Óvjuk a papucskosbort! 2020.05.17. 14:46

Lelkes, de felelőtlen természetfotósok veszélyeztethetik a fokozottan védett papucskosbor (Cypripedium calceolus) élőhelyeit a Bükki Nemzeti Parkban.

Az elmúlt napok tapasztalatai alapján szükségesnek tartjuk a természetfotózás okozta veszélyeztetésre felhívni a figyelmet, amelyet a sokszor jóhiszemű, lelkes növényrajongók okoznak a védett természeti területeken, vagy a védett természeti értékekben és azok élőhelyein.

Egyre többen érdeklődnek hazánk természeti kincsei iránt, ami jó, hiszen érzelmileg is kötődnek azon növény- és állatfajok iránt, amelyek megőrzése közös ügyünk. De ne feledkezzünk meg ügyelni arra, hogy a rajongás ne váljon a rajongás tárgyának a kárára. A látványos vagy ritka fajokat, akár az emberi kultúra és művészet remekeit sokan szeretnék megtekinteni, mi több szeretnék megörökíteni is saját maguk örömére, vagy gyermekeiknek, unokáiknak, barátaiknak. De mint ahogy a múzeumokban, a természetben is illik betartani bizonyos szabályokat. Ezek között vannak jogi, a társadalom és a szakmai csoportok által elvárt etikai, valamint a szociális fejlődésünk során saját magunkkal szemben felállított lelkiismereti szabályok is.

Különleges ritkaság a címben szereplő fokozottan védett orchidea-fajunk, a papucskosbor vagy más néven a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) is, amely hazánk féltett, sérülékeny értéke. A látványos növényt az emberi tevékenység, gyarlóság mellett ma már a klímaváltozás is fenyegeti. A szárazabbá és melegebbé váló klíma egyre jobban tizedeli az amúgy sem nagy létszámú állományait, amivel szemben igen nehéz védekezni. Amit tehetünk, az az élőhelyek állapotának a megőrzése, javítása, az emberi zavarás minimalizálása. A jóhiszemű természetfotózás is számos problémát okozhat.

A bíborkosbor vagy boldogasszony papucsa. Fotó: Sulyok József

A növény fotózására, megtekintésére az igény a virágzás rövid időszakában jelentkezik. Ilyenkor a legsérülékenyebb a növény és élőhelye is. Az akár egy évtizedig fejlődő fiatal növények alig észrevehetően bújnak meg a kifejlett példányok mellett a fűben. Egy vétlen lépessel is több fiatal hajtást pusztíthatunk el, még ha a virágzó egyedekre vigyázunk is.

Fotózáskor a legjobb beállítás keresése közben vétlenül is többet időzünk a növény körül, közben állunk, térdelünk, könyöklünk, guggolunk, fekszünk. Nem is gondolunk rá, de emiatt a talaj tömörödik, a benne elhelyezkedő, a megújulást biztosító növényi szervek károsodhatnak. Velük együtt károsodhatnak a növény fiatal, észrevétlenül megbújó utódai és a körülötte lévő egyéb növények is.

Fotó: Harmos Krisztián

Ha úgy gondoljuk, egyedül nem okozhatunk nagy kárt, vegyük számba, hogy rajtunk kívül bizonyára még több tucatnyian így tehetnek. A növényzet és a talaj pedig egyre jobban sérül, pusztul, felbomlik. A bolygatás hatására megtelepedhetnek özönnövények is, hiszen nincsenek védelmező szomszédok és az útközben, vagy az utolsó túránk során a bakancsunk talpára tapadt magjaik épp itt pottyannak le.

Védett természeti kincseink mindnyájunké, fontoljuk meg az elmondottakat és közösen óvjuk meg őket a következő nemzedékek számára. Az állami természetvédelemnek ez feladata, ezért szükséges a védelem érdekében bizonyos óvintézkedéseket tenni. A papucskosbor virágzása idején a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság óvintézkedései között az élőhelyek fokozott ellenőrzése, őrzése is szerepel. Nem cél a büntetés, de a szabályszegőkkel szemben a törvény szigorával is szükség lehet eljárni.

A gyönyörű növény megismerését is fontosnak tartjuk. Igazgatóságunk ezért hirdette meg az „Ochidea napot”, amikor szabályozott keretek között lehetőség nyílik a boldogasszony papucsa fotózására, miközben a növényről szakemberek tájékoztatják az érdeklődőket , a járványügyi szabályok maximális betartása mellett.

A fotósok által széttaposott élőhely.

Nem szeretnénk, ha Magyarország az Egyesült Királyság sorsára jutna, ahol 2004-ben a Lancashire-i golfpályán lévő, az egyik utolsó vadon élő boldogasszony papucsa tövet a 901-ik látogató az éjszaka leple alatt kiásta.

Letaposott bíborkosbor

Szerencsére a növény egy része túlélte a támadást. Azóta a rendőrség olyan 24 órás őrizetet biztosít a növény élőhelyén a virágzás ideje alatt, amelyet csak az Angliába látogató legmagasabb szintű VIP személyek részére tartanak fenn.

Boldogasszony papucsa. Fotó: Bartha Csaba

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom