7
Budapesttől 140 km-re található kontinensünk egyik legösszetettebb és látványosan kiépített ősmaradvány lelőhelye, az 510 hektáros Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület. Az 1944-ben védetté nyilvánított világhírű természetvédelmi terület földtani örökségünk gyöngyszeme, egy 20 millió évvel ezelőtti vulkáni katasztrófa által elpusztított ősvilág páratlan gazdagságú lelőhelye. 1995-ben, az összeurópai természeti örökség részének nyilvánították, Európa Diplomával tüntették ki. 2007-ben a terület világszínvonalú interpretációs eszközökkel gazdagodott; a nagyközönség előtt megnyitotta kapuit az Ősfenyő Belépő fogadóépület. A 4D Motion Theatre szimulációs teremben a vulkánkitörés által elpusztított hajdani élőhelyet, és az akkor élt ősállatokat bemutató hiteles, s egyben látványos térhatású, digitális animáció tekinthető meg. Az épület mellett láthatók azok a 8 millió éves mammutfenyő törzsek, amelyeket a bükkábrányi bányában találtak és szállítottak ide 2007. őszén.
A terület tanösvény-hálózata a geológiai tanösvényhez illeszkedő Geológiai, kőzetparki, biológiai és a kőszikla ösvényekből épül fel.
A természetvédelmi terület fogadóépülete Ipolytarnóctól 1,5 km-re, keletre található.
Az Európa Tanács által 1995-ben Európa Diplomával kitüntetett természetvédelmi terület – geológiai-paleontológiai bemutatóhely – tanösvény-hálózatát a szabadon látogatható 700 m hosszú kőzetpark (N-1/b), a 6 km összhosszúságú biológiai tanösvény (N-1/c), valamint a nyitvatartási időn belül belépőjeggyel és vezetővel látogatható 800 m hosszú, földtani-őslénytani ismereteket nyújtó Borókás-árok Geológiai Tanösvény (N-1/a) alkotja: több mint 40 tájékoztatótábla és 30 növényfaj nevét ismertető kisebb tábla segíti az önálló ismeretszerzést.
A Borókás-árok Tanösvényen a 24-23 millió évvel ezelőtti üledékes kőzetek feltárását (glaukonitos homok és homokkőtétegek), a csarnoképületben a miocén folyópart itató- és gázlóhelyének megkövesedett felszínét, a homokkőpadon párosujjú patások, ragadozók, ősorrszarvúak, madarak lábnyomait, a védőpince épületében a Kubinyi Ferenc által 1838-ban felfedezett 46 m hosszú ősfenyő (Pinuxylon tarnocziense) maradványát, a nagycsarnokban egy kiállítást, mellette az első lábnyomos homokkőfelszínt tekinthetjük meg – szakvezető segítségével.
