A 27. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés a Bükk-vidék UNESCO Globális Geoparkban járt 2024.06.04. 15:00
2024. május 30.- június 1. között Egerben rendezték meg immáron 27. alkalommal a Magyar Őslénytani Vándorgyűlést, melyen a Bükk-vidék Geopark is bemutatkozott.
Az UNESCO Globális Geopark címmel büszkélkedő Bükk-vidék Geopark tartotta a konferencia nyitóelőadását (1. ábra), amelyben Kereskényi Erika geopark szakmenedzser ismertette a résztvevőkkel általánosan a geopark fogalmát, feladatait, az eddig elért eredményeinket, valamint a geoparkká válás folyamatát és annak magyarországi helyzetét.
1. ábra: A Bükk-vidék Geopark bemutatkozó előadása
A három napos konferencián 60 regisztrált résztvevő (2. ábra) képviseltette magát magyarországi egyetemekről, kutatóintézetekből, továbbá a Dán Geológiai Intézetből Kirsten Alsen és Peter Alsen meghívott előadók kis kitekintést adtak a grönlandi terepi munkába és az ottani kréta korú mészkövek paleontológiai eredményeibe (3. ábra).
A Bükköt érintő és legmeglepőbb eredmény Szíves Ottília és munkatársai munkájához fűződik, akik új eredményeket mutattak be a Bükkre nézve, ugyanis a Nyugat-Bükk egyik képződményéből felső kréta korú nanofosszíliákat sikerült azonosítani, amely a Bükk szerkezetfejlődésére nézve ismételt újraértelmezést igényel.
2. ábra: 60 résztvevő regisztrált a 27. Őslénytani Vándorgyűlésre
3. ábra: Peter Alsen a grönlandi paleontológiai kutatásokba avatja be a hallgatóságot
A terepi nap első megállója Nagyvisnyó, Lukács-hegy, alsó miocén Egyházasgergei Formáció, Égeraljai Kavics Tagozat volt A homokbányában bioturbációs nyomokat, fosszilis féregjáratokat agyagklasztokat tanulmányozhattunk limonitos, gyakran keresztrétegzett homokban. A fácies felsőparti környezetet tár elénk.
Második megállónk a nagyvisnyói vasútbevágás 422-es szelvényéhez vezetett, ahol ősmaradványokban gazdag paleozoós kőzetrétegek tárulnak fel. A Mályinkai Formáció a karbon időszaki késői üledékképződés szakaszát képviseli, amelyet sötétszürke pala és mészkő váltakozása épít fel. A paleozooikumi agyagpala sekélytengeri környezetben, hullámverési zóna alatt rakódott le és fosszíliákban leggazdagabb rétegsorát mutatja be hazánkban. A leggyakrabban megfigyelhető ősmaradványok: mészalgák, foraminiferák, mohaállatkák, pörgekarúak, tengeri liliom nyéltöredékek, korallok, szivacsok. Ritkábban csigák, kagylók, háromkaréjú ősrákok lettek ebből a szelvényből dokumentálva. A szelvény nyomfosszíliákban is rendkívül gazdag, leggyakoribbak a táplálkozásnyomok, ám ezek főleg csak csiszolás után tárulnak fel a kőzet felületén.
Harmadik megállónk Nagyvisnyón a védelem alatt álló Mihalovits-kőfejtőhöz vezetett (4-5. ábrák), ahol a felső perm korú sekélytengeri Nagyvisnyói Mészkő Formációt tekintettük meg. A rétegek mikrofosszíliákban, főleg mészalgákban gazdagok, de ezen kívül foraminifera, kagylósrák, tengeri liliom, kagyló és csiga is előfordul alárendelt mennyiségben. A litológiai jellemzők, valamint a mészalgák (Dasycladacea) és bentosz foraminiferák alapján gyengén mozgatott vizű lagúnakörnyezetre vallanak.
4. ábra: Nagyvisnyó, Mihalovits-kőfejtő
5. ábra: Nagyvisnyó, Mihalovits-kőfejtőben paleontológusok, geológusok mikrofosszíliák nyomában
Negyedik megállónk az egri-felnémeti mészkőbánya, Wettersteini Mészkő Formációja volt, ahol Velledits Felicitász a triász zátonyok életeseményeiről mesélt. A monumentális látványú Berva-völgyi kőfejtő több száz méter vastagságban tárja fel a ladin korú karbonátplatform sekély, árapályöv körüli üledékeit. Az állandó tengerszintváltozásnak köszönhetően megjelennek az árapály síkság feletti és alatti lagunáris kőzetek, valamint a lagunáris foltzátonyok kőzetei is. A nagyobb viharok gyakran besodorták a zátonyból, mészkő-homokdombokból az üledéket és fosszíliatöredékeket is. Az árapálysíkságot kétszer elöntötte a víz és kétszer szárazra is került, ezt a folyamatot kevés élőlény tolerálta, így meglehetősen kevés a fosszíliák mennyisége a kőfejtőben. További nehezítő tényező, hogy a mészkő kisfokú metamorfózist is szenvedett, mely átkristályosította a fosszíliatöredékeket.
A triászban a zátonyok fejlődése három részre tagolható. A kora triászban a zátonyokat mikrobák alkották, a triász későbbi szakaszában két határozottan elkülönülő zátonytípus jelenik meg: a Wettersteini és a Dachsteini zátonyok. Az ok, ami miatt diverzifikálni lehet a két típust, az a karni csapadékos esemény, amely 1-2 millió évig tartó esőzést hozott és a bekövetkező klímaváltozás a zátonyépítő fajokat is befolyásolta. Bizonyos mészszivacsok és korallok kihalnak és új fajok jelentek meg. A Dachsteini zátonyokban még a szivacsok uralkodnak, de már feltűnnek a korallok. A karni esemény hatással van a korall populációkra is, de a korallok is gyorsan kiheverik a karni eseményt és azt követően a korallok fajszáma megduplázódik. Mind a Berva-völgyi bányában, mind a Hór-völgyben talált mészszivacs a Wettersteini zátony tipikus ősmaradványa, ezért elmondhatjuk, hogy a Berva- és a Hór-völgy közötti mészkőblokk a Wettersteini zátonyok közé sorolható.
A kevés mikrofosszília mennyisége miatt nagy meghökkenést és értékes diszkussziót hozott a mészkőben kirajzolódó Megalodus átmetszetek, amely mérete alapján a rétegsor a rhaetibe sorolandó.
(6. ábra) Az új őslénytani adat a Bükk triász platform fejlődéstörténetének újraértelmezését is jelenti. A lelkes hallgatók az ELTÉ-re szállították további vizsgálatok és értelmezés céljából.
6. ábra: Megalodus átmetszetek az egri-felnémeti mészkőbányából. (Fotó: Dávid Árpád)
A terepi nap zárásaként a Sike Pincészetbe látogattunk el, ahol borkóstolóra nyílt lehetőség. 5 kiváló bort kóstolhattunk végig és közben Sike Tamás borász mesélt az egri történelmi szőlő vidékről, a borászatról és közben megtanított bennünket helyesen bort kóstolni.
Írta: Kereskényi Erika
Fotók: Vári Tamás Zsolt és Dávid Árpád