Nagy-kő (homokkősziklafal, Bükkszenterzsébet)

Kérjük görgess

Kérjük görgessen
A Heves-Borsodi-dombságot felépítő oligocén - alsó-miocén kori, jól átvilágított, erősen mozgatott vizű sekélytengerben képződött üledék építi fel a bükkszenterzsébeti Nagy-kő homokkő sziklafalát. A part közeli sekély tengerbe a folyók nagy mennyiségű üledéket – homokot, kavicsot – szállítottak. A behordott anyagot a vízfolyások és a tengeráramlás áthalmozta, ez okozta a kőzet sziklafalon is látható keresztrétegzettségét. A sekély tengerpartokon nagyméretű, vastaghéjú kagylók éltek, melyek ellen tudtak állni az intenzív áramlásnak. A vastag homokkő összletet a szerkezeti mozgások feldarabolták és a magasba emelték. A felszínre került homokkövet az éghajlati hatások pusztították, alakították tovább. A bükkszenterzsébeti Nagy-kő messziről szembeötlő meredek homokkő dombját a csapadék, a szél és a hőmérséklet ingadozás okozta felszíni mállás alakította, formálta mai alakjára. A Nagy-kő déli, délkeleti oldalát 250 m hosszan, ívelő vonalban hatalmas, 60-80 m magas, közel függőleges sziklafal határolja, de a keleti és nyugati oldala is igen meredek. A Nagy-kő tetején egykor földvár állt, melynek maradványai ma is megfigyelhetők. A nyereg magasságában 82 m hosszan követhető egy alacsony, ma már mindössze 10-20 cm magas, 1 m széles földsánc. A sánc és a hozzá csatlakozó peremek jól körülhatárolják az egykori telepet, melyet a hegy fekvése és az erődítmény jellege alapján a késő bronzkori, Kyjatice kultúrába (i.e. 12. sz. – 7. sz.) tartozó erődített telepek közé sorolnak.

Kapcsolódó