Akcióban a Vidra Verda 2020.11.06. 11:23

A szeptemberi gödöllői, majd mátrafüredi bemutatkozást követően októberben már terepen is találkozhattak az érdeklődők a Vidra Verdával, a „guruló természetbúvárral” – igazgatóságunk oktatási célokat szolgáló kisbuszával.

Októberi foglalkozásaink során a vizek élővilágát vettük górcső alá. Salgótarjánban a Baglyaskő-vár Látogatóközpont kis tavainak lakóival ismerkedtek meg a diákok, Karancslapujtőn pedig a Dobroda patak volt vizsgálódásunk célpontja. Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen tartott programunk során ismét egy állóvíz következett: a miocén erdő közvetlen szomszédságában fekvő tóból gyűjtöttünk vízi makrogerincteleneket, azaz szabad szemmel is látható (makroszkopikus) vízi élőlényeket, például vízicsigákat, kérész- és szitakötőlárvákat.

Vízihálózás a Dobroda pataknál. Fiatal természetbúvárok Karancslapujtőn. (Fotó: Bócsó Anita)

A begyűjtött állatok között néhány fura, vagy épp félelmetes kinézetű szerzet is akadt: a kifli formájú, oldalukon „úszó” bolharákokat szinten minden gyerek aranyosnak találta, a víziskorpióra azonban inkább már félelemmel tekintettek. A kedélyek hamar lecsillapodtak, miután kiderült, hogy a rovar teste végén található, fullánkszerű képződmény nem szúrásra szolgál, hanem csak levegőt vesz rajta az állat.

A víziskorpió kicsiben …


… és nagyban, a kivetítőn. (Fotók: Bócsó Anita, Oláh Anita)

A vizsgálóedényben megfigyeltük még a szitakötőlárva zsákmányszerzését is, láttuk, miként használja a fogóálarcát. A gyerekek számára igazi bátorságpróba volt a sebes acsa lárváinak kézbe vétele is. Az aprócska, de annál fürgébben úszó kérészlárva, a víz tetején szaladgáló molnárpoloska, a nyughatatlan csíkbogár szemlélése mind új részleteket villantott fel a kisvizek csodálatos világának titkaiból.

Ezt követően a tápláléklánc magasabb szintjeit vettük szemügyre, immár játékos formában: megtudtuk, mit eszik a fehér gólya, és fény derült arra is, hogy mennyire fontos a fehér és fekete gólyák táplálkozóhelyéül szolgáló vizes területek védelme.

Készül a tápláléklánc… (Fotó: Hives Adrienn)

A kedvező időjárás lehetővé tette, hogy még élőben is találkozzunk néhány kétéltűvel: az ipolytarnóci programon egy erdei béka és néhány kecskebéka is szemünk elé (illetve hálónkba) került. Ez jó alkalom volt arra, hogy beszéljünk a kétéltűek védelméről, és bemutassuk a nógrádi kisvizek két jellegzetes, közösségi jelentőségű kétéltű faját, a vöröshasú unkát és a dunai tarajosgőtét. Utóbbit egy óriás kirakó formájában ismerhettük meg: a valóságban mindössze 14-15 cm-es, miniatűr „sárkányra” emlékeztető állat most háromméteres nagyságban tárult a szemünk elé, amit nem is volt olyan egyszerű összerakni. Buszunk névadójával, a vidrával ugyan egyik helyszínen sem találkoztunk, ennek ellenére a résztvevők bőséges élménnyel és új ismeretekkel gazdagodva távoztak programjainkról.

Egy pannóniai sárkány… Nagy feladat volt összerakni a dunai tarajosgőtét ábrázoló óriáskirakót. (Fotók: Oláh Anita, Papp Ferenc)

A téli hónapokra a Vidra Verda is pihenőre vonul, hiszen ilyenkor a vizsgálódásunk tárgyát képező élőhelyek, az erdők, rétek, kisvizek lakóinak többsége is hibernációját tölti. Márciusban ismét elindul majd guruló természetbúvárunk, hogy bemutassa a körülöttünk élő, európai jelentőségű védett fajokat, valamint a Natura 2000 területek gazdag természeti örökségét.


Kapcsolódó

2023/1 2. The first few days

2023/1 2. The first few days

2023.04.19. 14:37
Am 14. Maerz stieg ich ins Flugzeug in Richtung Budapest. Natürlich war ich ziemlich aufgeregt und gespannt. Ich war vorher noch nie in Ungarn. Wie werden die Leute dort sein und wie wird meine neue Heimatstadt aussehen? Was wird mich im Bükk-Region Geopark erwarten? Fragen über Fragen… Glücklicherweise wurde ich von Balázs am Flughafen abgeholt und meine Aufregung legte sich etwas nach dem herzlichen Empfang. Auf dem Weg in die Wohnung machten wir sogar noch einen Zwischenstopp bei Aldi, da am 15. Maerz ein Feiertag in Ungarn ist (Gedenktag der Revolution von 1848) und die Geschaefte geschlossen hatten. Ich nutzte den freien Tag direkt, um etwas die Innenstadt zu erkunden. Dort habe ich den Dobó-István-Platz, das Rathaus, sowie die Basilika gesehen. Erster Eindruck? Hier laessts sich aushalten! Am Samstag hat mich Balázs und sein Vater auf eine Wanderung im nahegelegenen Aggtelek Nationalpark eingeladen. Wir marschierten im Wald 15 km entlang der slowakischen Grenze von Aggtelek in Richtung Gömörszőlős. Kurz vor unserem Ziel wurden wir noch mit einem schönen weitlaeufigen Ausblick belohnt. Dort konnten wir bis zum Mátra-Gebirge sehen! In Gömörszőlős, wo es unter Anderem ein ökologisches Ausbildungszentrum gibt, haben wir dann zusammen noch zu Abend gegessen (Ungarische Gulaschsuppe) und den Abend mit einem Kartenspiel ausklingen lassen (auf ungarisch gar nicht so einfach ;) ) Es war ein sehr schöner Tag, vor allem, da ich von allen Teilnehmern herzlich empfangen und direkt in die Gemeinschaft aufgenommen wurde. Am Sonntag stand dann die Besichtung der Burg von Eger an. Von dort hat man einen guten Ausblick über die Stadt. Im Keller der Burg befindet sich eine Ausstellung zu einer der grössten Waffensammlung in Ungarn und es kann das ehemalige Verlies besichtigt werden. Für Geschichtsinteressierte sehr interessant!
Tovább olvasom