Óvjuk a papucskosbort! 2020.05.17. 14:46

Lelkes, de felelőtlen természetfotósok veszélyeztethetik a fokozottan védett papucskosbor (Cypripedium calceolus) élőhelyeit a Bükki Nemzeti Parkban.

Az elmúlt napok tapasztalatai alapján szükségesnek tartjuk a természetfotózás okozta veszélyeztetésre felhívni a figyelmet, amelyet a sokszor jóhiszemű, lelkes növényrajongók okoznak a védett természeti területeken, vagy a védett természeti értékekben és azok élőhelyein.

Egyre többen érdeklődnek hazánk természeti kincsei iránt, ami jó, hiszen érzelmileg is kötődnek azon növény- és állatfajok iránt, amelyek megőrzése közös ügyünk. De ne feledkezzünk meg ügyelni arra, hogy a rajongás ne váljon a rajongás tárgyának a kárára. A látványos vagy ritka fajokat, akár az emberi kultúra és művészet remekeit sokan szeretnék megtekinteni, mi több szeretnék megörökíteni is saját maguk örömére, vagy gyermekeiknek, unokáiknak, barátaiknak. De mint ahogy a múzeumokban, a természetben is illik betartani bizonyos szabályokat. Ezek között vannak jogi, a társadalom és a szakmai csoportok által elvárt etikai, valamint a szociális fejlődésünk során saját magunkkal szemben felállított lelkiismereti szabályok is.

Különleges ritkaság a címben szereplő fokozottan védett orchidea-fajunk, a papucskosbor vagy más néven a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) is, amely hazánk féltett, sérülékeny értéke. A látványos növényt az emberi tevékenység, gyarlóság mellett ma már a klímaváltozás is fenyegeti. A szárazabbá és melegebbé váló klíma egyre jobban tizedeli az amúgy sem nagy létszámú állományait, amivel szemben igen nehéz védekezni. Amit tehetünk, az az élőhelyek állapotának a megőrzése, javítása, az emberi zavarás minimalizálása. A jóhiszemű természetfotózás is számos problémát okozhat.

A bíborkosbor vagy boldogasszony papucsa. Fotó: Sulyok József

A növény fotózására, megtekintésére az igény a virágzás rövid időszakában jelentkezik. Ilyenkor a legsérülékenyebb a növény és élőhelye is. Az akár egy évtizedig fejlődő fiatal növények alig észrevehetően bújnak meg a kifejlett példányok mellett a fűben. Egy vétlen lépessel is több fiatal hajtást pusztíthatunk el, még ha a virágzó egyedekre vigyázunk is.

Fotózáskor a legjobb beállítás keresése közben vétlenül is többet időzünk a növény körül, közben állunk, térdelünk, könyöklünk, guggolunk, fekszünk. Nem is gondolunk rá, de emiatt a talaj tömörödik, a benne elhelyezkedő, a megújulást biztosító növényi szervek károsodhatnak. Velük együtt károsodhatnak a növény fiatal, észrevétlenül megbújó utódai és a körülötte lévő egyéb növények is.

Fotó: Harmos Krisztián

Ha úgy gondoljuk, egyedül nem okozhatunk nagy kárt, vegyük számba, hogy rajtunk kívül bizonyára még több tucatnyian így tehetnek. A növényzet és a talaj pedig egyre jobban sérül, pusztul, felbomlik. A bolygatás hatására megtelepedhetnek özönnövények is, hiszen nincsenek védelmező szomszédok és az útközben, vagy az utolsó túránk során a bakancsunk talpára tapadt magjaik épp itt pottyannak le.

Védett természeti kincseink mindnyájunké, fontoljuk meg az elmondottakat és közösen óvjuk meg őket a következő nemzedékek számára. Az állami természetvédelemnek ez feladata, ezért szükséges a védelem érdekében bizonyos óvintézkedéseket tenni. A papucskosbor virágzása idején a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság óvintézkedései között az élőhelyek fokozott ellenőrzése, őrzése is szerepel. Nem cél a büntetés, de a szabályszegőkkel szemben a törvény szigorával is szükség lehet eljárni.

A gyönyörű növény megismerését is fontosnak tartjuk. Igazgatóságunk ezért hirdette meg az „Ochidea napot”, amikor szabályozott keretek között lehetőség nyílik a boldogasszony papucsa fotózására, miközben a növényről szakemberek tájékoztatják az érdeklődőket , a járványügyi szabályok maximális betartása mellett.

A fotósok által széttaposott élőhely.

Nem szeretnénk, ha Magyarország az Egyesült Királyság sorsára jutna, ahol 2004-ben a Lancashire-i golfpályán lévő, az egyik utolsó vadon élő boldogasszony papucsa tövet a 901-ik látogató az éjszaka leple alatt kiásta.

Letaposott bíborkosbor

Szerencsére a növény egy része túlélte a támadást. Azóta a rendőrség olyan 24 órás őrizetet biztosít a növény élőhelyén a virágzás ideje alatt, amelyet csak az Angliába látogató legmagasabb szintű VIP személyek részére tartanak fenn.

Boldogasszony papucsa. Fotó: Bartha Csaba

Kapcsolódó

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:44
Austausch in einen anderen Nationalpark [07.06.2022-12.06.2022]Durch die Freiwilligen vor uns inspiriert, wollten auch wir einen Austausch mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark machen. Somit sind wir am Dienstag, den 7. Juni nach Kunpeszér gefahren, ein Ort mit ca. 700 Einwohnern. Wir wurden von den Freiwilligen Lara und Jakob und ihrem Ansprechpartner Csaba abgeholt und mit dem Jeep zum fünf Kilometer entfernten Forsthaus gefahren. Dieses liegt mitten im Wald und dient als Unterkunft, Treffpunkt, um den Arbeitstag zu beginnen und Arbeitsplatz für Aufgaben am Computer. Am nächsten Tag zeigten uns Lara und Jakob die Umgebung und Orte, an denen sie bisher gearbeitet hatten. Im Allgemeinen ist die Region sehr flach und an vielen Stellen auch deutlich trockener als im Bükk. Großflächige Wälder gibt es kaum, die Landschaft ist vorrangig von Graslandschaften geprägt. Diese sind Teil der UNESCO Biosphärenreservate und beinhalten eine große Diversität an Fauna und Flora. Am Nachmittag hat Csaba uns dann noch ihm persönlich wichtige Orte im Nationalpark gezeigt und verschiedene Aspekte des Ökosystems erklärt. Der Kiskunság Nationalpark befasst sich weniger mit Tourismus und deutlich mehr mit dem Erhalt der Diversität. An den nächsten zwei Tagen waren wir unter anderem noch in Kecskemét, haben einen Ort für verletzte Schlangen besucht und haben uns ein Adlernest angesehen. Zwischendurch hat es in Strömen geregnet, weshalb wir drinnen Karten spielten.
Tovább olvasom