A gyurgyalagokra várva… 2021.05.05. 11:21

A szalakótaalkatúak rendjébe tartozó gyurgyalagok közismerten színpompás madarak.

De alapvetően ez a színgazdagság jellemző a rend többi családjának képviselőire is: gondoljunk csak a hazánkban is honos jégmadárra, vagy éppen a szalakótára, illetve a szoros értelemben nem túlzottan színekben gazdag, de ennek ellenére is feltűnő tollruhájú búbos bankára. Ha itt nincs is módunk bemutatni a többi, főként trópusi, ma ismert gyurgyalag 31 fajának gyönyörű tollruháját, a színezettségükről mégis sokat elárulnak az egyes fajok nevei, mint: zöld gyurgyalag, kármin gyurgyalag, piros gyurgyalag, rózsaszínű gyurgyalag, zafír gyurgyalag. Egyes fajok tollszíne, már-már a kolibrifélék színpompájával vetekszik.

A prügyi gyurgyalagtelep egyik párosa (Fotó: Soós Gábor)

A nálunk is költő, de Európában, Nyugat-Szibériától Észak-Afrikáig és a Fokföldön is honos gyurgyalag (Merops apiaster) vagy gyurgyóka hazaérkező csapatait várhatóan hamarosan látni és hallani is lehet. A magasban kecsesen repülő madarakat jellegzetes „prü-prü” hangjuk is elárulja. Hazánkban területi eloszlásuk nem egyenletes. Ennek egyik magyarázatát fészkelési szokásaikban kell keresni. A gyurgyalag fészkét, pontosabban költőüregét homokos, löszös összletű partfalakba, domboldalakba, mélyebb földutak oldalába, egyes helyeken keréknyomok padkáiba építi, így a költésre alkalmas helyek és környezetük a madárkolóniák jellemző gyülekezési helyei. A madár a költőüregéhez vezető járatot főként a csőrével ássa ki. Ásás közben a talajt heves csőrvágásokkal lazítja föl, a földet pedig rövid lábainak gyors mozdulataival kaparja ki. Eközben szárnyára, vagy a meredekebben mélybe vezető járatokban a csőrére támaszkodik. Az esetenként két méter hosszúságot is elérő járat végén található a kiszélesedő költőüreg, amibe a madár 5-6 fehér tojást rak. A tojásrakást megelőző „földmunka” 10-25 nap alatt készül el, a partfal anyagának függvényében, és eközben akár 12 kg, vagy ennél is több földet is megmozgat egy-egy madár. A költőüregbe fészket nem építenek. A tojások, majd később a fiókák is a szülők által kiöklendezett köpeteken, és a zsákmányrovarok emészthetetlen kitindarabjain helyezkednek el. A gyurgyalagköpetek a telepek közelében, kiülőfáik alatt is megtalálhatók, így ezekből a rovarmaradványokból lehet tudni, hogy a madarak hangyákat bogarakat, lepkéket, poloskákat, szitakötőket, sőt, fullánkos darazsakat, méheket, poszméheket fogyasztanak. Így a köpetek elemzésével akár a térség rovarfaunájáról is információkat gyűjthetnek az entomológusok.

A faj tudományos nevének etimológiai vizsgálata görög és latin gyökerekre vezet vissza. A „Merops” nemzetségnév a hasonló görög kifejezésből ered. A hellén mitológia egyik királyára, Merops-ra utal, trója királyának, Priamusnak nevelőjére. Az „apiaster” a latin apiastra kifejezésből származik, ami méhevőt jelent. De több európai nyelv is hasonló tartalommal azonosítja ezeket a madarakat a némettől a spanyolon át az olaszig, sőt, a japán yoaroppahachikui is, ami nagyjából azzal a jelentéssel bír, hogy: „ez a madár eszi a méheket”. Mint azt a fentiekben írtuk, a pontosabb jelentés a köpetek alapján az lehetne, hogy: eszi a méheket is!

Gyurgyalaghím szitakötővel kedveskedik párjának (Fotó: Soós Gábor)

Méhfogyasztásuk miatt a méhészek ellenségként tekintenek rájuk, és nem különösebben kedvelik őket. E sorok egyik írója is, mint méhész tapasztalta már, hogy őszi és tavaszi vonulásukkor el-elidőznek egy-egy méhészet környezetében, és gyors akrobatikus repüléssel vadásszák le a kijáró dolgozó méheket. Azonban jobban kedvelik a nagyobb falatokat: a szitakötőket, lepkéket. A nem körültekintően alkalmazott rovarirtó szerek sajnos még mindig több méhcsaládot pusztítanak ki, mint a gyurgyalagok. Ez persze nem mentesíthet egyetlen méhész kollégát sem attól, hogy vándorlás idején a méheit körültekintően telepítse, és kaptárait ne rakja le gyurgyalag telepek közelébe, mert ezzel bizony felkínálja őket a fogyasztásra.

A gyurgyalag hazánkban fokozottan védett madár. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke jelenleg 100 000 Ft. Mivel állománya nagyban függ a költésre alkalmas homokfalak meglététől, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén is figyelmet fordítunk a madár költési lehetőségeinek fenntartására, költőhelyeik kiterjesztésére.

A Dél-borsodi Tájegység egyik legjelentősebb gyurgyalagtelepe egy szebb napokat is látott, 168 méter hosszúságú homokfal Prügy község határában, melynek kialakulása több évtizedes múltra tekint vissza. A partfal gyurgyalagállományának komolyabb monitorozása azonban csupán 2003-tól zajlik, ekkor az állomány mintegy 93 pár gyurgyalagot és 70 pár partifecskét számlált. A populáció első igazán nagy emelkedését a 2010-es árvízvédelmi munkálatok eredményezték, aminek következtében 2011-re 160-ra becsülték az itt fészkelő gyurgyalagpárok számát. Az újbóli, rendszeres, évenkénti frissítések azonban elmaradtak, illetve amennyire lehetett, kézi erővel állították helyre a Bükki Nemzeti Park kollégái a telepnek otthont adó homokfalat. Azonban a költésre alkalmas falszakaszok beszűkülése miatt az itt fészkelő párok száma 2019-re 30-ra csökkent. 2020-ban azonban az ÉMVIZIG és egy segítőkész helyi gazdálkodó közreműködésével ismét megvalósulhatott a partfal gépi erővel történő, nagyobb léptékű helyreállítása. Az együttműködésnek köszönhetően kialakult partfal idei renoválása már kézi erővel is elvégezhető volt, amit a Dél-Borsodi Tájegység természetvédelmi őrszolgálatának tagjai április végén el is végeztek. Ennek során a friss felületek kialakításával és a benövényesedett részek megtisztításával új költési lehetőségek nyíltak meg a madarak előtt. Kíváncsian várjuk, hogy a 2020-ban ugyan még 30 párt számláló telepen idén hány költő párt sikerül megfigyelnünk. A költőterület természetvédelmi jelentőségére való tekintettel a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 2020-ban indítványozta a partfal, mint kiemelkedően jelentős gyurgyalagélőhely saját vagyonkezelésbe vételét, melynek eredményeként biztosítottá válhatnak a megfelelő léptékben és időben elvégezni szükséges renoválási munkálatok.

A prügyi gyurgyalagtelep renoválásának pillanatai és az előkerült tavalyi költőüregek (Fotók: Barati Sándor, Soós Gábor)

Hasonló munkákkal frissítettük fel a gyurgyalagok számára a csobaji partfalat is, mely szintén az egyik helyi gazdálkodó önzetlen munkájának köszönhetően került helyreállításra 2019-ben. Az utóbbi két évben kézi erővel renováltuk a partfalat, melyen a 2018-ban felmért 20 párról 2020-ra 28 párra emelkedett a gyurgyalagok száma, ráadásul a partifecskék is megjelentek mellettük.

A csobaji gyurgyalagtelep. A jobb oldal kész, a bal oldal még hátra van. (Fotó: Soós Gábor)


A csobaji gyurgyalagtelep panorámaképen. (Fotó: Soós Gábor)

Igrici külterületén is újabb kolónia létrehozását készítettük elő. Itt az M3-as autópálya építése és egy korábban nyitott kavicsbányató egykori meddőjén kezdtek el a madarak fészektelepet kialakítani. Sajnos a telep közelében illegális hulladéklerakó is működött, emellett a könnyen hozzáférhető homokot is szállították innen az illegális kitermelők. Egy már kialakult, 18 üreget számláló telep falát bányászták alá a homokkinyerés érdekében! Így a stabilitását vesztett fal leomlott. Szerencsére ez már a költési időn kívül történt. Ez évben a leomlott partfalat stabilizáltuk, az omladékot elterítettük. Emellett egy közeli, már növényesedett, mesterségesen kialakított tereplépcsőjű területen egy új falat is megtisztítottunk, abban a reményben, hogy újabb fészkelőhelyeket ásnak majd ki az idén érkező madarak.

A 2020-ban leomlott homokfal Igriciben (Fotó: Barati Sándor)

Az Igriciben 2021-ben stabilizált költőterület (Fotó: Barati Sándor)


A gyurgyalag tavalyi költőüregében áttelelő hosszúlábú bűzbogarak (Blaps mortisaga) és a piros kitinpáncélú közönséges lucernabogarak (Gonioctena fornicata) (Fotó: Barati Sándor)


Az újonnan nyitott 30 m hosszú partfalszakasz Igrici külterületén, az autópálya-építés visszahagyott meddőjében (Fotó: Barati Sándor)

Így most már türelmetlenül várjuk a trópusok hangulatát idéző gyurgyalagjaink érkezését.

A „kubikos” brigád tagjai (Fotók: Barati Sándor, Soós Gábor)

Felhasznált irodalmak:

Dr.Rer. Nat.Gottfried Maurersberger 1978: Urania állatvilág. Madarak pp:277-285

Monaco Nature Encyclopedia (https://www.monaconatureencyclopedia.com/merops-apiaster/?lang=en)

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom