Odúkészítő pályázat indul „Fészkelődő” címmel 2019.04.04. 11:02

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoportjának rendezésében indul a pályázat

Az odúkészítés a harkályfélékre jellemző fészeképítési szokás, azonban a harkályok által készített és elhagyott odúkat sok más madárfaj találja fészkelésre alkalmasnak és odúlakó emlőseink is előszeretettel használják. Az ember által készített odúk célja, hogy alkalmas fészkelőhelyet biztosítson az odúlakó állatok számára, főként olyan élőhelyeken, ahol ezek a fajok egyébként megtalálják a szükséges életfeltételeket, de jelenleg nem áll rendelkezésükre elegendő természetes odú.

Pályázatunk célja, hogy a gyerekek megismerkedjenek az odúkészítés folyamatával és ezen keresztül az odúlakó madárfajokkal. Az elkészített és kihelyezésre alkalmas odúk az aktív természetvédelmet szolgálják majd.

A beérkezett odúknak a következő feltételeknek kell megfelelni:

Az odúkat A, B, C, D típusú költőodúk és kuvikodúk szabványmérete alapján kell elkészíteni. Fontos szempont, hogy annak fészkelésre alkalmasnak, az ellenőrzés és tisztítás –karbantartás miatt nyithatónak (A, B, D odúk esetén oldalra nyíló tetejűnek) és az időjárás viszontagságaival szemben ellenállónak kell lennie, emellett törekedni kell a természetbarát anyagok felhasználására. Az odúk kihelyezésére is gondolva, az A, B és a kuvik odúkat akasztóval, a C és D odúkat tartóléccel kell ellátni. Részletes leírás: http://www.mme.hu/sites/default/files/vegleges_fuzet.pdf

Beküldési határidő: 2019. április 26. (péntek)

Eredményhirdetés: 2009. május 10. (péntek) a Madarak és Fák Napján, Felsőtárkány Nyugati Kapu Oktató-és Látogatóközpont.

Az elkészített munkák telefonos egyeztetést követően személyesen leadhatók:

  • a BNPI központjában, ill. az MME irodájában (3300 Eger, Sánc u. 6.) hétköznapokon 8.00-tól - 16.00-ig
  • a felsőtárkányi Nyugati Kapu Oktató- és Látogató Központban minden nap 09.00-től - 15.00-ig (Felsőtárkány, Ifjúság u. 34/1. tel: 30/336-8124)
  • a miskolci tájegységi irodában (3535 Miskolc, Erzsébet sétány 5. tel: 30/239-7345;)
  • Bükkalja, Tardi Őrszolgálati Iroda, (3416 Tard, Béke út 303. tel: 30/531-2462)
  • a mátrai tájegység (tel: 30/349-5728)
  • a nógrádi tájegységi irodában, Baglyaskő-vár Természetvédelmi Látogatóközpont (3100 Salgótarján, Karancs u. 78. tel: 30/349-5716)
  • a Dél-hevesi tájegység irodájában (3373 Besenyőtelek, Tepélypuszta, Hotel Fauna; tel: 30/349-5687)
  • a Dél-borsodi tájegység irodájában (3458 Tiszakeszi, Községház u. 62.; tel: 30/529-6439),

vagy postán feladhatók a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 3304 Eger Sánc u. 6. címre.

A pályamunkához minden pályázó mellékelje a kitöltött címkét, mely tartalmazza a pályázó adatait (név, osztály, lakcím, telefonszám, iskola neve, címe, életkor, iskola neve és címe).

A címke letölthető ezen a linken.

A beérkezett odúkat három kategóriában értékeljük:

Alsó tagozatos tanulók

Felső tagozatos tanulók

Kreatív különdíj

A pályamunkákat a zsűri a használhatóság, tartósság, természetes anyagok felhasználása alapján értékeli.

A kategóriák első három helyezettje jutalomban részesül: igazgatóságunk által szervezett táborokba kedvezményes részvétel, ajándékcsomagok, kiadványok, térítésmentes belépőjegyek a bemutatóhelyeinkre.

További információ:

Szitta Emese, tel: 20/279-1848 ill. e-mail: szitta.emese@mme.hu

Erdei Nikoletta, tel.: 30/336-8124 ill. e-mail: erdein@bnpi.hu

A beérkezett odúkból kiállítást rendezünk a Bükki Nemzeti Park Nyugati Kapu Oktató és Látogatóközpontban.

A leadott munkákat a pályázat kiírói által kihelyezésre kerülnek, gyarapítva ezzel a régió énekesmadár odútelepeit.

Kapcsolódó

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

2022.09.01. 09:59
A Bükk történelmi múltjának fontos emlékei a várak, vármaradványok. Nemcsak a jelentős falmaradványokkal rendelkező vagy majdnem ép kővárak, hanem a sáncokkal, árkokkal határolt "földvárak" is. Korábban kevesen tulajdonítottak védelmi jelleget a sáncoknak, töltésgyűrűkkel övezett építményeknek, azokat sok esetben "pogány" áldozóhelyeknek vélték és a hunoknak, avaroknak tulajdonították létrehozásukat. A közelmúltban lezajlott kutatások azonban tisztázták a "földvárak" korát, rendeltetését - ma már az őskori és középkori sáncvárak nagy részét is el tudjuk különíteni egymástól. A Bükk-vidéken, a Kárpát-medence más tájaihoz hasonlóan, az őskorban több népcsoport épített erődített telepeket, várakat. Az őskori erődítések első klasszikus korszaka a korai és középső bronzkor volt. A kora bronzkori hatvani kultúra (Kr. e. 2000 - 1750) és a középső bronzkori füzesabonyi kultúra (ie. 1750 - 1350) lakossága leginkább a hegység peremén, a dombvidéken telepedett le. A rájuk jellemző típus a nagyobb kiterjedésű "nyílt telep" melletti kis vár (0,02-0,08 ha). A többnyire csak árokkal körülvett védett terület a vezető rétegé lehetett: valószínűen egyaránt szolgálta a saját népüktől való elkülönülést, illetve a szomszédos népek, távolabbi kultúrák ellenséges népei elleni védelmet. A bronzkor első feléből származó földvárak a Bükk déli peremén a maklári Baglyas, a novaji Földvár, a tardi Tatár-domb. Az őskori erődített telepek második nagy korszaka a késő bronzkorban kezdődött. A Kyjatice-kultúra (Kr.e. 12. századtól 8-7. századig, a "preszkíták" betöréséig) sánccal, árokkal, meredek hegyoldalakkal határolt telepei nagy kiterjedésűek és igazán impozáns megjelenésűek és főleg a hegység belsejében, nagy relatív magasságú hegytetőkön lelhetők fel. A Bükk kyjatice-i típusú földvárcsoportjának minden egyes tagját érdemes felkeresni, a háromezer éves erődített települések bejárása önmagában is különleges élményt nyújt, sáncaikról pedig szép kilátás tárul szemünk elé. A hegység késő bronzkori erődített telepei a következők: Szilvásvárad és Bélapátfalva határán a Kelemen széke (Töröksánc), Dédestapolcsány határában a Verepce-tető, a Miskolctapolca mellett a Vár-hegy, Bükkszentlászló felett a Nagysánc, Sálytól északra a Latorvár-tető, Cserépfalu határában a Mész-tető, Felsőtárkány fölött a Vár-hegy. Mivel a bükki sáncok építését a Kr. e. 8. század idejére (a Hallstatt B2 periódus végére, a Hallstatt B3periódusra) datálják a régészek, ezért legújabban a preszkíta (mezőcsáti csoport) bevándorlási hullámokhoz kötik az erődítések elkészítését. Csakhogy ennek a vélekedésnek is ellentmond, hogy földvárainkban a keleti eredetű tárgyak is nagy számban jelen vannak, ami itt is a békés kereskedelmet valószínűsíti. Sőt a kiétei lakosság hegyekben történő továbbélése még akkor is jól dokumentálható, amikor a síkvidéket a mezőcsáti kultúra népe birtokolta. A kiéteiek és a preszkíták békés viszonyát mutatják a Szabó János Győző által a Tarna völgyében (Sirok - Akasztómály: nem messze a szajlai kiétei temetőtől) feltárt mezőcsáti típusú sírok, valamint a szilvásváradi Töröksánctól északnyugatra (az Eger felől Szilvásváradra bevezető műút és vasút kereszteződése mellett) Párducz Mihály által szkíta korinak meghatározott (Ha C periódusra datált), de inkább preszkíta temetőrészlet is. A késő bronzkori erődített telepek, várak jellegzetességeinek legjobb összefoglalását Nováki Gyula adta: "Valamennyi nagy relatív magasságú és nagy kiterjedésű hegy tetején fekszik. A sánccal, árokkal vagy hegyperemmel körülhatárolt telepek mérete az előzőkének a sokszorosa. Hosszuk 400 és 2000 méter, területük pedig a "kisebbeknél" 1,33 - 16,9 ha között változik, Szilvásvárad - Töröksánc azonban már 71,6 ha, Dédestapolcsány Verepce-tető pedig 123 ha területet foglal magába. A korai és középső bronzkorral szemben a késő bronzkorban igen nagy kiterjedésű telepeket találunk, mégis mindig osztatlanok. Nem találunk azokon belül elkülönülő részt, amit esetleg a vezetőréteg lakóhelyének tekinthetnénk. A telepek belsejében eddig végzett ásatások az óriási területekhez képest elenyészőek, ezért kellően alátámasztott következtetésekre nincs lehetőség. A többi kutatóval összhangban, mindössze annyit tételezhetünk fel, hogy a magas fekvésű, erődített telepek lakói között lehetett a vezetőréteg is, amely a környék kisebb települései felett is uralkodott. E nagy várak azonban nemcsak az ott élők, hanem az egész környék lakóinak a védelmét is szolgálták szükség esetén, igazi nagy népvárak voltak. Földváraink egymástól alig pár kilométerre, a Bükk hegység peremét szinte körülveszik. Az eddigi megállapítások szerint egy kultúrán belül, azonos időben lakták valamennyit. Ilyen közelségben nyilván szövetségesei voltak egymásnak. Úgy tűnik tehát, hogy a szomszédaikkal békés viszonyt ápoló, egymással szövetségben lévő kiétei csoportok nagy relatív magasságban és nehezen megközelíthető helyeken fekvő sáncvárainak rendeltetésével kapcsolatban nemcsak a hadászati védekezést, de az egyéb stratégiai szempontokat (kereskedelmi utak ellenőrzése, birtokközpont) is kizárhatjuk! Cserépfalutól észak-északkeletre kb. 2 km-re emelkedő Mész-tető a Bükkaljához tartozik, de közel van a Déli-Bükkhöz, a Hór-patak völgymedencéjéhez. Az itt található földvárat a késő bronzkorban (ie. 1100-800) építettek, ahogy már írtuk, a hegyvidék peremén épült várláncolat (bükkaranyosi földvár, kisgyőri Hársas és Majorvár, sályi Latorvár stb.) tagjának tekinthető. A földvár a dombtető északnyugat felé kinyúló platóját foglalja el. Északkeleti, legmagasabban lévő szélét keskeny, meredek oldalú, sziklás gerinc határolja. A délnyugat felé lejtő szélén az erődítés vonala bizonytalan. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől jól kivehető egyenes sánc védte a telepet. A sáncon és körülötte Korek József 1960-ban végzett rövid ásatást, amely során a sánc külső (keleti) aljában keskeny V alakú árok bontakozott ki. Az előkerült kerámia leletek alapján a késő bronzkorba és a kora vaskorba datálták a telep korát. A sánccal védett terület háromszög alakú, nyugati és keleti oldala természetes meredély, déli oldalát markáns sánc határolja. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől mára már erősen lepusztult egyenes sánc védte a telepet. A 230 m hosszú, 10-15 m széles, jelenleg 1-1,5 m magas sánc által lezárt tér közepe erősen bemélyed, amfiteátrumszerű. Az erődítést a régészeti kutatás a Kyjatice kultúrába sorolja az előkerült cseréptöredékek alapján. A késő bronzkori – kora vaskori megtelepedés nyomai a sáncon kívül, a lankás hegyoldalban is megtalálhatók.
Tovább olvasom