Özönfajok 1. - Hódító idegenek a természetben

Özönfajok 1. - Hódító idegenek a természetben

A növények és állatok vándorlása, új területekre való eljutása természetes folyamat, ami alapvetően lassan zajlik. A növények helyváltoztatását, a magok terjedését leginkább a szél és a víz segíti, és hosszú idő kell ahhoz, hogy távoli területekre is eljussanak. Az állatok már jóval mozgékonyabbak, ám köztük is találunk olyanokat, amik a maguk erejéből csak rövid távolságot tudnak megtenni. Az egyes élőlények terjedését a különböző földrajzi adottságokból eredő természetes akadályok (például hegyláncok, óceánok) is korlátozzák. Aztán jött az ember…


Minden csak nézőpont kérdése – a patakok fenéklépcsői számos vízi állat terjedését korlátozzák. Ez akár jó hír is lehetne az özönfajok elleni védekezésben, de hátrányosan érinti az őshonos élőlényeket is.


A közlekedés és a szállítás fejlődésével azonban megváltozott a helyzet. Az ókori kereskedők fűszereket és egyéb luxuscikkeket szállító karavánjai még nem gyakoroltak jelentősebb hatást az európai élővilágra, Amerika 15. század végi felfedezése viszont már gyökeres változást hozott: a távoli földrészről számos különleges, egzotikus növényt és állatot hoztak magukkal a hajósok. Némelyik a kereskedelem segítségével Európa szinte minden zugába eljutott. Így került hazánkba a ma közismert zöldségnövények jelentős része: például a paprika, a paradicsom, a burgonya vagy a bab, de szintén az újvilág felfedezőinek „köszönhetjük” a pulyka hazai meghonosodását. A hasznos vendégek mellett az évszázadok során sok más növény- és állatfaj is érkezett. Egy részük „potyautasként”, míg mások emberi szándék eredményeként kerültek új hazájukba. Ma pedig, amikor szinte egy szempillantás alatt eljuthatunk a világ egyik végéből a másikba, a nemzetközi kereskedelem különösen kedvező feltételeket nyújt az élőlények terjedéséhez. Úgy is fogalmazhatunk: mára csaknem teljesen leomlottak a határok a fajok terjedése előtt.


Idegenhonos=inváziós?

Nem minden idegen földrészről származó faj jelent veszélyt a hazai élővilágra nézve. A megfelelő feltételek hiányában többségük egyszerűen elpusztul, nem tud tartósan megtelepedni, más fajok viszont gond nélkül beilleszkednek az őshonos környezetbe. Főként azokkal az élőlényekkel van gond, melyek új hazájukban tömeges szaporodásra képesek, és nagy számuk miatt az életközösségek uralkodó tagjaivá válnak. További kockázatot jelentenek azok a fajok, melyek valamilyen betegséget terjesztenek: az őshonos, rokon fajok akár teljes kipusztulását is okozhatják.


A cifrarák megjelenése a hazai vizekben különösen aggasztó, ugyanis a rákpestis nevű betegség hordozója. Őshonos rákjaink, a folyami-, a kövi- és a kecskerák különösen érzékenyek erre a gombabetegségre, létszámuk jelentősen megfogyatkozott a cifrarák betelepítése óta.

A látvány szinte már természetes: az Észak-Amerikából származó fehér akác a 18. században érkezett Magyarországra. Eredetileg az alföldi homokvidék megkötésére telepítették, de ma már az ország egész területén megtalálható. Gyors és erőteljes növekedése miatt kiszorít minden más fafajt, ezért a védett területeken nem kívánatos a jelenléte. Más őshonos erdőkkel összehasonlítva élővilága sokkal szegényebb.


Nem minden jövevény jelent problémát: a tiszta vizű bányatavakban megtalálható édesvízi medúza jól beilleszkedett az életközösségbe. (Forrás: Wikimedia Commons, licensz: CC BY-SA 2.5)


Szomorú példák a múltból

Az özönfajok problémája nem újkeletű: egyes kutatók már több mint száz éve is felhívták a figyelmet az agresszívan terjedő jövevények veszélyére. A témában először 1768-ban jelent meg tudományos dolgozat Johan Flygare tollából – aki egyékbént a híres svéd botanikus, Carl Linné tanítványa volt. Az alábbi példák arra mutatnak rá, hogy az özönfajok problémája nem csupán európai kérdés: természetes környezetükből kikerülő fajok a világ más pontjain, távoli földrészeken akár súlyos gondokat is okozhatnak az életközösségekben.

Az üregi nyulat étkezés és vadászat céljából telepítették be Ausztráliába a 19. század folyamán. Természetes ellenség híján néhány évtized alatt az egész kontinensen elszaporodott. (Forrás: Wikimedia Commons, licensz: CC BY 3.0)

A füves területek lelegelésével nem csak a védett növényfajokat károsítja, de elősegíti a talajpusztulást is, hosszú távon pedig veszélybe sodorja a gyepekhez és cserjésekhez kötődő élővilág fennmaradását. Ausztráliában ma helyenként ilyen kerítéssel védekeznek az üregi nyulak ellen. (Forrás: Wikimedia Commons, licensz: CC BY-SA 4.0)


A Stephens-szigeti álfakusz állományát valószínűleg egyetlen házimacska pusztította ki. A fajt a felfedezést követő évben már kihaltnak nyilvánították. (Forrás: Wikimedia Commons)

A szabadon kóborló macskák valamennyi földrészen tizedelik a madarakat, azonban különösen nagy pusztítást végeznek az említett álfakuszhoz hasonló, röpképtelen madarak körében. (Forrás: themeateater.com, America’s war on feral cats)


Veszélyes jövevények a küszöbön

Számos olyan özönfajról tudunk, ami ugyan Magyarországon még nem jelent meg, ám Európa más részein már komoly gondot okoz. A hazai természetvédelem fontos feladata, hogy lehetőség szerint megakadályozza ezen élőlények megtelepedését, illetve észlelésüket követően minél hamarabb lépéseket tegyen a további terjedés megakadályozására.

Az új, veszélyes jövevények között növényeket és állatokat egyaránt találunk. Különösen szembeötlő az emberi felelősség az alábbi élőlények esetében: a sárga lápbuzogány dísznövényként került Európába, majd később a kertekből kivadulva megkezdte „hódító karrierjét” a vizes élőhelyeken. A díszállattartás számlájára írható az észak-amerikai mókusfélék (például a szürke mókus) természetben történő megtelepedése is. A probléma nagyságát jól mutatja, hogy Angliában 100 év alatt szinte teljesen eltűnt az őshonos vörös mókus állománya a betelepített szürke mókusok elszaporodása miatt.


Mit tehet a természetvédelem?

A már meghonosodott, széles körben elterjedt özönfajok kiirtása lehetetlen feladatnak tűnik. A természetvédelmi erőfeszítések az ilyen fajok esetében arra irányulnak, hogy megakadályozzák bejutásukat, további terjedésüket az értékes, védett területeken. Sokkal könnyebb fellépni az új hódítókkal szemben: a problémát időben észlelve még kordában tartható egy-egy jövevényfaj. Mivel az özönfajok problémája nem csupán a szakembereket, hanem mindannyiunkat érint, ezért fontos, hogy valamennyien tisztában legyünk ezzel a jelenséggel. A sikeres védekezés feltétele, hogy az emberek minél szélesebb körben megismerjék az inváziós fajokkal kapcsolatos veszélyeket.

A behurcolt fajokra ma már nem csak mint egzotikumokra, hasznot hozó élőlényekre, hanem akár egész természeti rendszereket veszélyeztető kártevőkre kell tekintenünk!

Összehangolt támadás: harlekinkaticák az őshonos hétpettyes katicabogárral szemben. (A grafika forrása: termeszetvedelem.hu)


Játékos tudáspróba

Ha szeretnéd próbára tenni tudásodat, töltsd ki a feladatlapot. További, témához kapcsolódó játékos feladatokat találsz itt:


Beszédes özönnövények


Jövevények régen és ma


Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom