Bán-völgy

Kérjük görgess

Kérjük görgessen
Agyagpala térszínből hátravágódó, fennsíkról lefutó völgy. A Nekézseny – Dédestapolcsány közötti országút D-i szomszédságában működött kőfejtő 5-7 m vastag, bükki kavicsokból álló rétegsora azt bizonyítja, hogy a Bán-völgy az ottnangi-kárpáti korszakban még nem választotta szét a Bükköt és az Upponyi-hegységet. Az Upponyi-hegység a Bán-völgy kialakulása előtt a Bükk északi hegylábfelszínének folytatása lehetett. A Bán-völgy felső szakaszán karbon kori Szilvásváradi Formációba tartozó sötétszürke palás aleuritot, palás agyagkövet sima elválása miatt tetőfedő palának fejtették. Az államalapítás után a Bükk-vidéken alakult ki az ország egyik legjelentősebb vastermelő központja. A Bán-patak környékét is érintő vasiparról régészeti emlékek tanúskodnak. Upponyban a Pipis-dombon Árpád-kori vasolvasztó kemencét találtak, Dédes területén az 1247. évi határjárásban működő vasércbányáról esik szó. Régészeti feltárások szerint az itteni vasércbányászat a 12.-13. században megszűnt. a 18. században Fazola Henrik indította újra a Bükk-környéki vasérckutatást- és termelést, majd 1778 táján az egri görög és szerb kereskedők társulata a Dédesen és Tapolcsányon átfolyó Bán-patakra vasolvasztót és több vashámort építettek, melyek 1872 után szűntek meg.

Kapcsolódó