Összefogás a prügyi gyurgyalag telep renoválásáért 2020.05.14. 11:32

A Taktaközben tevékenykedő természetvédelmi őrszolgálat régi álma valósult meg az elmúlt hetekben, ugyanis végre az egykor szebb napokat is látott prügyi gyurgyalag-telep renoválása. A példás összefogás részletei alább olvashatóak.

A partfal keletkezésének eredete több évtizedes múltra tekint vissza, ennek ellenére pontos információink nincsenek a terület kialakulásának körülményeiről. Valószínűleg a folyamatos homokbányászatnak köszönhetően jött létre a gyurgyalagok fészkeléséhez szükséges függőleges profilú homokfal, melybe a madarak akár 2 méter mélyen is belevájhatják költőüregeiket.

Gyurgyalagok (Fotó: Jakab Sándor)

A gyurgyalag (Merops apiaster) hazánk talán legszínpompásabb madárfaja, ezért megjelenését nehéz is szavakba önteni. Torka aranysárga, testének alsó része kékes, míg fejének teteje és háta vörösesbarna színekben pompázik, de a fiatal madarak tollazata kevésbé élénk árnyalatúak. Csőre enyhén hajlott, melynek segítségével a levegőben kapja el a jellemzően darazsakból, lepkékből és más repülő rovarfajokból álló táplálékát. Érdekesség, hogy bár a házi méh a táplálékbázisának csak egy kis részét képezi, ennek ellenére népi neve, a méhészmadár is hártyásszárnyúakból álló táplálékára utal. Sőt, tudományos nevében az apiaster fajnév, illetve angol elnevezése, a ’bee-eater’ is méh evőt jelent. A fullánkos rovarok elfogyasztása nem egyszerű feladat, azonban a gyurgyalagoknak erre is megvan a speciális technikájuk. A zsákmányuk elfogása után ugyanis valamilyen kemény felületnek, általában egy ágnak csapkodják, dörzsölik az áldozataik potrohát, így megszabadulva a nemkívánatos részektől.

Gyülekező gyurgyalagok (Fotó: Jakab Sándor)

A gyurgyalag Európa déli vidékein általánosan elterjedt madárfaj, de az északabbi területeken, pl. Belgiumban, Dániában és Anglia déli részén is megtaláljuk összefüggő fészkelő-területeit. Kisebb elszigetelt költőállománya alakult ki Dél-Afrikában is.

Vonuló madárfaj, mely augusztus-szeptember táján indul Kelet- és Dél-Afrikában lévő telelőterületeire. Költőterületeire, a jól bevált folyók menti lösz- és homokpartfalakhoz szakadópartokhoz, rendszerint április végén, május elején érkezik vissza.

Gyurgyalag-költőüregek (Fotó: Soós Gábor)

A prügyi gyurgyalagtelep is egy ilyen évtizedek óta működő fészkelőhelye ezeknek a madaraknak, azonban a partfal állapotának folyamatos romlása miatt mára már csak kisszámban tudnak a területen költeni. A 2019-es állományfelmérés szerint mindössze 30 páros populációnak biztosított otthont ez az egykori homokbánya.

Nem volt ez ám mindig így. Ugyan komolyabb állományfelmérések csupán 2003-tól történtek a telepet érintően, de ebben az évben még 97 pár gyurgyalag és 70 pár partifecske (Riparia riparia) talált itt költésre alkalmas partfalat. A telep már ekkor is Magyarország egyik legnépesebb gyurgyalag-élőhelyének számított, a rekord viszont a 2011-es állományfelmérés során becsült 160 pár gyurgyalag volt. A kiemelkedően magas szám a 2010-es árvízi védekezésnek volt köszönhető, ugyanis az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban ÉMVIZIG) innen termelte ki a gátak megerősítéséhez szükséges homokot, aminek következtében helyenként 10 méter magas partfal állt a madarak rendelkezésére.

Azóta sajnos nem történt jelentősebb beavatkozás a gyurgyalagok élőhelyének megőrzése érdekében és ennek következtében a homokfal állapota folyamatosan romlott. Csupán a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoport tagjainak áldozatos, kétkezi munkájával lehetett fenntartani az utóbbi években helyenként már csupán fél-egy méter magasságú partfalat. Ehhez némi pozitív hatással járult hozzá az illegális homokbányászat, szebben fogalmazva az extenzív bányaművelés is.

A kép jobb oldalán a partfal munkálatok előtti állapota látható (Fotó: Soós Gábor)

Az idei évben viszont, köszönhetően az ÉMVIZIG, valamint a szomszédos földterület-tulajdonos hozzájárulásának, megvalósulhatott végre a homokfal teljes szélességének és felső 1/3-ad részének kotrása, ami az elmúlt évek állapotaihoz képest hatalmas eredménynek tekinthető.

A kotrás utáni állapotról készült képek magukért beszélnek. 168 m hosszú, helyenként 3 méter magas függőleges partfal került kialakításra, mely nem jöhetett volna létre a földmunkákat végző Ivanics Tamás önzetlen munkája nélkül.

Zajlik a munka (Fotó: Soós Gábor)

Panorámakép a frissen renovált gyurgyalag telepről (Fotó: Soós Gábor)

A gyurgyalag telep egyes szakaszai (Fotók: Soós Gábor)

A gyurgyalag fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft. A fajt számos veszély fenyegeti, köztük élőhelyeik fokozódó megszűnése, de megemlíthetjük a vonulás során őket is érintő illegális vadászatot, vagy a gyurgyalagok által „megkárosított” méhészek rosszindulatú reakcióit is.

Védelmük érdekében azonban számos lehetőségünk adódik, így például a fent említett módon az élőhelyeik fejlesztése, kialakítása. A gyurgyalagok sokszor már egy-egy nagyobb homokbuckába is képesek beleköltözni, azonban ha ismerünk aktív gyurgyalagtelepeket és segíteni szeretnénk ezeknek a színpompás madaraknak, nincs másra szükségünk, mint néhány lapátra és lelkes kézre. Ha évente felfrissítjük az otthonukat jelentő partfalakat, akkor nagyban hozzájárulunk az egyes populációk fennmaradásához.

Ezúton is köszönjük az ÉMVIZIG-nek és Somos László földtulajdonosnak a munkálatok elvégezéséhez való hozzájárulását, illetve Ivanics Tamás gazdálkodónak az élőhely renoválásában végzett lelkiismeretes munkáját.

Gyurgyalag zsákmányával (Fotó: Soós Gergő)

Kapcsolódó

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023.07.10. 16:06
Mitte April durfte der Bükk Nationalpark als Gastgeber für die Auftaktveranstaltung für ein von der EU gefördertes Projekt fungieren. Genauer gesagt, handelt es sich hierbei um ein Interreg CENTRAL EUROPE Projekt namens HUMANITA (= Human-Nature Interactions and Impacts of Tourist Activities on Protected Areas). Das Projekt wird vom European Regional Development Fund gefördert.Das Ziel von HUMANITA ist es touristische Aktivitäten in Schutzgebieten zu überwachen und zu bewerten, sowie Lösungen und Instrumente zusammen mit Touristen und der lokalen Gemeinschaft zu finden, um die negativen Auswirkungen der Menschen auf die Natur, so gering wie möglich zu halten und das Bewusstsein für eine umwelt- und naturfreundliche Lebensweise zu schärfen. Meiner Meinung nach ein sehr wichtiges Thema, daher denke ich, dass die EU-Gelder hier ganz gut aufgehoben sind.Für die Interessierten unter euch:www.bnpi.hu/hu/hir/humanita-nyitomegbeszeles-bukkszentkeresztenwww.interreg-central.eu/projects/humanita www.bnpi.hu/hu/palyazat-2/humanita-hu Für das zweitägige Meeting wurden alle teilnehmenden Partnerorganisationen aus Österreich, der Slowakei, Italien, Kroatien und Ungarn in die Ortschaft Bükkszentkereszt, welches sicht neben dem Gebiet des Bükk Nationalparks befindet, eingeladen. Die Partner bestehen dabei zum Teil aus Universitäten und Forschungseinrichtungen, welche das benötigte Know-how mitbringen und zum anderen Teil aus sogenannten „Pilot Areas", in welchen die erarbeiteten Methoden getestet werden können, sprich Nationalparks und Schutzgebiete.Meine ehrenvolle Aufgabe während dieser zwei Tage bestand darin Protokoll zu führen. Gar keine so leichte Aufgabe, wenn man bedenkt, dass die Tage von früh bis spät mit Programm versehen waren und die Präsentierenden natürlich auch nicht extra langsam sprachen, damit man auch alles notieren konnte (das wäre ja viel zu einfach ;) ). Und das ganze natürlich auch noch auf englisch. Zum Glück gab es genügend Kaffeepausen und ich bekam außerdem Hilfe von unserer slowakischen Partnerorganisation. Für das erste Mal in meinem Leben Protokoll führen, habe ich meine Aufgabe dann doch ganz gut gemeistert (denke ich :D). Um den Kopf nach den Meetings wieder etwas freizubekommen, wurden außerdem noch zwei sehr interessante Ausflüge geplant. Am ersten Tag haben wir abends das Bükk Astronomical Observatory, also die Sternwarte im Nationalpark, besucht, inkl. geführter Tour und einen Blick auf den Sternenhimmel über dem Nationalpark (leider nur vom Planetarium aus, da für das Teleskop leider zu bewölkt war). Der zweite Tag wurde dann noch mit einer Führung in der Anna-Kalktuffsteinhöhle, sowie der St. Stephans-Tropfsteinhöhle in Lillafüred abgeschlossen.Es waren ereignisreiche zwei Meeting-Tage, bei denen ich wieder viel Interessantes mitgenommen und viel Neues lernen durfte!
Tovább olvasom