a munka folytatásához pedig kinevelt egy új kutató generációt.

Tasnádi Kubacska András tevékenysége nélkül Ipolytarnóc most nem lenne az, ami. Az utókor és a terület kezelője, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, hogy háláját lerója - Tasnádi Kubacska András születésének centenáriuma alkalmából - a Kőmedence lábnyomos homokköve fölé épült védőépületet, Tasnádi Kubacska Csarnoknak nevezte el.

Kapcsolódó

2023/1 2. The first few days

2023/1 2. The first few days

2023.04.19. 14:37
Am 14. Maerz stieg ich ins Flugzeug in Richtung Budapest. Natürlich war ich ziemlich aufgeregt und gespannt. Ich war vorher noch nie in Ungarn. Wie werden die Leute dort sein und wie wird meine neue Heimatstadt aussehen? Was wird mich im Bükk-Region Geopark erwarten? Fragen über Fragen… Glücklicherweise wurde ich von Balázs am Flughafen abgeholt und meine Aufregung legte sich etwas nach dem herzlichen Empfang. Auf dem Weg in die Wohnung machten wir sogar noch einen Zwischenstopp bei Aldi, da am 15. Maerz ein Feiertag in Ungarn ist (Gedenktag der Revolution von 1848) und die Geschaefte geschlossen hatten. Ich nutzte den freien Tag direkt, um etwas die Innenstadt zu erkunden. Dort habe ich den Dobó-István-Platz, das Rathaus, sowie die Basilika gesehen. Erster Eindruck? Hier laessts sich aushalten! Am Samstag hat mich Balázs und sein Vater auf eine Wanderung im nahegelegenen Aggtelek Nationalpark eingeladen. Wir marschierten im Wald 15 km entlang der slowakischen Grenze von Aggtelek in Richtung Gömörszőlős. Kurz vor unserem Ziel wurden wir noch mit einem schönen weitlaeufigen Ausblick belohnt. Dort konnten wir bis zum Mátra-Gebirge sehen! In Gömörszőlős, wo es unter Anderem ein ökologisches Ausbildungszentrum gibt, haben wir dann zusammen noch zu Abend gegessen (Ungarische Gulaschsuppe) und den Abend mit einem Kartenspiel ausklingen lassen (auf ungarisch gar nicht so einfach ;) ) Es war ein sehr schöner Tag, vor allem, da ich von allen Teilnehmern herzlich empfangen und direkt in die Gemeinschaft aufgenommen wurde. Am Sonntag stand dann die Besichtung der Burg von Eger an. Von dort hat man einen guten Ausblick über die Stadt. Im Keller der Burg befindet sich eine Ausstellung zu einer der grössten Waffensammlung in Ungarn und es kann das ehemalige Verlies besichtigt werden. Für Geschichtsinteressierte sehr interessant!
Tovább olvasom