Özönfajok 1. - Hódító idegenek a természetben

Özönfajok 1. - Hódító idegenek a természetben

A növények és állatok vándorlása, új területekre való eljutása természetes folyamat, ami alapvetően lassan zajlik. A növények helyváltoztatását, a magok terjedését leginkább a szél és a víz segíti, és hosszú idő kell ahhoz, hogy távoli területekre is eljussanak. Az állatok már jóval mozgékonyabbak, ám köztük is találunk olyanokat, amik a maguk erejéből csak rövid távolságot tudnak megtenni. Az egyes élőlények terjedését a különböző földrajzi adottságokból eredő természetes akadályok (például hegyláncok, óceánok) is korlátozzák. Aztán jött az ember…


Minden csak nézőpont kérdése – a patakok fenéklépcsői számos vízi állat terjedését korlátozzák. Ez akár jó hír is lehetne az özönfajok elleni védekezésben, de hátrányosan érinti az őshonos élőlényeket is.


A közlekedés és a szállítás fejlődésével azonban megváltozott a helyzet. Az ókori kereskedők fűszereket és egyéb luxuscikkeket szállító karavánjai még nem gyakoroltak jelentősebb hatást az európai élővilágra, Amerika 15. század végi felfedezése viszont már gyökeres változást hozott: a távoli földrészről számos különleges, egzotikus növényt és állatot hoztak magukkal a hajósok. Némelyik a kereskedelem segítségével Európa szinte minden zugába eljutott. Így került hazánkba a ma közismert zöldségnövények jelentős része: például a paprika, a paradicsom, a burgonya vagy a bab, de szintén az újvilág felfedezőinek „köszönhetjük” a pulyka hazai meghonosodását. A hasznos vendégek mellett az évszázadok során sok más növény- és állatfaj is érkezett. Egy részük „potyautasként”, míg mások emberi szándék eredményeként kerültek új hazájukba. Ma pedig, amikor szinte egy szempillantás alatt eljuthatunk a világ egyik végéből a másikba, a nemzetközi kereskedelem különösen kedvező feltételeket nyújt az élőlények terjedéséhez. Úgy is fogalmazhatunk: mára csaknem teljesen leomlottak a határok a fajok terjedése előtt.


Idegenhonos=inváziós?

Nem minden idegen földrészről származó faj jelent veszélyt a hazai élővilágra nézve. A megfelelő feltételek hiányában többségük egyszerűen elpusztul, nem tud tartósan megtelepedni, más fajok viszont gond nélkül beilleszkednek az őshonos környezetbe. Főként azokkal az élőlényekkel van gond, melyek új hazájukban tömeges szaporodásra képesek, és nagy számuk miatt az életközösségek uralkodó tagjaivá válnak. További kockázatot jelentenek azok a fajok, melyek valamilyen betegséget terjesztenek: az őshonos, rokon fajok akár teljes kipusztulását is okozhatják.


A cifrarák megjelenése a hazai vizekben különösen aggasztó, ugyanis a rákpestis nevű betegség hordozója. Őshonos rákjaink, a folyami-, a kövi- és a kecskerák különösen érzékenyek erre a gombabetegségre, létszámuk jelentősen megfogyatkozott a cifrarák betelepítése óta.

A látvány szinte már természetes: az Észak-Amerikából származó fehér akác a 18. században érkezett Magyarországra. Eredetileg az alföldi homokvidék megkötésére telepítették, de ma már az ország egész területén megtalálható. Gyors és erőteljes növekedése miatt kiszorít minden más fafajt, ezért a védett területeken nem kívánatos a jelenléte. Más őshonos erdőkkel összehasonlítva élővilága sokkal szegényebb.


Nem minden jövevény jelent problémát: a tiszta vizű bányatavakban megtalálható édesvízi medúza jól beilleszkedett az életközösségbe. (Forrás: Wikimedia Commons, licensz: CC BY-SA 2.5)


Szomorú példák a múltból

Az özönfajok problémája nem újkeletű: egyes kutatók már több mint száz éve is felhívták a figyelmet az agresszívan terjedő jövevények veszélyére. A témában először 1768-ban jelent meg tudományos dolgozat Johan Flygare tollából – aki egyékbént a híres svéd botanikus, Carl Linné tanítványa volt. Az alábbi példák arra mutatnak rá, hogy az özönfajok problémája nem csupán európai kérdés: természetes környezetükből kikerülő fajok a világ más pontjain, távoli földrészeken akár súlyos gondokat is okozhatnak az életközösségekben.

Az üregi nyulat étkezés és vadászat céljából telepítették be Ausztráliába a 19. század folyamán. Természetes ellenség híján néhány évtized alatt az egész kontinensen elszaporodott. (Forrás: Wikimedia Commons, licensz: CC BY 3.0)

A füves területek lelegelésével nem csak a védett növényfajokat károsítja, de elősegíti a talajpusztulást is, hosszú távon pedig veszélybe sodorja a gyepekhez és cserjésekhez kötődő élővilág fennmaradását. Ausztráliában ma helyenként ilyen kerítéssel védekeznek az üregi nyulak ellen. (Forrás: Wikimedia Commons, licensz: CC BY-SA 4.0)


A Stephens-szigeti álfakusz állományát valószínűleg egyetlen házimacska pusztította ki. A fajt a felfedezést követő évben már kihaltnak nyilvánították. (Forrás: Wikimedia Commons)

A szabadon kóborló macskák valamennyi földrészen tizedelik a madarakat, azonban különösen nagy pusztítást végeznek az említett álfakuszhoz hasonló, röpképtelen madarak körében. (Forrás: themeateater.com, America’s war on feral cats)


Veszélyes jövevények a küszöbön

Számos olyan özönfajról tudunk, ami ugyan Magyarországon még nem jelent meg, ám Európa más részein már komoly gondot okoz. A hazai természetvédelem fontos feladata, hogy lehetőség szerint megakadályozza ezen élőlények megtelepedését, illetve észlelésüket követően minél hamarabb lépéseket tegyen a további terjedés megakadályozására.

Az új, veszélyes jövevények között növényeket és állatokat egyaránt találunk. Különösen szembeötlő az emberi felelősség az alábbi élőlények esetében: a sárga lápbuzogány dísznövényként került Európába, majd később a kertekből kivadulva megkezdte „hódító karrierjét” a vizes élőhelyeken. A díszállattartás számlájára írható az észak-amerikai mókusfélék (például a szürke mókus) természetben történő megtelepedése is. A probléma nagyságát jól mutatja, hogy Angliában 100 év alatt szinte teljesen eltűnt az őshonos vörös mókus állománya a betelepített szürke mókusok elszaporodása miatt.


Mit tehet a természetvédelem?

A már meghonosodott, széles körben elterjedt özönfajok kiirtása lehetetlen feladatnak tűnik. A természetvédelmi erőfeszítések az ilyen fajok esetében arra irányulnak, hogy megakadályozzák bejutásukat, további terjedésüket az értékes, védett területeken. Sokkal könnyebb fellépni az új hódítókkal szemben: a problémát időben észlelve még kordában tartható egy-egy jövevényfaj. Mivel az özönfajok problémája nem csupán a szakembereket, hanem mindannyiunkat érint, ezért fontos, hogy valamennyien tisztában legyünk ezzel a jelenséggel. A sikeres védekezés feltétele, hogy az emberek minél szélesebb körben megismerjék az inváziós fajokkal kapcsolatos veszélyeket.

A behurcolt fajokra ma már nem csak mint egzotikumokra, hasznot hozó élőlényekre, hanem akár egész természeti rendszereket veszélyeztető kártevőkre kell tekintenünk!

Összehangolt támadás: harlekinkaticák az őshonos hétpettyes katicabogárral szemben. (A grafika forrása: termeszetvedelem.hu)


Játékos tudáspróba

Ha szeretnéd próbára tenni tudásodat, töltsd ki a feladatlapot. További, témához kapcsolódó játékos feladatokat találsz itt:


Beszédes özönnövények


Jövevények régen és ma


Kapcsolódó

2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022.08.23. 15:40
Ipolytarnoc; Unser Aufenthalt im Nirgendwo[26.5.2022- 5.6.2022.; 28.6.2022.-7.7.2022]Während unseres Freiwilligendienstes wohnten wir insgesamt einen Monat in Ipolytarnóc, einmal Anfang Juni und einmal Anfang Juli. Das Visitorcenter gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark wird aber vom Direktorat mitverwaltet. Wir wohnten in einem der Gästehäuser am Waldrand und hatten immer mal wieder pelzigen Besuch durch den dort lebenden Kater. Unsere Arbeit war etwas anders als im Direktorat, wir saßen nicht im Büro sondern waren meist draußen unterwegs. Bevor wir nach Ipolytarnóc fuhren gab uns Balázs Excel Tabellen über verschiedene Wanderpfade rund um Ipolytarnóc. Unsere Aufgabe war die Pfade abzulaufen, die Infotafeln mit einem GPS-Gerät zu markieren und alles mit Fotos festzuhalten. Anschließend trugen wir alle Auffälligkeiten in den Tabellen zusammen. Eine weitere unserer Aufgaben war etwas sehr besonderes, Ipolytarnóc ist für seine Fülle und Qualität an Fossilien bekannt und noch ist längst nicht alles freigelegt. Wir durften die Ausgrabungen weiterführen und uns selbst als Archäologen versuchen. Die Arbeit machte viel Spaß aber natürlich war auch die Umgebung traumhaft schön. Unsere Unterkunft befand sich mitten im Wald, was wir durch kleine Ausflüge und Spaziergänge nutzen Während unseres zweiten Aufenthaltes fand die Reevaluation statt, mehr dazu können sie im Blogeintrag „Hoher Besuch in Ungarn“ lesen.
Tovább olvasom
3 Eine Tour zum Virgin-Forest in Szilvásvárad / A guided tour into the Virgin Forest in Szilvásvárad

3 Eine Tour zum Virgin-Forest in Szilvásvárad / A guided tour into the Virgin Forest in Szilvásvárad

2023.04.19. 14:15
MareiAn einem Samstagmorgen, dem 22. Oktober 2022, ging es früh los, um an einer ganz besonderen Wanderung teilnehmen zu können. Mit etwa dreißig Personen machten wir uns von Répáshuta zu Fuß auf den Weg zum sogenannten „Virgin-Forest“. Das bedeutet konkret, dass dieser Wald beziehungsweise ein bestimmtes Waldgebiet seit einer Zeitspanne von mehreren hundert Jahren nicht von Menschen berührt wurde. Dieses „nicht-Berühren“ ist natürlich nicht wortwörtlich zu nehmen, sondern meint, dass seit besagter Zeitspanne kein Mensch in das Wachstum und die Entwicklung dieses Waldgebietes eingegriffen hat. Die besondere Bedeutung eines Virgin-Forests liegt nicht nur in der Unberührtheit, sondern auch in der damit einhergehenden hohen Biodiversität. Nicht nur die Pflanzen selbst sind teilweise stark geschützt und selten, sie bieten auch Lebensraum für viele seltene tierische Spezies. Daher darf der Virgin-Forest im Bükk-Nationalpark nur auf speziellen Touren betreten werden, die von Ranger:innen geleitet werden, und ist zudem mit Schildern ausgewiesen sowie eingezäunt.Begleitet haben uns auf dieser Wanderung auch zwei weitere UNESCO-Naturfreiwillige aus dem Kiskunság Nationalpark, die dabei nicht nur den Virgin-Forest, sondern auch die Waldgebiete von Répáshuta, Nagyvisnyó und Felsőtárkány kennenlernen konnten. Besonders eindrucksvoll waren Karstformationen wie die Dolinen und der unterschiedlich geschichtete, für den Bükk charakteristische Kalkstein, auf die uns der Ranger Attila Bartha hinwies. Anschließend ging es für uns noch auf die sogenannte „Jüdische Wiese“. Diese erhielt ihren Namen durch ihren früheren jüdischen Besitzer und die ursprüngliche Nutzung als Marktplatz, auf dem vor allem viele jüdische Personen ihre Produkte angeboten haben. Heute ist diese Wiese ein strenges Naturschutzgebiet, das Besucher:innen auf eigene Faust betreten dürfen. Nach mehreren Stunden spannender Wanderung überraschte uns der Regen glücklicherweise erst auf den letzten Metern.
Tovább olvasom