Méltósággal viselt, hosszan tartó súlyos betegségben 2026. március 26-án elhunyt Varga Ferenc, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság egykori igazgatója. Alábbi írásunkban rá emlékezünk.
Varga Ferenc 1954. július 29-én Békésen, a Durkó utcában született. Különleges környezet volt ez, hiszen szülőháza ma már a település tájháza. A természet megismerésének vágya hozzátartozott ifjúságához. A Körös-parti gyerekkor és Fekete István könyvei örökre meghatározták az életét: innen eredt a természet iránti alázatos tisztelete, szeretete, ami végig kísérte egész életét. Büszkén mesélte mindig, hogy kisfiúként ő volt a legbátrabb: ő úszta át elsőként tavasszal és utoljára ősszel a jéghideg folyót.
Biológia-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát 1978-ban szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Később a gödöllői Agrártudományi Egyetemen mezőgazdasági környezetvédelmi mérnöki képesítést is szerzett 1990-ben.
Kiváló felkészültségének köszönhetően az egyetem elvégzése után 1978-1981 között a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetében (Pécs) tudományos ösztöndíjas gyakornokként, majd tudományos segédmunkatársként dolgozott. Az intézet fő kutatási programjai mellett több természet-, környezet- és tájvédelmi projektben részt vett (Ökológiai kockázatelemzés a Villányi-hegység területén, a Déldunántúli Régió Környezetvédelmi-Területfejlesztési fő program).
Akkor még az Országos Természetvédelmi Hivatalhoz tartozó Bükki Nemzeti Park Igazgatóságra, a nemzeti park alapítása után kicsivel több mint négy évvel, 1981. augusztus 16-án került, mint geológiai felügyelő, később barlangtani és vízügyi felügyelő. A Bükki Nemzeti Park, mint Magyarország karsztformákban és karsztjelenségekben, védett és fokozottan védett barlangokban leggazdagabb területének felügyeletét látta el. Beruházási és üzemeltetési tapasztalatokra az idegenforgalmi barlangoknak (a lillafüredi Szent István- és Anna-barlangok, az aggteleki Baradla-barlang) a B.-A.-Z. Megyei Idegenforgalmi Hivataltól nemzetipark-igazgatósági kezelésbe történt átvételével (1983) és felújítási munkáinak megindításával tett szert. Az Aggteleki Nemzeti Park létrehozásáig az Aggteleki Tájvédelmi Körzet ilyen irányú szakfelügyeletét is ellátta. Az újabb területek (Tájvédelmi Körzetek) védetté nyilvánításával – melyek szakterületi előkészítésében részt vett, területileg is bővülő munkakörben – a földtani természetvédelmi feladatok mellett szélesebb körű természetvédelmi szervezői és irányítói munkát végzett (szakmai koncepciók kidolgozása, természetvédelmi kezelési, fenntartási munkák tervezése, végrehajtása stb.).
Barátokkal (Balról: Varga Ferenc, Kollár József, Ács József)
Kép forrása: BNPI archív
A rendszerváltás pillanataiban, 1989. október 1-étől természetvédelmi osztályvezetőként a szakmai felügyelők munkáját, a védett területek kutatási programjainak a védetté nyilvánítási eljárásoknak, valamint a regionális és tájrendezési tervek és kezelési terveinek elkészítését irányította, illetve végezte.
Mondhatni, a társadalmi átalakulás legnehezebb időszakában, 1991 áprilisától az Igazgatóság főmérnöki munkakörét töltötte be. A Természetvédelmi Osztály irányítása mellett feladata volt a kapcsolattartás a természetvédelmi társadalmi szervezetekkel, az Igazgatóság fejlesztési, beruházási és fenntartási terveinek kidolgozása, felügyelete és a pénzügyi-gazdasági osztállyal együtt végrehajtása, a bemutató-kiállító, információs és fogadóközpontok, az idegenforgalmi barlangok, természetvédelmi oktatóközpont stb. üzemeltetésének irányítása.
1992. február 23-ától igazgatóhelyettesi munkakörben dolgozott. A korábbi feladatok mellett irányította és felügyelte az Igazgatóság elsőfokú hatósági és szakhatósági munkáját, a kárpótlási és szövetkezeti átalakulási törvényekből adódó feladatokat.
Az 1977-ben alapított Bükki Nemzeti Parknak – a két alföldi létre jötte után –, mint az első erdős nemzeti parknak első két igazgatója erdőmérnök volt. Varga Ferenc volt az első olyan igazgató, aki nem erdészeti szakirányból érkezett: 1992. december 1-jei hatállyal látta el az igazgatói feladatokat. Pályája csúcsán legjobb szaktudása és lelkiismerete szerint végezte a még nem letisztult társadalmi környezetben a természetvédelem általa szent ügynek tekintett akkor (is) meglehetősen nehéz feladatait. Igazgatósága alatt erősödik meg és teljesedik ki az Igazgatóság és a szlovák természetvédelmi szervek és szakemberek között egy máig tartó együttműködés és baráti kapcsolat, amely az európai integritás szempontjából is rendkívül előremutató és példaértékű. A természetvédelmi törvény 1996. évi megszületését még Ő is személyes sikerként élhette meg, de 1997. május 14-étől már újra igazgatóhelyettesi feladatok ellátására kapott megbízást.
Szakmai hitében és elkötelezettségében soha meg nem törve, és munkatársai felé emberségét nem feladva, 2002. október 1-jétől természetvédelmi-tájvédelmi főfelügyelői feladatokat látott el. Már egészségi problémákkal is küszködve 2018. január 28-án vonult nyugdíjba.
Méltósággal viselt, hosszan tartó súlyos betegségben 2026. március 26-án hunyt el.
A szűk családi körben történt temetésen elhangzott megemlékezés szavai nagyon szépen fejezik ki mindannyiunk érzéseit.
„(...) igaznak gondoljuk, hogy aki a természetet szereti, soha nincs egyedül. Az erdő, a mező, a nádas nem temető, hanem az élet örök megújulása. Ott minden fűszálban, minden madárdalban, a szél suttogásában és a folyó zúgásában benne van az, aki egyszer ott járt, és szívével látta a világot.
Ferenc, te most visszatértél ebbe a nagy körforgásba. A lelked végre szabad, és ott pihensz a Bükk szélfútta bércei és a Körös lassú folyása felett.”
Nyugodjék békében!
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai
