Denevérszerelem avagy, hogy szaporodnak a tündevények? 2021.04.21. 14:22

Április most is bolondos időjárással teszi változatossá életünket, hol nyár melege, hogy télvégi zimankó váltogatja egymást.

Azonban a denevéreink már hosszú hetek óta ébren vannak és várják azokat az enyhébb estéket, mikor kiröppenhetnek végre egy jóízűt vadászni. Mert hát hosszú volt a téli koplalás időszaka, egy kiadós éjszakai lepke-pillevacsora határozottan javíthat kedélyállapotukon.

Ha elnézzük az alkonyi égbolton ide-oda cikázó, az 1770-as években még gyakorta tünevényeknek, vagy tündeményeknek nevezett repülő emlőseinket, talán sokak fejében megfordul a gondolat, hogy ők bizony most udvarolnak egymásnak így tavasztájékán, bonyolult nászrepüléssel próbálnak egymás szerelmes kegyeibe férkőzni.

Tévedni nem is tévedhetnénk nagyobbat ezzel az elgondolással. Ugyanis, a korai népnyelvben régen még lapadérnak vagy pocik-madárnak, esetleg agának vagy bőregérnek nevezett denevérek az udvarlás, párzás összetett rituáléját már az előző év augusztusától decemberéig terjedő időszakban megejtették. Maga a párzás általában egy barlangban történik, ahová messze földről összesereglenek ilyenkor a denevérek – nászbarlangoknak nevezik a szakemberek ezeket a különleges helyeket – és ilyenkor egy-egy hím akár öt-tíz nőstényből álló háremet csábít maga köré, melyekkel aztán annak rendje módja szerint párosodik is. És itt jön a csavar a történetben, mivel a nőstények petéi furcsa mód ekkor még nem termékenyülnek meg - a téli hibernáció alatt csak tárolódnak bennük a spermiumok - ez csak a téli álomból való felébredés után következik majd. A mini denevérembriók 50-70 napig fejlődnek anyjuk biztonságot nyújtó méhében. A nyár eljövetelével ők is világra jönnek, de ezt sem mindennapi módon teszik. Május vége, június közepe körül a denevéranyák egy, ritkábban két újszülött denevért hoznak világra. Szüléskor az addig fejjel lefelé kapaszkodó anya megfordul, ilyenkor a feje van fölül, a farokvitorláját felhajtja, ami egy kicsi zsákot képez ezáltal és ebbe pottyan bele az újszülött. Miután az anya elrágja a köldökzsinórt, a kölyök felkapaszkodik a mellbimbójára, és hegyes, hajlott tejfogaival azonmód rögzíti is magát ott. A kicsiny kölyköket természetesen az anyák az éjszakai vadászatokra is magukkal viszik, majd ahogy nagyobbak és nehezebbek lesznek, lassan leválasztják őket magukról és csak szoptatni térnek vissza hozzájuk. A kölykök ilyenkor közös denevéróvodákba kerülnek, ahol a szoptatásra visszatérő anyák a cincogásuk alapján gondolkodás nélkül megtalálják a saját éhes kölykeiket. A kamaszodó utódok hathetes korukra válnak önállóvá, és onnantól irány az alkonyi lepke- és szúnyogkaland!

S, hogy miként lehet a fentebbi etológiai fejtegetés egy népszerű rock and roll dal ihletője, annak kiváló példája Varga Livius és a Kutya Vacsorája Zenekar a denevérek éjszakai vadászatáról szóló dala, amit 2016-ban a Vadonleső Program felkérésére írtak, mikor az Év Emlőse a denevér volt.

Éji vadász

Itt jön a veszélyes mosoly és a full laza térdek.
Ahol én suhanok, oda ti fel nem értek.
Amíg hajtasz, gürizel, én romokban lógok.
Dolgozó méhek, ti, szorgos kis klónok,
sosem láttok, engem a nap nem érhet, nekem az
alkonyzónában, tikk-takk, indul az élet.
Amíg a harangtoronyban a tegnapot gyónom,
az új éjszakára, mmmm, ráhangolódom.

Vigyázz,
jön a vadász, shssss!!! a sötét nem véd meg!
Szende szerelmes lepke úgyis utolérlek.
Míg újhold surran az éji égen,
én hallom a tested a töksötétben,
hallom a mosolyod a töksötétben.

Nem, nem, nem én vagyok a jó Spiderman párja,
és nem is vagyok a Vlad Dracul avatárja,
de vagyok az éjjeid titkos arcpírja,
a legvadabb rémálmok álvámpírja.
Itt jön a tűhegyes mosoly és a színtiszta érdek,
a fülemmel látlak, és a dalommal nézlek.
Óvatlan nászodra ultrahangolódom,
vak szerelmedre jön halálos csókom.

Mindez pedig élő koncerten így szól:


Ne felejtsük, hogy a hazánk 28 denevérfaja kivétel nélkül védett vagy fokozottan védett!

Ha denevéreket lát bárhol, kérjük jelezze a https://vadonleső.hu/fajok/deneverek oldalon! Köszönjük!

Képeket készítette: dr. Takács András Attila

Index kép: Egri Csaba

Bakó Botond
gerinces-zoológiai szakreferens

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom