Bujáki Vár

7

13. század elején épült, 1666-ban felrobbantott várrom egy török mecset (1557-től 1593-ig török kézen) falainak a maradványaival.

Bujáki Vár - Birckenstein könyvéből

Buják vára Birckenstein geometriakönyvében (1686)

A 19. században többször foglalkozott a bujáki várral a sajtó, a Vasárnapi Újság 1864-es évfolyamában olvashatunk arról, milyen lehetett a vár a fénykorában:

"Legszebb környékkel kedveskedik a vár északi és nyugati része, mely meredeken hajol le az alatta elterülő, gazdag erdőségekkel szegélyzett, s a Buják-patak által keresztülszelt virányos völgybe. — A várral kapcsolatban terjeszkedik szét a helység fölött a Szent-Márton - hegyláncz, melynek darla (trachyt) kőzete roppant tömegekben zordonitja magas gerinczeit, nagy térségeket engedve sűrű erdőségeknek, s a falu fölötti oldallapjain a hasznos szőlőmivelésnek. A hegy tetején szemlélhető kőfalromokban a népmonda a hajdan itt honolt egyházvitézek (templariusok, kiket 1312-ben V-ik Kelemen pápa törölt el) zárdájának maradványait akarja fölismerni.
Hajdan a vár belsejében magas torony emelkedett, erős bástyákkal izmosítva, s több termet rejtve keblében. A tornyot mély árkolatok s magas kőfalak folyták körül. — Könnyebb járatú részén tágas kapu szolgált bejárásul, mely a bekövetkezett viharos időkben befalaztatván, nyugat felől egy ajtóval lőn fölváltva, mely a vár alapjánál jóval magasb helyzetben nyittatván meg, felvonóhiddal volt ellátva. — A vár termei kényelmes lakhelyül szolgáltak, s a még fönnálló egyik ablaktöredék szépen kifaragott csucsivei az ízléses építészet nyomait láttatják. A darlakövekből épült falak közé illesztett rózsaszínű téglák, az ékalaku kőlemezekből készített vár alatti boltozatok az elemek ezerféle viszontagságának kitéve, még máig is daczolnak a mindent megemésztő idő vasfogaival."

Buják vára 1864

A vár a 19. században (Vasárnapi Újság 1864.)

A vár délkeleti szárnyában lévő feneketlen, sziklába vájt kútjához több legendák is fűződnek. Az egyik szerint a vár egyik felügyelője a lányát férjhez akarta kényszeríteni, az beleugrott a kútba, majd a hegy lábánál lévő patakból minden sérülés nélkül jött elő. Egy másik legenda a kútba esett kacsákról ír, amelyek vígan úsztak ki a patakból. A kút azonban már a 19. század derekán sem volt látható, a Vasárnapi Újság így írt róla 1864-ben:

"... a kútnak is mintegy kilencztized része be van hányva kövekkel, földdel s egyéb tárgyakkal, miket a vár látogatói szoktak bedobálni, mintegy ösztönszerűleg járulván azon meggyilkolt ember tetemeinek befödéséhez, a kit egykor, midőn a szomszéd faluba 609 forintot vitt volna, néhány rablógyilkos bujáki lakos a feneketlennek tartott kútba vetett."

A vár 1552-ben került török kézre. Ali öt napi ostrom után éppen távozni készült a vár falai alól, amikor Kéressy Márton várparancsnok átadta a várat. Egészen 1593-ig volt török kézen a vár, amikor is Fülek ostroma után Pálffy Miklós és Teufenbach Kristóf csapatai Buják alá vonultak - és a törökök harc nélkül átadták nekik a várat. 1663-ban került újból török kézre az erődítmény.

A vár pusztulásáról így írt a Vasárnapi Újság:

"E közben a korponai, kékkői és gyarmathi várparancsnokok Buják kézrekeritése felől kezdének tanácskozni. Jól tudták, hogy csekély számú őrségeikkel ily erősséget, habár kevés ember védi is, megvíni nem lehet, — tehát hadi cselhez folyamodtak. Kiválaszták bátrabb hadfiaikat s néhány százan számos és sokféle színű zászlók alá sorakozva a várhoz közel eső magas Őrhegy alá vonultak. Utasítás szerint a csapatok számos zászlókkal a hegyet többször megkerülték, s hosszú és szakadatlan soraik által nagyszámú sereg szerepét játszták; — egy-egy zászlót tűztek itt-ott le, s néhány embert állitának melléje, színlelvén, mintha nagyobbszerű ostrom előmunkálataihoz készülnének. — A törökök a szemök előtt elvonuló keresztyén tábor szakadatlan sorait s különféle színű zászlóit látván; — miután a hegy túlsó oldalán megszólalt hadi-tárogatók és dobpörgések messziről közeledő zaját s a lelkes csapatok harczi riadásait hallák: a színlegest valónak hivén megrémültek, s a magyar követ által hódolásra folszólíttatván a várat szabad kivonulás megnyerése mellett föladták. Azonban a magyarok a vár által kincshalmazok birtokába vélvén juthatni, reményükben csatlakozva a törökök után rugaszkodtak, s a Csécse mellett utólérteket esküszegőleg egy lábig felkonczolták.
Murtazán aga, ez időszerinti hatvani parancsnok, a véres jelenetről értesülvén, vérboszút esküdött a bujáki őrség fejére, s még azon évi September hóban 3000 fegyveres-el indult a hitszegők ellen. A várparancsnok Berezeli János csak negyvenheted magával képezvén a várőrséget, a roppant ellentáborral szembeszállni nem bátorkodott, s az első felszólításra késznek nyilatkozott a vár átadására, ha társaival szabad elvonulást nyer. A visszatorlásról nem is álmodó parancsnok a várat jóhiszemüleg feladta, de midőn kisded táborával a várkapun kilépett, Murtazán emberei őt társaival együtt kegyetlenül lemészárolták.
Azonban maga Murtazán is sokkal komolyabbnak ítélvén a vérboszut, hogy sem az álnokul elejtett vár békés birtokában maradhatna, — miután egy éjen át eléggé ostorozta őt bűnös öntudata, hajnalban a várt odahagyta, kárörömmel tekintvén vissza a lángokba boritott erősség pusztulására."

A vár már a 19. században is teli volt tövisbokrokkal, így nehéz volt a megtekintése. Ma is hasonló látvány fogadja az ide látogatókat.

Kapcsolódó