A könnyen felmelegedő kisvizek, a tiszta patakok, a sekély, vízinövényekkel szegélyezett tavak számos rovar számára biztosítanak szaporodóhelyet. E fajok közös jellemzője, hogy lárváik az átalakulást megelőzően rövidebb-hosszabb ideig vízi életmódot folytatnak.
Mennyi ideig tart a kérészélet?
A tiszavirág nevet viselő rovar a hazai kérészek legismertebb képviselője. Kifejlett példányai, az imágók mindössze 1-2 napig élnek, és ez idő alatt gondoskodnak a fajfenntartásról, azaz a szaporodásról. A kérészek fejlődése azonban ennél jóval hosszabb időt vesz igénybe: életük nagy részét lárvaállapotban töltik, ami fajtól függően néhány hónapot, de akár 3 évet is jelenthet.
A kérészlárva a potroh oldalán elhelyezkedő kopoltyúk segítségével lélegzik. (Szerző: dr. Kriska György, licenc: CC-BY-NC-SA-4.0)
Amikor virágzik a folyó
A kérészek átalakulása nyár elején szinte egy időben, tömegesen következik be, amit a köznyelv tiszavirágzás vagy dunavirágzás névvel illet – a két legismertebb kérészfaj, a tiszavirág és a dunavirág nevére utalva. A kérészek fontos szerepet töltenek be a vízi táplálékláncban. A rajzást követően elpusztult, vízbe eső imágók főleg a halak és madarak számára jelentenek táplálékot. A lárvákat szívesen fogyasztják egyes kétéltűek és ragadozó rovarok, például a szitakötőlárvák, csíkbogarak. Mivel a kérészek kizárólag tiszta, szennyezéstől mentes vizekben fordulnak elő, jelenlétük sokat elárul a kutatók számára a vízfolyás tisztaságáról.
Kérész egy tiszta vizű hegyi patakban. Ezek az apró rovarok a vizek természetességi állapotának jelzői. Számuk, fajgazdagságuk a víz tisztaságát mutatja. (Forrás: orszagalbum.hu)
Egy modern probléma: a fényszennyezés
A kérészek rajzása többnyire szürkületkor kezdődik, az imágók a vízről visszaverődő fény alapján tájékozódnak. Az utak aszfaltburkolata hasonlóképpen veri vissza a fényt, mint a vízfelszín, így a közvilágítás okozta fényszennyezéssel együtt ez a jelenség többezer kérész pusztulását okozza. A megtévesztett rovarok ugyanis víz helyett az aszfalt felszínére akarnak petézni, amely az utódok sorsát is megpecsételi...
A közvilágítás helyenként halálos csapdát jelent a kérészek számára. (Fotó: Rácz Gergő)
A félelmetes szitakötőlárva
Az elegánsan repülő szitakötők lárvái szintén a vízben kezdik meg életüket. Kezdettől fogva ragadozó életmódot folytatnak, az ún. fogóálarc segítségével szerzik meg zsákmányukat. Kisebb rovarlárvák, halivadékok, ebihalak egyaránt szerepelnek az étlapjukon. Többnyire lesből vadásznak, és kizárólag mogzó állatokat veszik célba.
A kiölthető fogóálarc segítségével a szitakötők akár az 1 cm-nél messzebb lévő zsákmányra is le tudnak csapni anélkül, hogy megmozdulnának. (Forrás: wired.com)
Legjobb védekezés: a támadás
Félelmetes megjelenésük ellenére a szitakötőlárváknak is szép számmal vannak ellenségeik: főleg a halak és a nagyobb méretű ragadozó rovarok zsákmányolják őket. A kisszitakötők karcsú, törékeny lárvái igyekeznek jól elrejtőzni a víz alatti növényzetben, ami rejtőszínüknek köszönhetően többnyire sikerül is. A nagyszitakötők lárvái már harciasabbak: potrohvégi tüskéiket felmeresztve próbálják elriasztani a támadót, ha kell, „bevetik” a fogóálarcukat is. Ha ez sem használ, végül menekülőre fogják.
Ez a „víziszörny” a sebes karcsúacsa lárvája. (Fotó: Bócsó Anita)
Kibújok a bőrömből!
A kérészekhez hasonlóan a szitakötők lárvái is hosszabb időn át (1-2 évig) fejlődnek a vízben, melynek során többször vedlenek. Az utolsó vedlés a szárazföldön megy végbe. A lárva rendszerint egy vízparti növény levelére felkapaszkodva bújik ki a szűkké vált lárvabőrből.
A szitakötők fejlődéséből hiányzik a bábállapot. Az elhagyott lárvabőr arról tanúskodik, hogy megtörtént az átváltozás. (Fotó: Balázs Attila)
Frissen átalakult szitakötő. Színei ilyenkor még halványabbak, és a szárnyait is meg kell szárítani, mielőtt a levegőbe emelkedhetne. A képen a harántsávos katonaszitakötő (Sympetrum striolatum) nősténye látható. (Fotó: Bócsó Anita)
A vizek védelmének fontossága
A szitakötők a kisvizektől, mocsaraktól kezdve a patakokon át a nagyobb folyókig sokféle élőhelyen előfordulnak. Egyes fajok igen érzékenyek a vízi környezet megváltozására: a meder kotrása, a növények eltávolítása, a vízbe került szennyeződések, a vizes élőhelyek lecsapolása mind kedvezőtlenül hatnak ezekre a rovarokra.
Talán meglepő, de ez is egy szitakötő-élőhely. (Fotó: Molnár Márton)
A képen látható sötét hegyiszitakötő (Cordulegaster bidentata) a hegyvidéki patakok forrásközeli szakaszain él. Sok más tényező mellett az erdészeti beavatkozások, tarvágások is veszélyeztetik a faj fennmaradását. (Fotó: Urbán László)
A szitakötők és a klímaváltozás
Az éghajlat felmelegedése szintén rosszul érinti a szitakötőket, hiszen egyedfejlődésükhöz szükség van a vízi környezetre. Az élőhelyek kiszáradása, eltűnése miatt mára több fajuk Európa-szerte ritka, veszélyeztetett.
A klímaváltozás hatása egyre kézzelfoghatóbb: már Észak-Magyarországon is megjelent a mediterrán légivadász. (Fotó: Lantos István)
Játékos tudáspróba
Ha szeretnéd próbára tenni tudásodat, töltsd ki a feladatlapot. További, témához kapcsolódó játékos feladatokat találsz itt:
