Összefogás a prügyi gyurgyalag telep renoválásáért 2020.05.14. 11:32

A Taktaközben tevékenykedő természetvédelmi őrszolgálat régi álma valósult meg az elmúlt hetekben, ugyanis végre az egykor szebb napokat is látott prügyi gyurgyalag-telep renoválása. A példás összefogás részletei alább olvashatóak.

A partfal keletkezésének eredete több évtizedes múltra tekint vissza, ennek ellenére pontos információink nincsenek a terület kialakulásának körülményeiről. Valószínűleg a folyamatos homokbányászatnak köszönhetően jött létre a gyurgyalagok fészkeléséhez szükséges függőleges profilú homokfal, melybe a madarak akár 2 méter mélyen is belevájhatják költőüregeiket.

Gyurgyalagok (Fotó: Jakab Sándor)

A gyurgyalag (Merops apiaster) hazánk talán legszínpompásabb madárfaja, ezért megjelenését nehéz is szavakba önteni. Torka aranysárga, testének alsó része kékes, míg fejének teteje és háta vörösesbarna színekben pompázik, de a fiatal madarak tollazata kevésbé élénk árnyalatúak. Csőre enyhén hajlott, melynek segítségével a levegőben kapja el a jellemzően darazsakból, lepkékből és más repülő rovarfajokból álló táplálékát. Érdekesség, hogy bár a házi méh a táplálékbázisának csak egy kis részét képezi, ennek ellenére népi neve, a méhészmadár is hártyásszárnyúakból álló táplálékára utal. Sőt, tudományos nevében az apiaster fajnév, illetve angol elnevezése, a ’bee-eater’ is méh evőt jelent. A fullánkos rovarok elfogyasztása nem egyszerű feladat, azonban a gyurgyalagoknak erre is megvan a speciális technikájuk. A zsákmányuk elfogása után ugyanis valamilyen kemény felületnek, általában egy ágnak csapkodják, dörzsölik az áldozataik potrohát, így megszabadulva a nemkívánatos részektől.

Gyülekező gyurgyalagok (Fotó: Jakab Sándor)

A gyurgyalag Európa déli vidékein általánosan elterjedt madárfaj, de az északabbi területeken, pl. Belgiumban, Dániában és Anglia déli részén is megtaláljuk összefüggő fészkelő-területeit. Kisebb elszigetelt költőállománya alakult ki Dél-Afrikában is.

Vonuló madárfaj, mely augusztus-szeptember táján indul Kelet- és Dél-Afrikában lévő telelőterületeire. Költőterületeire, a jól bevált folyók menti lösz- és homokpartfalakhoz szakadópartokhoz, rendszerint április végén, május elején érkezik vissza.

Gyurgyalag-költőüregek (Fotó: Soós Gábor)

A prügyi gyurgyalagtelep is egy ilyen évtizedek óta működő fészkelőhelye ezeknek a madaraknak, azonban a partfal állapotának folyamatos romlása miatt mára már csak kisszámban tudnak a területen költeni. A 2019-es állományfelmérés szerint mindössze 30 páros populációnak biztosított otthont ez az egykori homokbánya.

Nem volt ez ám mindig így. Ugyan komolyabb állományfelmérések csupán 2003-tól történtek a telepet érintően, de ebben az évben még 97 pár gyurgyalag és 70 pár partifecske (Riparia riparia) talált itt költésre alkalmas partfalat. A telep már ekkor is Magyarország egyik legnépesebb gyurgyalag-élőhelyének számított, a rekord viszont a 2011-es állományfelmérés során becsült 160 pár gyurgyalag volt. A kiemelkedően magas szám a 2010-es árvízi védekezésnek volt köszönhető, ugyanis az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban ÉMVIZIG) innen termelte ki a gátak megerősítéséhez szükséges homokot, aminek következtében helyenként 10 méter magas partfal állt a madarak rendelkezésére.

Azóta sajnos nem történt jelentősebb beavatkozás a gyurgyalagok élőhelyének megőrzése érdekében és ennek következtében a homokfal állapota folyamatosan romlott. Csupán a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoport tagjainak áldozatos, kétkezi munkájával lehetett fenntartani az utóbbi években helyenként már csupán fél-egy méter magasságú partfalat. Ehhez némi pozitív hatással járult hozzá az illegális homokbányászat, szebben fogalmazva az extenzív bányaművelés is.

A kép jobb oldalán a partfal munkálatok előtti állapota látható (Fotó: Soós Gábor)

Az idei évben viszont, köszönhetően az ÉMVIZIG, valamint a szomszédos földterület-tulajdonos hozzájárulásának, megvalósulhatott végre a homokfal teljes szélességének és felső 1/3-ad részének kotrása, ami az elmúlt évek állapotaihoz képest hatalmas eredménynek tekinthető.

A kotrás utáni állapotról készült képek magukért beszélnek. 168 m hosszú, helyenként 3 méter magas függőleges partfal került kialakításra, mely nem jöhetett volna létre a földmunkákat végző Ivanics Tamás önzetlen munkája nélkül.

Zajlik a munka (Fotó: Soós Gábor)

Panorámakép a frissen renovált gyurgyalag telepről (Fotó: Soós Gábor)

A gyurgyalag telep egyes szakaszai (Fotók: Soós Gábor)

A gyurgyalag fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft. A fajt számos veszély fenyegeti, köztük élőhelyeik fokozódó megszűnése, de megemlíthetjük a vonulás során őket is érintő illegális vadászatot, vagy a gyurgyalagok által „megkárosított” méhészek rosszindulatú reakcióit is.

Védelmük érdekében azonban számos lehetőségünk adódik, így például a fent említett módon az élőhelyeik fejlesztése, kialakítása. A gyurgyalagok sokszor már egy-egy nagyobb homokbuckába is képesek beleköltözni, azonban ha ismerünk aktív gyurgyalagtelepeket és segíteni szeretnénk ezeknek a színpompás madaraknak, nincs másra szükségünk, mint néhány lapátra és lelkes kézre. Ha évente felfrissítjük az otthonukat jelentő partfalakat, akkor nagyban hozzájárulunk az egyes populációk fennmaradásához.

Ezúton is köszönjük az ÉMVIZIG-nek és Somos László földtulajdonosnak a munkálatok elvégezéséhez való hozzájárulását, illetve Ivanics Tamás gazdálkodónak az élőhely renoválásában végzett lelkiismeretes munkáját.

Gyurgyalag zsákmányával (Fotó: Soós Gergő)

Kapcsolódó

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:48
Besucher aus dem Kiskunság Nationalpark [13.06.2022-19.06.2022]Am Montag, den 13. Juni kamen Lara und Jakob dann mit nach Eger, um ein bisschen was vom Bükk Nationalpark zu sehen. Am ersten Tag bestiegen wir einen kleinen Aussichtspunkt in Szarvaskő und besichtigten das Western Gate Besucherzentrum.Dienstag unternahmen wir eine kleine Wanderung direkt vom Direktorat aus und am Mittwoch zum Tar-kő Aussichtspunkt. Auch für Marie und mich war dies einer der beeindruckendsten Orte, die wir im Bükk gesehen haben. Danach besichtigten wir gemeinsam mit einem Ranger das Plateau und er erklärte uns einiges über die vorkommenden Pflanzen und einen Schmetterling, der weltweit nur in einem sehr kleinen Umkreis auf dem Plateau zu finden ist. Anschließend fuhren wir zu einem sogenannten „Virgin Forest“, einem Wald, der weder von der Forstwirtschaft genutzt werden darf noch von Wanderern betreten. Somit soll der Wald sich ohne jeglichen Einfluss des Menschen entwickeln. Am Donnerstag fand eine Art Evaluation des Observatoriums und umliegender Attraktionen statt. Wir halfen bei der Vor- und Nachbereitung und nahmen an den Führungen teil. Am letzten Tag des Austausches besichtigten wir in Lillafüred die Szent István-Höhle und die Annahöhle. Bei der Szent István-Höhle handelt es sich um eine Tropfsteinhöhle, in der ein bestimmtes Klima herrscht, welches besonders gut für die Gesundheit sein soll. Deshalb ist ein bestimmter Bereich der Höhle für Touristen gesperrt. Hier haben Leute mit verschiedenen Krankheiten die Möglichkeit sich, mit Schlafsack oder Decke, für ca. drei Stunden täglich hinzulegen, um die Heilungsprozesse im Körper zu unterstützen.Nach diesen zwei gemeinsamen Wochen war der Austausch vorbei. In der Zeit konnten wir alle einiges über sowohl den anderen als auch den eigenen Nationalpark lernen.
Tovább olvasom