Üzemben a dél-hevesi vizes élőhelyrekonstrukció 2020.04.06. 12:48

A Dél-hevesi Tájegység területén az elmúlt időszakban számos komplex, azaz több élőhelytípus rekonstrukcióját célzó fejlesztés valósult meg.

A természetvédelmi célú beruházások érintették a fás vegetációk természetességi állapotának javítását, szántóföldek gyepesítését, hatásterületük és a fejlesztések volumenét illetően mégis a természetes vizes élőhelyek eredeti állapotának helyreállítása (revitalizációja) képezték a legjelentősebb beavatkozásokat.

A 19. században kezdődő folyószabályozás, majd az azt követő vízrendezés a Hevesi-ártér teljes egészét érintette és természeti arculatának jelentős változását eredményezte. A népesség növekedésével, korábban hasznosíthatatlan területek mezőgazdasági művelésbe vonásának igénye egyre csak fokozódott, a tájléptékű vízrendezések is alapvetően ezt a szándékot szolgálták. A lecsapolások a kistájra korábban oly jellemző, a Tisza és mellékfolyói által táplált időszakos vízállások (mocsarak, fertők) szinte teljes felszámolódásához vezetettek, néhány fennmaradt, töredékére zsugorodott területen pedig az állandó vízelvetés miatt a folyamatos leromlás jelei mutatkoztak. Ezen élőhelyek rekonstrukciója ezért értelemszerűen a területeken megjelenő víz visszatartását célozták meg, egyszerű műszaki megoldásokat alkalmazva: a vízelvezetést szolgáló csatornák szakaszolt zárásával a vízborítás területi és időbeli kiterjesztésének lehetősége vált biztosítottá. A fejlesztések érintették a tarnaszentmiklósi Hamvajárás mocsarait, rizskalitkáit, a pélyi Hosszú-fertőt, a Bútelki-csatorna menti öblözeteket (fertők), valamint az említett települések között, azok határán fekvő Ludas-fertőt.

A Ludas-fertő (vagy Ludas-tó) a térség hosszú évszázadokon keresztül jelentős, valószínűsíthetően nem is időszakos, hanem állandó vadvize volt, nevéből ítélve pedig a vízimadár-mozgalom fontos színtere lehetett.

Ludas-tó a 19. században készült térképen. (Magyar Királyság (1819–1869) - Második katonai felmérés; forrás: Arcanum)

A századfordulón a Hanyi-ér új, jelenlegi medrének kialakításával a Ludas-fertő lecsapolásának lehetősége is biztosítottá vált. Kezdetben csak egy zsilip, majd később a terület „mértani közepén” kiépített, azt teljes egészében átszelő belvízelvezető csatorna (Ludas-csatorna) oldotta meg a vízelvezetést. A vízrendezés sikerrel járt, a nyílt vizű tóból lassan fertő lett, a korabeli kataszteri térképek tanúsága szerint pedig már a terület jelentős részét kaszálóként vagy közös legelőként tudták hasznosítani. Az egész folyamatot érzékletesen szemlélteti, hogy a múlt század utolsó évtizedeitől kezdődően a területet a helyiek is már csak Ludasként említik.

Szerencsére a terület hasznosítása a későbbiekben sem járt teljes művelésbevonással, így a természetes növényzet, a terep - és domborzati formák - mint például a tó eredeti part éle, 20-40 cm magas tereplépcsőt képezve - több helyütt fennmaradhattak, megfelelő alapot szolgáltatva a későbbi rekonstrukció sikerességéhez.

Az élőhely-rekonstrukció lényege a területen csapadék formájában megjelenő és összegyűjtött víz visszatartása volt. Ennek érdekében a Ludas-csatorna több pontján, kiváltképp a Hanyi-érbe csatlakozásnál meglévő műtárgyak karba-helyezése, újak kiépítése, valamint egy bajuszcsatorna kialakítása képezték a beavatkozás legfontosabb műszaki elemeit.

A kivitelezés óta eltelt időszak tanúsága szerint a téli, kora tavaszi csapadék mennyisége rendkívül meghatározó, így a célállapot, azaz a vegetációs időszak első harmadában vagy legalább a vízhez kötődő állatfajok szaporodási ciklusában jelen lévő nagy kiterjedésű vízborítás elérése csak egyes évjáratokban lehetséges. Mindazon által hosszabb távon, a területen a revitalizáció jelei mutatkoznak: a korábban erősen száradó mocsári vegetáció kiterjedése nő, a zonáció kifejezettebb, miközben a zónák növényfajai újra életteret nyertek, a vízi gerinctelen és vízhez kötődő gerinces állatfajok állományai megerősödtek.

Ludas-fertő, előtérben a visszaduzzasztott belvízelvezető csatornával (fotó: Borbáth Péter)

További jelentős, pozitív változás tapasztalható a terület vízimadár-mozgalmában, ami különösen a tavaszi vonuláskor válik napjainkban is egyre látványosabbá. A Hevesi-ártéren zajló tömeges vadlúd-vonulás elmúlt években megtapasztalt jellemzője, hogy késő ősszel, enyhébb teleken elsősorban a Tisza-tóhoz közelebb eső sarudi, tiszanánai határrészek látogatottabbak, majd tél végén, kora tavasszal a vonulás egyre inkább áthelyeződik a délibb területekre, Tarnaszentmiklós és Pély határába. Ebben az időszakban a Ludas-fertő a térségben tartózkodó vadludak egyik legfontosabb pihenő-és táplálkozó helyévé vált: idén február második felétől kezdődően heteken keresztül közel 3000 vadlúd tartózkodott a területen, elsősorban pihenőhelyként, részben táplálkozó-területként használva azt. A zömében nagy lilik (Anser albifrons) alkotta tömegben tízes nagyságrendben fordult elő a nyári lúd (Anser anser), de a globálisan veszélyeztetett vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) is nyolc példányban képviseltette magát. A március második felére lecsendesülő vadlúd-vonulást fokozatosan váltotta a partimadarak megjelenése, bíbicek (Vanellus vanellus), pajzsos cankók (Philomachus pugnax), aranylilék (Pluvialis apricaria) vonuló csapatai lepték el a vadludak által hátrahagyott élőhelyet, de lassan érkeznek a fészkelésre itt maradó fajok képviselői is.

Vörösnyakú lúd nagy lilik csapatban (fotó: Borbáth Péter)

A korábbi évekhez hasonlóan az idei tavasz ismét az élőhely-rekonstrukció sikerességét bizonyította, minek köszönhetően a ’Ludas’, mint korabeli területnév napjainkra újra értelmet nyert és hamarosan az a bizonyos ’fertő’ kifejezés is joggal lesz odailleszthető mögé.

Kapcsolódó

Egerbakta - Baktató tanösvény

Egerbakta - Baktató tanösvény

2022.09.02. 09:05
Az egerbaktai tőzegmohás lápmedencék élővilágát, kutatástörténetét, a keletkezésükkel kapcsolatos hipotéziseket, valamint a környező natura 2000 terület természetvédelmi értékeit mutatja be a tanösvény.
A tavak egykor természetes közegükben élővizek voltak, ma már az un. eutróf tavak közé tartoznak. (Eutróf tavak: az oligotróf tavak természetes fejlődése ebbe az irányba tart. A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. A fenékre kerülő elhalt szervezetek bomlása, valamint a bemosódó humusz jelentős oxigénmennyiséget fogyaszt, így az oxigénellátottság romlik. Feneküket vastagon borítja a tőzegsár. A bemosódó humusztól vizük rendszerint sötétbarna, oxigénkészletük nyáron teljesen elhasználódhat.) Röviden ez a jelenség akkor keletkezik, ha a természetes vízutánpótlás kevesebb, mint az elfolyás, illetve ha mindkettő minimálisra változik.
A három tavat körbe lehet járni. Az első kettő tó felszínét erősen benőtte a növényzet, viszont a harmadik (Felső-tó) megtekinthető. A lápot borító mohaszőnyeget jobbára a tőzegmoha képezi. Ez a faj elsősorban Észak-Európában a tajga övben és a magashegységekben gyakori, a Kárpát-medencére nem igazán jellemző. A Bükk klímája sem igazán kedvez nekik, mert csapadékszegény, de itt fennmaradásukat a hűvös mikroklíma is segítette. Sajnos már a láp a pusztulás tüneteit mutatja.A hazai Tőzegmohás láptavak megőrzése nagyon fontos számunkra. Egyrészt növény -és állatföldrajzi szempontból megőrizték azokat az elemeket, melyek a hűvösebb klímaidőszakok jellegzetes fajai voltak a Kárpát-medencében. Olyan különleges fajokkal rendelkeznek, melyek mára már Európa hűvösebb vidékeire jellemzőek, és a magashegységekbe húzódtak vissza. Másrészt a lápok lehetőséget biztosítanak múltunk megismerésére, így fontosak az egykori őskörnyezeti változások feltárásában is.
Az "egerbaktai tőzegmohás láptavak"-at 1978-ban nyilvánították védetté. A községtől gyalogosan 20 perc alatt megközelíthető terület szabadon látogatható. A gyalogtúrát kedvelők az almári vasútmegállóból sárga jelzésű turistaúton közelíthetik meg. Egerbakta felől a Tóvölgyön át kb. 25 km-re, a baktai Nagy tótól alig 70 méternyire, a Tóhegy oldalán fekszik a kis tőzegmohás láp, a tengerszint felett 280 m magasan. Mohaszintjében tőzegmohák által uralt fátlan láp. Mészben, tápanyagban szegény, savanyú talajú ill. vizű, kis kiterjedésű vizes élőhely, amelyben tőzegképződés zajlik. Az „egerbaktai tőzegmohás láp”, az ún. „Baktai-tavak” valójában három kör alakú tómederből (és öt kisebb, száraz mélyedésből) áll, amelyeket egy 600 méter átmérőjű, gyűrű-szerű gerincvonulat határol. A tavakat rejtő, vulkanikus kőzetekből, illetve kisebb részben átkovásodott homokból és aleuritból felépülő környezet határozott vulkánmorfológiai jegyekkel rendelkezik: nem elképzelhetetlen, hogy a Tó-hegy és közvetlen környezete egy vulkáni struktúra – vulkáni kúp, kráter; esetleg egy kitörési központhoz kapcsolódó utóvulkáni formaegyüttes – erősen lepusztult maradványa, nem lejtőmozgások hozták létre.
Tovább olvasom
2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom
5 Ipolytarnóc

5 Ipolytarnóc

2023.04.19. 14:21
Ronja:Das Naturschutz Gebiet Ipolytarnóc wird vom Bükk Nationalpark Direktorat verwaltet, hier durften wir vom 21. bis zum 27. November helfen und lernen. Das Naturschutzgebiet ist eine Fundstätte für eine Vielzahl von Fossilien, wie Haifischzähne, Blattabdrücke, versteinerte Bäume und Tier-Fußabdrücke. In unserer Zeit in Ipolytarnóc durften wir viel über die Geschichte des Naturschutzgebietes erfahren, eine Vulkankatersstrophe vor etwa 20 Millionen Jahren bewahrte die Fauna und Flora im Gebiet. Auf verschiedenen Naturlehrpfaden ist es möglich viel über die Relikte der geologischen Vergangenheit des Naturschutzgebietes zu lernen.Die Zeit in welcher wir in Ipolytarnóc waren liegt in der Nebensaison, weshalb weniger Ökotourismus stattfindet, trotzdem konnten wir bei verschieden Aufgaben helfen. So haben wir nicht nur viel gelernt, sondern beim Laub fegen, Zaun reparieren und Häcke schneiden geholfen. Beim Laubfegen in Ipolytarnóc haben wir einige der Arbeiter:Innen kennen lernen dürfen, von welchen wir etwas über die Pflanzen und die Vergangenheit des Naturschutzgebietes lernen konnten. Aber auch das Häcke schneiden und Zaun reparieren war eine spannende Erfahrung, bei der wir einiges lernen konnten. Weiterhin haben wir viele Lehrpfade besichtigt und viele Fossilien anschauen dürfen, Imre welcher in Ipolytarnóc arbeitet hat uns die verschiedenen Teile des Besucherzentrums gezeigt und so konnten wir beispielsweise den versteinerten Baum betrachten, welcher auf dem Foto zu sehen ist. Durch die Kiefer mit einem Durchmesser von acht Metern und einer Länge von fast hundert Metern, wurde das Naturschutz gebiet bekannt. In dem Besucherzentrum gibt es viele interaktive Möglichkeiten für die großen und kleinen Besucher die Geschichte des Naturschutzgebietes kennenzulernen. Es gibt beispielsweise ein 4D Kino über die Tiere, welche früher in der Region gelebt haben und eine spannende Ausstellung mit verschiedenen Fossilien.
Tovább olvasom